Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-154
114 154. országos ülés 1907 alapján, hogy az illető községben mennyi volt egy középszerű úrbéri telek. T. ház! A pénzügyi bizottságnak az az íntencziója, hogy ne segittessék állami támogatással az, a ki másképen anyagilag jó módban van, előttem, érthetetlen. Méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy Magyarországon egy úrbéri teleknek értéke lehet 8 —12.000 korona, Erdélyben rgedig 160—130 korona, nem tudom tehát, miként jön a pénzügyi bizottság ehhez az állásponthoz ily óriási értékkülönbözetek mellett. Én azt hiszem, t. ház, ez a lehető legnagyobb izgatásra fog alkalmat adni. Ugyancsak általánosságban kívánom a törvényjavaslatra vonatkozólag megjegyezni azt is, hogy szintén abszolúte nem értem azt a kifejezést, a mely a 9. §-ban foglaltatik, mely szerint (olvassa): »A jelen törvény alapján engedélyezhető' kedvezmények megadásánál a földmivelésügyi miniszter azon községek és törvényhatóságok kérvényeit részesiti előnyben, a melyek a munkásházak épitését ingyen vagy kert létesítésére is alkalmas telek adományozával támogatják; kivételesen figyelembe veendők azonban azon törvényhatóságok és községek, melyek területén a kivándorlás indokolttá teszi a munkásházak létesítését.« Ennek a szónak, hogy »kivételesen,« abszolúte helye nincsen, mert zavarja az értelmet. Azért kívántam itt az általános vitánál felszólalni ebben a kérdésben, hogy már az általános vitánál is eloszlassunk bizonyos kételyeket, a melyek ezen paragrafus következtében felmerülhettek. Itt akkép tűnik fel a dolog, mint hogyha olyan községekben, a hol a törvényhatóság nem ad ingyen lelket, csak kivételesen támogatjuk a munkásházak épitését. Az íntenczió az volt, hogy mindenütt építtessenek munkásházak, a hol azokra szükség van, nem pedig hogy ott építtessenek csak, a hol a községek és törvényhatóságok a munkásházak épitését ingyen telek adományozásával támogatják. Ugy hiszem, hogy a bizottság azt akarta mondani, hogy különösen figyelembe veendő az ilyen község, nem pedig kivételesen. Ettől eltekintve az adómentesség kérdésében is volna több mondani valóm, de gondolom, az én felszólalásom nélkül is az illető helyen majd figyelembe vétetnek. Én csak egyet említek fel és pedig azt, hogy nincsen értelme adót szedni oly vállalattól vagy intézménytől, melyet államilag segélyeznek, tehát nincsen értelme, hogy adót szedjünk a felépítendő munkásházak után azon idő alatt, a mely alatt az állami segélyezés még tart. Ennek következtében ha mi 50 évig támogatunk egy építést, nincsen értelme, kogy mi attól húsz éven túl adót szedjünk. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Ennek következtében ón általánosságban azt kívánom megjegyezni, hogy ezen épitkezémújus 13-án, hétfőn. seknél minden néven nevezendő adó és illeték töröltessék és ezen munkásházak semmi néven nevezendő adó vagy illetékkel ne sújtassanak. Ezek után még egyszer kijelentem, hogy a törvénj 7 ] avaslatot általánosságban elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Mindenekelőtt, szemben Maniu Gyula képviselő ur felszólalásával, tartozó kötelességemnek ismerem, elégtételt szolgáltatni a munkásügyi bizottságnak, a mely hazafiasán fogta fel feladatát és a melynek jelentésót semmiféle tendenczia nem vezérelte. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Általában e törvényjavaslat kedvezményeit nyelvi különbség nélkül óhajtjuk alkalmazni, csupán csak azt várjuk, hogy az illető munkások a magyar hazához rendithetetlen ragaszkodással viseltessenek. Ugron Gábor: Ez kötelesség! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: A mi Maniu Gyula képviselő ur részletes megjegyzéseit illeti, a 10. §-nál azt kifogásolja, hogy az »erkölcsi testület« fogalom nem egészen szabatos. Ha méltóztatnak hozzájárulni és súly helyeztetik arra, hogy a jogi személyeket is belevegyük, nehogy félreértés merülhessen fel, részemről egy ilyen módosításhoz készséggel vagyok hajlandó hozzájárulni. A mi már a 9. §-t illeti, a melyben az mondatik, hogy előnyben részesülnek azok a községek, a melyek ingyen telket vagy kertet adományoznak a munkásoknak, ez, azt hiszem, helyes intézkedés, mert azt gondolom, hogy mihelyt a törvényjavaslat szentesittetik, mindjárt fognak községek és törvényhatóságok jelentkezni, a melyek a törvény kedvezményét igénybe venni óhajtják. Azt hiszem, helyes, hogy mihelyt jelentkeznek, már különbséget tegyünk azok javára, a melyek a munkások érdekében nagyobb áldozatot akarnak hozni. Ez, azt hiszem, helyes és a képviselő ur sem kifogásolja. A mit kifogásol, az az a mondat, a mely nem volt az eredeti javaslatban, hanem a jjénzügyi bizottság vette bele, hogy kivételesen figyelembe veendők azon törvényhatóságok, a melyeknek területén a kivándorlás a^ munkásházakat különösen szükségessé teszi. En a »kivételesen« szót máskép nem tudom érteni és magyarázni, mint ugy, hogy én tartozom elsősorban azokat a községeket és törvényhatóságokat figyelembe venni, a melyek ingyen telket adományoznak. Ez általános rendelkezés alól kivétel tehető, t. i. ott, hol a kivándorlás szempontjából szükségesnek mutatkozik. De hogy kivételeset vagy különöset mondunk-e, azt hiszem, hogy akármelyik kifejezést használjuk, nem jelent nagy változást. A t. képviselő ur azután utalt a 2. §. h) és i) pontjára. Megjegyzem, hogy mindkét pont . nem volt az eredeti törvényjavaslatban, hanem
