Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

110 Í54. országos ülés 1907 T. ház! Az előadó ur maga is megemlítette, hogy a legczélirányosabb az, ha a mezőgazdasági munkás maga épiti fel a bázát és ha ehhez a felépítéshez azután olyanformán nyújt segélyt a község vagy a törvényhatóság, hogy pl. az anyagot szállítja, azonkívül esetleg a telket adja és ennek az árával azután kölcsön alakjában finanszírozza a munkásnak ezt a vételét. Én is ezt tartom a legpraktikusabbnak, a gyakorlati életben ez bizonyult be a legjobbnak, a mint hogy az is lenne a legjobb, ha nem törlesztéses kölcsön alakjában nyújtanék mi ezt a munkásnak, hanem egyszerűen egy nagyon olcsó kamatozású kölcsönnel — ez különben kontemplálva van a törvényjavaslatban is — a melyet azután bármikor visszafizethet. (Helyeslés balfelöl.) Igen dicsérendőnek találom a törvényjavaslatban azt is, hogy nem állami tevékenység utján akarja létesíteni ezeket a házakat, hanem igénybe akarja venni a községeket és törvényhatóságokat, noha nézetem szerint ennek még jobb módja tulaj donképen az, a mint azt a miniszter ur 1901-ben is kontemplálta, hogy t, i. házépítő szövetkezetek és házépítő társulatok utján létesítsék ezeket a munkásházakat. A belga munkásház-törvény, a melyre különben a t. előadó ur is utalt, 2

x

/

2 — 3°/

0-os kölcsönöket nyújt a házépítő szövetkezeteknek. Ezek a házépítő szövetkezetek vagy maguk építik fel a házat, vagy kölcsönt adnak — olcsó kölcsönt természetesen — a házépítésre, vagy pedig életbiztosítással kapcsolják össze ezt a műveletet, a mely csakugyan — teljesen osztom az előadó ur nézetét — a legkitűnőbb megoldás lenne, annál is inkább, mert ennek a törvényjavaslatnak talán leggyengébb pontja, valóságos Achilles-sarka ép az örökösödés kérdésénél mutatkozik. Prancziaországban tulaj donképen hasonló a pénzügyi eljárás és ott 147 társulat működik, a melyek közül 81 szövetkezet, 59 részvénytársaság és hét közkereseti társaság. Azonban 1895-ben a francziák egy még jobb és bár hatásában ez ideig még nem nagyon jelentékeny rendszabályhoz nyúltak, t. i. megengedték egyes takarékpénztáraknak, hogy saját vagyonuknak egyötödét ilyen munkásházakba fektessék, mégis mai napig — ha jól emlékszem — 12 millió koronát helyeztek el ezen takarékpénztárak ilyen házépitéseknél. Angliában már azzal is foglalkoztak, hogy a postatakarékpénztárt belevonják az akczióba. Szóval azt látjuk, hogy a Nyugaton mindenütt már régen foglalkoznak e kérdéssel, és kiadós eszközöket mobilizálnak e kérdésnek jó és szocziális szempontból való helyes megoldására. Németországban pl. a biztosítótársaságoknak, azt hiszem, legalább 150 millió márkájuk van különböző munkásházakba és munkásházakat építő szövetkezeteknél elhelyezve. ' május 13-án, hétfőn. T. ház! Csak röviden akarok még hozzászólani az előttünk fekvő javaslathoz. (Halljuk! Halljuk!) Én a javaslat egyik hibájául rovom fel azt, hogy a házbérfizetés esetén való törlesztésnél tulaj donkép nincs kikötve az, hogy a mennyiben a munkás 30 éven belől hozzá akar jutni a házhoz, milyen módon történik az ? Az van mondva, hogy 30 évi házbérfizetés utján szerzi meg magának azt a házat. Igen, de arra is kell gondolnunk, hogy hátha lehetővé teszik a viszonyok annak a munkásnak, hogy azt a házat magának előbb megszerezze ; erre az esetre gondolva tehát, meg kell állapitanunk egy bizonyos tőkeértéket, — természetesen magas kamattal kell megállapítani — a mely mellett lehető lesz, hogy a munkás ahhoz a házhoz tulajdonul hozzájusson. Azt hiszem, nem értettem félre az igen t. miniszter urat, mikor azt állítom, hogy az ő tulajdonképeni czélzata az, hogy a munkások lehetőleg saját házhoz jussanak és csak kivételes esetekben akarná ezt a módot alkalmazni, a mely czélirányos csak akkor lenne, hogy ha ez a tőkeérték utján való megváltás benne foglaltatnék. A mint már emiitettem, e törvényjavaslatnak legkényesebb pontja az örökösödés kérdése. Francziaországban kissé radikálisan bántak ezzel a kérdéssel ugyanebben az esetben, a mennyiben áttörték a Code civile-nek egy bizonyos rendelkezését és kimondták, hogy a, mennyiben örökösödés esete állna be az ilyen munkásházaknál, ugy öt évre joga van még fentartani azt a házat a családnak vagy a házközösségnek, még pedig ez az aktus az egyik örökös vagy a házastárs kívánságára a békebiró közbejöttével történik meg. Sőt a törvény tovább megy, a mennyiben a legidősebb kiskorúnak nagykorúságig, de legfeljebb tiz évig megengedi azt, hogy tekintet nélkül az örökösödésnek törvényben előirt rendjére, ez a munkásház mint családi ház megmaradjon. T. képviselőház! Egyáltalában nem akarok külföldi példákat egymásra halmozni, hogy azokat szolgailag kövessük, de azt hiszem, hogy valami megoldást a mi jogászaink is fognak találni erre a kérdésre, mert az örökösödés kérdését a visszaváltási joggal kapcsolatban egyszerűen rábízni a községekre és törvényhatóságokra és azokra a szerződésekre, a melyeket kötnek, azt hiszem nem lenne helyes dolog, mert ez sokkal komplikáltabb kérdés, semhogy például egyszerűen közigazgatási fórumokra lehetne bizni. (Helyeslések.) Azt hiszem, még egy hiba van ennél a kérdésnél. Az van ugyanis mondva, hogy visszaváltási jogot tartunk fenn a községek és törvényhatóságok részére. Lássuk ennek a financziális vonatkozásait. Mondjuk, hogy a község a neki visszafizetett házkölcsönökből már a maga kölcsönét is részben visszafizette, s most neki a házat vissza kell váltani abban az érték-