Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

133. országos ülés 1907 pártokat vagy nemlétezőknek jelentenek ki, vagy mint hazafiatlanokat üldöznek? Szándékozik-e a belügyminiszter ur az u. n. alkotmánybiztositékokról szóló törvényjavaslat beterjesztése alkalmával egyszersmind oly intézkedéseket magába foglaló törvényjavaslatot is beterjeszteni, melyek az állampolgárok szabad véleménynyilvánítását és politikai pártok szabad, az államhatalomtól független szervezését biztositják?« T. ház! Appellálok a belügyminiszter ur méltányossági érzetére és az ő magyar soviniszta érzelmeire. Hogy ha méltányossági érzelmei következtében nem fogja hivatva érezni magát, hogy szabad teret engedjen a magyarországi német néppárt akcziójának kifejtésére, akkor mint magyar soviniszta tegyen eleget ennek a kérésnek. Mert bátorkodom felhívni figyelmét arra, — és ezt ne tessék elfelejteni — hogy a bánáti németség is azokhoz a németekhez tartozik, a kikben él egy szikra abból a nagy és magasztos érzésből, (Zaj. Elnök csenget.) a melyet Bismarck úgy fejezett ki, hogy: »Wir Deutsche fürchten Gott, sonst ííiemand auf der Welt!« (Felkiáltások bálfelöl: Mi sem félünk !) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a belügyminiszter urnak. Következik ? Ráth Endre jegyző: Szkicsák Ferencz! Szkicsák Ferencz: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat a következő interpellácziós napon terjeszthessem elő. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e hozzájárulni Szkicsák Ferencz képviselő ur interpellácziója előterjesztésének elhalasztásához ? (Igen!) A képviselőház tehát az interpelláczió előterjesztésének elhalasztásához hozzájárul. Következik? Ráth Endre jegyző: Ylád Aurél! Vlád Aurél: T. ház! Daczára az idő előhaladottságának, mégis röviden elő szándékozom terjeszteni interpellácziómat és röviden előadni a tényállást, azért, mert az a jogsérelem, a mely rajtunk esett, olyan természetű, hogy annak orvoslása halasztást nem tűr. T. képviselőház! Nagyon furcsa, hogy épen az uj korszak nyújtja az alkalmat, hogy a választój^olgárok, ha választói jogaikat kívánják gyakorolni, ezt csakis 6 — 700 csendőr szuronyai között tehetik. (Mozgás a baloldalon.) Arra hivatkoznak, hogy a választók szabad akaratnyilvánítása megkívánja azt, hogy annyi csendőr legyen ott. (Zaj.) Ha ugy volna, hogy az a csendőrség nem avatkoznék bele a választási küzdelembe, hanem az a csendőrség pártatlanul állana ott, akkor senkinek se volna kifogása az ellen, hogy bármennyi, akár egy millió csendőr is legyen ott. Azonban a dolog nem ugy áll, mert a csendőrségnek beavatkozása azért vétetik igénybe, hogy egyes politikai párKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. április 6-án, szombaton. 89 tok, a melyeknek a hatalom kedvez, könnyebben intézhessék el a maguk választási manipuláczióját. Gr. Batthyány Tivadar: Tessék bebizonyítani, különben rágalom. (Zaj.) Elnök (csenget) : A t. képviselő ur általános vádkép olyan vádat hangoztat, a melyet tűrni nem lehet. Vlád Aurél: fiöviden csak . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Felkiáltások: Ralijuk az elnököt!) Bocsánatot kérek, még nem fejeztem be, — s ezen kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Elénk helyeslés. Zaj.) Vlád Aurél: Eöviden csak a tényállást adom elő, a mely a lugosi választáson történt. ISÍem fogok minden csendőri visszaélést és atroczitást jellemezni, csak azokat kívánom előadni, a melyekről személyes tapasztalataim vannak. Kétségtelen az, hogy minden pártnak joga van ahhoz, hogy választóit behozza a választás székhelyére. A választói szabadságnak előfeltétele voltaképen az, hogy a párt bizalmi férfiai elmehessenek az egyes községekbe és ott azon választókat, a kik az illető párthoz hozzátartoznak, összegyűjthessék és azokkal a választás színhelyére mehessenek. Lássuk már most, hogyan intézkedett a közigazgatás a lugosi választásnál ebben a tekintetben épen a csendőrök igénybevételével? Én magam voltam jelen akkor, a mikor az alispánnal és a lugosi főszolgabíróval a Popovics-párt bizalmi férfiai értekeztek, s az utóbbiak kérték, hogy engedjék meg azt, hogy az előre bejelentett bizalmi férfiak, a kik ellen kifogást emelni egyáltalában nem lehet, az egyes községekbe mehessenek, s az ottani paraszt választókat összegyűjthessék, A főszolgabíró és az alispán azt mondta: Annyit megengedünk, ha előre bejelentik, hogy a pártelnök által aláirt igazolványnyal ellátva elmehessenek a községekbe és várják ott meg, hogy összegyűljenek a választók, de azt, hogy ők menjenek el, ha egy-egy választó elkésik, vagy küldjenek el az illető választóért, ezt már eltiltották, előre megmondván, hogy ha az illető bizalmi férfiú nem engedelmeskedik ennek a parancsnak és elmegy az egyes választókhoz is, kitolonczolják az illető közégből. Mivel máskéjjen azok az urak intézkedni nem akartak, — ugy látszik felsőbb parancs volt — azt mondottuk: meg vagyunk ezzel is elégedve. De mit csináltak a csendőrök ? Vagy be sem engedték a bizalmi férfiút a községbe, hanem mihelyt a községbe bejött... (Zaj. Elnök csenget.) Nem nevezem meg névszerint az egyes embereket, mert nem erre a sérelemre helyezem a fősúlyt. Ismétlem tehát, mihelyt bejöttek a községbe, a csendőrök rájuk parancsoltak, hogy takarodjanak ki onnan, nincs ott mit keresniök. (Zaj.) 12