Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

155. országos ülés lí részt a szocziális törvényhozás foglalja le. E tekintetben mi sokáig stagnáltunk, sokáig voltunk hátralékban, de a legutóbbi idők mutatják, hogy az uj szellem bennünket is megérintett. Épen ezért, visszatérve az előbbire, bátor vagyok azt állítani, hogy a szocziáldemokráczia abban a formában, a mint remélte, hogy valaha győzelemre jut, nem fog győzelemre jutni soha. Ezt érzik ők maguk, ezért támadt egy hatalmas párt Németországban, a mely revizionistáknak nevezi magát és a régi programmot szét akarja szedni. Azonban egy kis baj van a kréta körül. Legutóbb egy nagyon szellemes franczia iró, (Halljuk! Halljuk!') Yves Guyot foglalkozott ezen kérdéssel és kimondta, hogy a tudományos szocziálizmus, miként ők a marxizmust nevezni szokták, csődbe került. Ez nagyon fatális dolog a szocziáldemokrácziára nézve Yves Guyot személyénél fogva, mert ez az ur két izben volt franczia miniszter, a mi mégis jelent valamit. E mellett éles tollú, szellemes ember, hozzá még ateista, irt egy füzetet a kereszténység ellen. Ezt annak idején Bebel és társai lefordították németre, maga Bebel, a nagy Bebel elég fontosnak tartotta az ügyet, bogy glosszákat irjon hozzá, — Mezőfi ur bizonyára ismerni fogja — (Derültség.) sőt odaajánlja a német szocziáldemokráeziának, mint a vallástalanság kátéját. Ok nagy embert csináltak Yves Guyotból, és most Yves Guyot ellenük fordult és azt mondja, hogy nem merik revideálni a programmot, mert ha elkezdik revideálni, kiderül, hogy nem marad belőle semmi. Kimondja azt is, hogy tulaj donképen azok az urak, kik a régi programmok alapján állnak, sarlatánok, mert tudják azt, hogy abból a programúiból kiveszett az igazság ereje. Ezt bebizonyították, mint ő kifejezi magát, egyes polgári vakondokok, melyek kihúzkodták a nagy alkotmány egyes sarkköveit, azokat megőrölték, és az egész alkotmány egy szép éjszaka ugy dőlt össze, mint a velenczei Campanile. Ha azonban ezen urak a régi programmjukkoz még mindig ragaszkodnak, ezt nem lehet olyan eljárásnak nevezni, a mely a maga részére a mi őszinte tiszteletünket biztosithatja. Fábry Károly: Gseftnek kell azt mondani nyíltan! Bernát István előadó: Eddig csak a német szocziáldemokratákról beszéltem, de áttérek a magyar szocziálistákra, (Halljuk! Halljuk!) a kik körülbelül ugyanazon az alapon állanak, mint a németek. A német szocziálisták ezerszer érezték azt, hogy nekik tulajdonképen nagy hézaguk és nagy hibájuk, hogy az agrár-szocziálizmus számára programmot teremteni ós csinálni nem tudnak. Megkísértették, azonban kongresszusuk többsége visszadobta. A mi szocziálistáink tehát, Nagy május li-én, kedden. 131 Emil t. barátom egyik szerencsés kijelentése szerint, némi sajtóhibákkal, lefordították az indusztriális szocziálizmusra vonatkozó erfurti pjrogrammot, azonban az agrárius követelményekkel, az agrár programmal szemben tehetetlenül és mankó nélkül állottak. Próbáltak valamit csinálni, de az egész agrár programmjuk három sorban foglalható össze, — a nemzetköziekről beszélek — ez a három sor azt mondja: követeljük a kötött birtokoknak felosztását, és nem sokkal alább azt mondják: azonban az állami, a községi, a hatósági vagyon fel nem osztható, mintha az nem volna kötött tulajdon. Azonban azt mondják, — és ez a sarkpont — hogy ezeket a birtokokat ki kell adni gazdálkodás végett munkásokból álló szövetkezeteknek. Én elég sokáig és elég régen foglalkoztam a szövetkezetekkel és legutóbb belefogtunk abba is, hogy munkásoknak, illetőleg kisgazdáknak bérlőszövetkezeteket csináljunk. (Helyeslés balfelöl.) Mi nagyon jól tudjuk, hogy ebben a tekintetben lehet és sokat is kell csinálni, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy nem olyan könnyű a dolog, és legkevésbbé fogják tudni azt megcsinálni a szocziáldemokraták. . . . (Ugy van! Ugy van!) Egy hang (jobbfelöl): Nem is akarják! Bernát István előadó: . . . — akarnák, ha tudnák, — a kiknél én semmi jjozitiv alkotást idáig felfedezni nem tudtam. (Ugy van!) Valamikor régen jDróbálták ők a szövetkezetek dolgát, de nem sikerült. Azok közül a régiek közül jóformán egy sem áll fenn. Most újból belefogtak, újból hozzákezdtek, azonban meg vagyok róla győződve, hogy ezek a szövetkezetek is követni fogják elődeik példáját, kivéve, ha talán sikerül nekik a polgári értelem és a polgári humanizmus által létesített Országos Központi Hitelszövetkezet szárnyai alá menekülniök. Én tehát ezek kapcsán csak annyit mondhatok, csak annyit ismételhetek, hogy nincs megokolva többé az a bizonyos tartózkodó félelem, a melylyel sokan a szocziáldemokrácziára tekintenek. A kik ismerik a dolgoknak folyását, a nemzetek fejlődését, azok arra az álláspontra fognak helyezkedni, hogy a szocziáldemokráczia addig, mig kritizált és annyiban, a mennyiben kritizált, megtette kötelességét, de tovább menni nem bir, mert hiszen Bebel az ő egykor meglehetősen tekintélyes pártjával a német birodalmi gyűlésen semmi pozitív alkotást megindítani nem tudott és nem is igen fog tudni soha. Én tehát, t. képviselőház, a midőn befejezném felszólalásomat, (Halljuk ! Halljuk!) ezeket akarom, szemben a gazdák aggodalmaival és izgatott hangulatával, szíves figyelmükbe ajánlani. Az én meggyőződésem, a mely nem máról vagy tegnapról datálódik, az, hogy a magyar gazdaosztálynak hűnek kell maradnia azokhoz a hagyományokhoz, a melyek tulajdonképen erkölcsi értékét megadták, hogy az áldo17*