Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

154. országos ülés 1907 május 13-án, hétfőn. 109 agitáczió, mint egy kitűnően sikerült ügynökösködés, a melynek komolyan és erélyesen véget kellene vetni. T. ház! Francziaországban is romlott az utóbbi 15 év alatt a helyzet, a mezőgazdasági munkásnép száma ott is 10 %-al hanyatlott, de igen figyelemreméltó jelenség, hogy ez alatt az idő alatt Francziaországban az önálló gazdálkodók száma 1,890.000-ről 2,200.000-re emelkedett és két harmada a falusi népnek saját házzal és birtokkal bir. Francziaországban nincsenek is nagyobb bajok a mezőgazdasági munkásnép között. Tudjuk, hogy a franezia szocziálizmus minden iparkodása mellett is csak nagyon keveset tudott elérni a franezia mezőgazdasági munkás és egyáltalában a mezőgazdasági nép körében. Az is ismeretes, t. ház, hogy az EgyesültÁllamoknak viszonyait tanulmányozók mind azzal térnek haza, hogy kunt a szocziálizmus térfoglalása elé nagy akadályok gördülnek. Azok, a kik ezt a kérdést alaposan megvizsgálták, arra a tapasztalatra jöttek, hogy az Egyesült-Államok földbirtok-politikájának köszönhető ez, mert akkor, mikor az Egyesült-Államokban ipari krízisek vannak, akkor, midőn a termelésben valami csökkenés áll be, akkor meg van adva a mód, hogy ezek az ipari munkások önálló exisztencziára vergődhetnek a nyugati államokban, a hol földbirtokot kapnak. így pl. 1870-ben az Egyesült-Államok nyugoti részeiben 189 millió acre volt telepesek kezén, a kik azt 80—100 acre nagyságú telepekre felosztva kapják meg. 1870 óta ezen telepek száma felemelkedett 414 millió acre-re és igy nem csoda, hogy ott a szocziálizmusnak talaja nem lehet, mert kitűnő levezetőcsatorna az a vidék, a hol a nép állandó önálló birtokossá válhatik és a maga önálló exisztencziáját megtalálja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) T. ház, én jobb példát nem tudok, mint ezt, mert ez világosan és fényesen bizonyítja, hogy ha egy olyan rendkívüli indusztriális és kapitalista országban, mint Amerika, nem tud a szocziálizmus erőre jutni, ez annak az egészséges birtokpolitikának köszönhető, a mely az amerikai kedvező földbirtokviszonyok folytán lehetséges is volt. (Helyeslés.) De maguk az angol nagybérlők is kijózanodtak már abból a hitből, hogy a birtoktalan munkásosztály az ideál, mert bizony ez az ideál, mint rendesen az ideálok, elérhetetlennek bizonyult, mert a munkásság egyszerűen elvándorolt. Ha tovább megyünk és vizsgáljuk például röviden az orosz agrárproblémát, az is tiszta birtokkérdés. Az 1860-as években az orosz nagybirtokosok egy memorandumot adtak be a czárhoz, a melyben arra kérik, hogy ne adjon a parasztnak sok földet, mert akkor nem lesz munkaerő. Mikor aztán felszabadították az orosz parasztságot, minden férfi kapott öt dessiatin földet, de természetesen az idők folyamán ez az öt dessiatin a nép szaporodása folytán leszállt két és félre, mert a férfinépesség szaporodása 80% volt, ellenben a birtokszaporodás ugyanazon idő alatt csak 15%. Ez az egyszerű magyarázata annak a rettenetes izgalomnak, annak a konvulziónak, a mely az agrárkérdések terén Oroszországban jelentkezett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akarom a t. ház türelmét hosszasan igénybevenni (Halljuk! Halljuk!) és igy csak néhány szóval fogok megemlékezni eg)' hivatalos jelentésről az agrárkérdést illetőleg, a mely a mi viszonyainkat különösen ezzel a javaslattal kapcsolatban igen helyes világításba helyezheti. Szó van t. i. egy németalföldi hivatalos jelentésről. A németalföldi kormány kiküldöttje megvizsgálta a mezőgazdasági viszonyokat, különösen a munkáskérdést a maga összes részleteiben Németalföldön és egy jelentést terjesztett be, a melyben ő a munkásokat bizonyos kategóriákra osztályozza a szerint, hogy van-e házuk, kis birtokuk, vagy nincs. Azt mondja : az a munkás, a Id a faluban lakást bérel, de sem földje, sem kertje nincs, az teljesen megbízhatatlan, az ott nem marad, annak állandósága nincs, az a mezőgazdasági termelés rendes menetére hasznot, biztos alapot nem nyújt. Van egy másik kategória és ez az, ha a munkás lakást bérel és egy kis földet, még pedig a gazdától, és vagy fizet erre valami csekélységet, rendesen csak a házért, vagy pedig bérkiegészítésül kapja. A németalföldi szakember véleménye szerint ez sem megfelelő és kívánatos, mert a munkás nem akar állandóbb szerződést kötni ilyen esetben, mert föld tulaj donképen rá nézve nem bir azzal az értékkel, mint a milyen értékkel a föld a parasztember előtt mint tulajdon bir, nem nyújt neki semmiféle ingert, akár lia a termést kapná meg és nem lenne semmi földje, de mégis az asszonyt inkább köti, különösen akkor, ha a ház mellett kis kert van. Van azonban egy harmadik kategória, mikor a munkás maga bérel házat és egy kis földet, 25 árt, a melyet aztán még 25 árral megtold. Ez már egy okosabb, czélszerübb berendezés, mert ez esetben a munkás a' maga bérelt földjét műveli és az ilyen munkások állandóbbaknak is bizonjmltak. Yan azután egy negyedik kategória, a mikor a munkás megveszi a házát és vesz hozzá egy kis földet, mondjuk, egy fél hektárt. Hát bizony annak sok az adóssága, rosszul is megy a sora, különösen az első tíz évben, de mire a gyermekek felnőnek, akkor már kezd javulni a helyzet és azt mondja a jelentés, hogyha azután az a 8—10 gyermek elmegy a háztól, akkor bizony újra baj van, de akkorra már mégis megtakarított valamit és megmarad az ő otthonában. íme, t. ház, csekély eltéréssel ez a jelentés a mi viszonyainkra is ráillik és épen azért tudom nagyon méltányolni ezt a javaslatot, mert hiszen házat akar adni annak a népnek, mert a se föld, se ház állapot, az a legrosszabb. (Ugy van! balfelöl).