Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

108 15í. országos ülés 1907 május 13-án, hétfőn. jelentkezett a kivándorlás a maga egész — mond­hatom — rémes kifejlődésében. Munkásmozgal­maink is, a melyek helylyel-közzel eredetileg csak azt czélozták, hogy a munkásnépet silány élet­viszonyaiból felemeljék, — a mi csak helyeselhető— szertelenségekbe csaptak át, sőt megétük, hogy a magyar munkásnép izgalma eruptív mozgásba hozta azt a magyar földet, a melyen élni és halni akarunk. És mégis ez alatt az idő alatt tulaj donképen nem történt semmi, mert »nem erősítettük az erköl­csi kötelékeket, a melyeknek meglazitására az agitáczió törekszik*. T. ház ! Ezekből a mulasztásokból merítette erejét és anyagát az agitáczió. Ezek a mulasztások hajtották a népet a kivándorlási hajóstársaságok­hoz, a melyek szivesen fogadták a zsiros dividendát hozó klienseket. Ez az állapot tette globe-trotter-ré a magyar parasztot, a kinek maradisága és konzer­vatív mivolta mindnyájunk előtt ismeretes volt. És ha, t. ház, pillanatra megállunk munkás­bajaink gyökerénél, a kivándorlásnál, akkor való­ban lehetetlenség, hogy fel ne hánytorgassuk a multat, mert komoly és mélyreható, az egész nemzet életét átfogó munka helyett megcsináltuk az 1903 : IV. t.-czikket. És ekkor ebben az ország­ban a legvirágzóbb iparrá lett az utlevélgyártás, (Igaz ! Úgy van !) mert ennek az iparnak a leg­kitűnőbben bevált iparfejlesztési törvénye az 1903: IV. törvényczikk. Buza Barna: Nem mi csináltuk! Lányi Mór: Nem vádoltam senkit a jelen­lévők közül. (Derültség,) Eddig, t. ház, három ügynök járta be az orszá­got, a falvakat és telepedett le minden paraszt­család asztalánál, az asztalfőnél. Ez a három ügy­nök volt a pénzügynök, a gépügynök és a biztosí­tási ügynök. Most pedig negyediknek csatlakozott hozzájuk a kivándorlási meghatalmazott, (ügy van !) De ez csak olyan nom de guerre, mert ez ügynökebb a többinél, mert hivatalos ábrázattal tud fellépni. Mindezeknek felismerésére akkor jutottunk, a mikor az európai kivándorlás statisztikájában első helyre kerültünk. (Igaz l) Mikor megláttuk, hogy jóformán napról-napra bedeszkáznak az alföldi városokban egyes utezákat; csak akkor kaptunk észbe és most keressük a módot, a mivel ennek gátat vethetünk. Egy amerikai milliárdos New-York utczáin mindennap elgázolt valakit és az amerikai újságok nem merték megtámadni,ihanem mindig csinyján irtak erről, vagy pedig egészen elhallgatták. Egy­szer azonban behajtott egy tömegbe és negyven ember halt meg. Akkor aztán az egyik újság meg­írta, hogy ez a szerencsétlenség megtörtént és bizony több halott volt a megengedettnél. így voltunk mi is a kivándorlással. Ez már több a megengedhetőnél. Addig, a mig láttuk a bajt, de nem a maga egész kialakulásában, addig mi is arra az álláspontra helyezkedtünk és eltűrtük és elkaUgattuk azt. Kérdem, t. ház, mi ebből a tanulság ? A ta­nulság az, hogy ma már apró-cseprő reformokkal bajos boldogulni; a tanulság az, hogy mig a múlt­ban a bajok ellenőrzésére elég lett volna fokonként, lépésről-lépésre haladni, addig ma már nagyobb konczepcziókra van szükség, ma már a közigazga­tási reformok mellett egyéb, egész gazdasági életünkre kiható komoly, nagy intézkedésekre van szükség. (Helyeslés.) Mert egy modern állam áll itt a maga rengeteg igényeivel, a mely igények­nek csak modern, széleskörű és sok mindent átala­kító munkával lehetne megfelelni. De ettől a mun­kától, t. ház, ma bizony megdöbbentően messze állunk, mert ehhez a munkához nem neveltük, nem fejlesztettük és nem emeltük fel a népet; mert nem műveltük kellőképen azt a talajt, a melyen egy egészséges, dolgos, jövőjében bizó és a hazai röghöz ragaszkodó nép gyökeret verhetett volna. (Helyeslés.) T. ház ! Az bizonyos, hogy a javaslat értékén nem fog változtatni, ha azt mondom, hogy miután itt organikus rendellenességekről van szó, azon egy ilyen javaslat gyökeres változtatást nem csinál­hat. Azért mondom ezt, mert akkor, a midőn nagyobb konczepcziókra gondolok, voltaképen arra gondolok, hogy a birtoktalan munkásnéppel és a mi kisbirtokos népünkkel kell foglalkoznunk, mert csakis ezek helyzetének javításával lehet szanálni egyúttal a már súlyos helyzetet is és lehet biztosítani az ország termelését, melynek ugyan ma uj és erős impulzusokra lenne szüksége, de épen mert békóba vagyunk verve, mezőgazda­ságunk fenyegetett helyzetével kell számot vet­nünk ; úgyszólván összes erőnket ide kell konczen­trálnunk. Munkás- és agrárbajainknak benső össze­függését a földbirtokpolitikával és birtokmegosz­lással kár lenne tagadni akarni. Hiszen igaz, hogy mindenütt vannak bajok a mezőgazdasági nép tömegeiben, hogy egyéb országokban is mutat­koztak nagymértékű izgatások és keletkezett nagy munkáshiány. Csakhogy t. ház, az egyes nyugateurópai álla­mokban más a helyzet, ott a városok és az ipari czentrumok vonzák magukhoz a munkás népet és vonják el a gazdaságoktól. így pl. Németországban, a porosz tartományokban — a mezőgazdasági munkásokban határozottan igen nagy hiány mutat­kozik — és ott ugy segítenek magukon, hogy el­viszik a mi embereinket. Köztudomású dolog, hogy a délvidékről, pl. Bács és Torontál megyéből való­sággal tömeges a kivándorlás Poroszországba. És tudjuk nagyon jól, hogy ezek a porosz Landwirth­schaftüche Kammern, ügynökségeket tartanak ezeken a vidékeken. Pedig nekem, t. ház, vannak adataim, a melyek beigazolják, hogy a Német­országban kapott munkabérek nemcsak, hogy nem haladják meg a mieinket, de helylyel-közzel még rosszabbak annál a bérnél, a melyet ma a mi gazdáink fizetnek a munkásoknak. Ebben az esetben ez csak izgatás következ­ménye és ebben az esetben igazán nem más mint

Next

/
Thumbnails
Contents