Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

128 155. országos ülés 1907 május Ik-én, kedden. lyek a forgó évek folyamán az ő vállaikra hárulnak. Epén ez a szempont indokolja meg leginkább azt, hogy ez a törvényjavaslat már most a képviselőház elé került, szemben azokkal a halasztó indítványokkal, a melyek ezt nem időszerűnek és egy távolabbi időpontra eltolhatónak jelentették ki. A súrlódás, a mely a gazda és a cselédek között fennáll, bizonyos tekintetben a dolgokból folyik. A. gazdák természetszerűleg ragaszkodnak azokhoz a nagyobb jogosítványokhoz, a melyekkel valaha bírtak és visszaemlékeznek arra is, hogy valaha a gazdáknak a jobbágyrendszer idejében tulajdonképen jóformán csak jogaik, kötelességeik pedig nem. voltak. Ez az álláspont azonban ma, a mint azt a t. kéjiviselőház tagjai nagyon jól tudják . . . Mérey Lajos: Hogy lehet ilyet mondani ? Bernát István előadó: Mert igy volt a jobbágyidőben. Mérey Lajos: Nem lehet a történelmet meghamisítani! Melczer Géza: Szocziálista ízű dolog! Bernát István előadó: Én szívesen bizonyítom azt, a mit állítok. Mérey Lajos: Lejűszkolod az egész magyar nemzetet! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bernát István előadó: Másutt még inkább igy volt mint nálunk! Azonban t. uraim, már az 1876. évi cselédtörvény meglehetősen súlyos és nagy terheket rakott a gazda vállaira. Ezzel szemben természetszerűleg kötelezte a cselédeket is arra, hogy ők az ő kötelességeiket hűen, becsületesen teljesítsék. Ezen a nyomon igyekszik tovább haladni az a törvényjavaslat, amely ez idő szerint a ház asztalára van letéve. Áll pedig ez a törvényjavaslat azon az alapon, hogy habár a gazda és a cselédek közti jogviszony szabályozása jórészt szabad, önálló megállapodásnak, tehát az érdekelt felek közötti szerződésnek lehet az eredménye, másrészt azonban bizonyos szempontokat, bizonyos dolgokat kiemel a szerződések hatálya alól és azt igyekszik törvényesen szabályozni. Ez az álláspont tökéletesen ellentétes azzal, a mely kizárólag a magánszerződésnek hagyja fenn ezeknek a viszonyoknak szabályozását. A mennyire én tudom, ez a római jognak az álláspontja. Ezen az alapon azután elfogadta a Code Najioleon ugyanezt az álláspontot és a franczia joguralma alatt álló területeken ez ma is fennáll. Azonban nem állott fenn nálunk már 1876 óta sem, és nem fog fennállani természetszerűleg akkor sem, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkednék. Én ezt helyesnek és a szerződő felek érdekében is szükségesnek tartom, mert sem nem méltányos, sem nem helyes az, hogy ezen bizonyos erkölcsi tartalommal biró viszonyok tisztán a kínálat és kereslet rideg törvényeinek szabványai alá helyeztessenek. Épen azért a törvénynek ezen részét megmásithatónak nem tartom. Egyébiránt azt hiszem, hogy e tekintetben ellenvetések a t. házban emeltetni nem is igen fognak. A törvényjavaslatnak további jellemzésére fel kell hoznom, hogy az meglehetősen szaporítja azokat a kötelezettségeket, a melyeket a gazdáknak magukra kell vállalniok. Szaporítja pedig ebből a szempontból kiindulva, mert azt hiszik, hogy ha a gazdák a maguk részéről bizonyos áldozatokra lesznek kötelezve vagy lesznek hajlandók, akkor biztosítani fogják tudni maguknak azt a cselédszámot, azt a cselédmennyiséget, a mennyire és olyan minőségben, a milyenre szükségük van. A törvényjavaslatnak megokolása szerint szerzői abban a véleményben voltak, hogy ha humánusan bánik a gazda a cselédekkel, fel lehet tételezni, legalább az esetek többségében, hogy a cseléd ezt a maga részéről apprecziálni fogja és benne vagy feltámad, vagy megerősödik az a ragaszkodás, a melylyel kell, hogy viseltessék gazdájához, a kivel együttesen végzik a gazdasági munkának azt a jelentékeny részét, a mely rájuk hárul. A gazdáknak fokozott kötelességeivel szemben a törvényjavaslat meglehetős részletességgel statuálja a törvény megszegőjére kiszabandó büntetéseket. A bizottsági tárgyalások az eredetileg statuált büntetések mértékét csaknem az egész vonalon redukálták, azonban azt hiszem, hogy a javaslat mostani formájában foglalt büntetések is teljesen elégségesek lesznek a kivánt czél elérésére. Bizonyos oldalról épen a törvényjavaslat által statuált büntetések miatt lelketlennek s inhumánusnak nevezték ezt a törvényt,, holott valójában a törvény nem megy túl azon a mértéken, a melyet fel kellett állítania. Ha komolyan veszszük azt a feladatot, a melyet a törvénynyel elérni akarunk, akkor a büntetések kiszabása elől lehetetlen volt a javaslatnak kitérnie, mert hiszen a gazdát fokozottabb áldozataival szemben legalább a felől kell, biztosítani, hogy az adott szónak és a megkötött szerződésnek szentsége büntetések erejével is megerősíttetik. Készemről egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ha a gazdák körében ezen javaslattal szemben bizonyos olyan izgatottság nyilatkozik meg, a minő Mérey Lajos t. barátom felszólalásában is nyilvánul. Nagyon jól tudom azt, — és hogy ezt komolyan veszem, arra nézve, azt hiszem 15 évi munkásságom elég bizonyíték — hogy a magyar gazdaosztálynak helyzete ma egyáltalában nem rózsás; hogy a magyar gazdaosztály körében évről-évre százan és ezren mennek tönkre, (TJgy van! balfelöl.) mert nem bírnak megküzdeni a rendkívül rossz gazdasági viszonyokkal. (Ugy van! balfélöl.) Nagyon jól tudom azt, hogy az a teher, a melynek súlya a magyar földre nehezedik, évről-