Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-133
90 133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. Azt hiszem, hogy ha a csendó'rséget azért küldik ki, hogy a választási szabadságot védje, nem illeti meg a jog, hogy szabad állampolgárokat kitiltson egy községből csak azért, mert nem a kormánypárt választóit gyűjtik össze. Ezt különben nem is adom elő mint valami nagy sérelmet, mert hozzá vagyok szokva nagyobbakhoz. A dobrai választásnál két héten át egyetlenegy bizalmi férfiunkat sem engedték egyetlenegy községbe sem. A mi azonban még ennél is súlyosabb, a mi páratlanul áll és talán sohasem történt meg nálunk, de még Oroszországban sem, ez az, hogy a választást megelőzőleg márczius 26-án este fél hétkor, a mikor együtt voltam Pop Cs. István és Brediceanu képviselőtársaimmal a Popovicspárt irodájában, a mely magánhelyiségben, a »Drapelul« czimű lap szerkesztőségében volt, megjelent hirtelen, egy Vincze István nevű csendőrőrmester négy csendőr kiséretében és betoppanva a házba a törvény nevében felszólított bennünket, hogy azonnal hagyjuk el a helyiséget. Én felforrtam erre a merényletre (Zaj. Elnök csenget.) és azt hiszem, jogos volt a fellobbanásom. Azt mondottam: takarodjanak ki az urak azonnal, én dr. Vlád Aurél országgyűlési képviselő vagyok és kijelentem, hogy bármit csinálnak, ebből a helyiségből nem távozom. A csendőr erre a maga parancsára hivatkozott, mire azt mondottam: Van-e az uraknak Írásbeli parancsuk? Ki utasította önöket arra, hogy magánhelyiségbe behatoljanak ? Azt hiszem, a csendőröknek csak ugy a maguk szakállára nem szabad magánhelyiségbe behatolniuk. 20—30 intelligens ember hallotta ezt és nem lehet eltagadni. (Zaj. Elnök csenget.) Mikor a csendőrök látták, hogy nem engedelmeskedünk, hogy nem vagyunk hajlandók a törvénytelen parancsnak eleget tenni, akkor két csendőr fegyvert is töltött. Ebben a kritikus pillanatban Brediceanu Koriolán képviselőtársamnak az jutott eszébe, hogy azt mondja a csendőröknek : (Felkiáltások balfelöl: Nincs itt!) — majd eljő és igazolni fogja — »Kérem, legyenek türelemmel; el fogok menni az alispánhoz; majd meglátjuk, hogy fentartja-e ezt a rendeletet«. Poji képviselőtársamnak pedig, minthogy telefon is volt a helyiségben, eszébe jutott, hogy a telefonhoz hívja az alispáni hivatalt. Az alispáni hivatalban véletlenül ott volt Tabajdy főjegyző, a ki egyúttal a választási elnök is volt. Elpanaszolta neki az esetet, mire a választási elnök a telefonhoz hivta az illető csendörőrmestert és megkérdezte, hogy kinek a parancsából tették ezt, A csendőrőrmester kijelentette, — mi magunk is hallottuk, 20—30 ember volt ott jelen — hogy »a századostól kaptam e parancsot, a ki az alispáni hivatalból kapott utasítást®. (Mozgás a baloldalon.) Nem tudom, hogy igaz-e a csendőrőrmester ezen kijelentése, de én magam hallottam és ekkor a főjegyző, mint választási elnök utasítást adott a csendőröknek, hogy azonnal hagyják el a helyiséget. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Nohát! Hol van a sérelem ? Zaj. Elnök csenget.) A sérelem abban van, hogy ott megjelentek és ki akartak kergetni bennünket. Ennek elejét vette a választási elnök tapintatos eljárása, de az igenis jogsérelem, ha egy csendőr magánhelyiségbe az ott levők tiltakozása ellenére behatol; jogsérelem az, ha egy csendőrőrmester a kiutasítás daczára is minden törvény és jog ellenére arra szólítja fel az illetőket, hogy hagyjanak el egy magánhelyisóget és én azt hiszem, hogy a csendőrségnek ez az eljárása, akár a századostól, akár az alispáni hivataltól kapta az utasítást, — ezt nem tudom — jogsértő és törvényellenes; (Ugy van! a balodalon.) azt hiszem, hogy az ilyen eljárást jogállamban megtűrni még sem lehet. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polit Mihály: Habeas corpus! (Zaj balfelöl.) Vlád Aurél: Ez így történt, t. ház! Markos Gyula: Majd meglátjuk az érem másik oldalát is! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vlád Aurél: Ha az a csendőrség Lúgos városában intelligens emberekkel szemben ilyen merényletre vetemedik, akkor kérdezem, hogy mire képes az közönséges parasztokkal szemben, a kik egyáltalában nem képesek jogaikat megvédeni ? Azt hiszem, hogy ez az eset megérdemli a sürgős vizsgálatot és hogy, ha jogállam akarunk maradni, a felsőbb hatóságoknak ezt az ügyet feltétlenül vizsgálat tárgyává kell tenniök és a bűnösöket méltóan meg kell büntetniük. Ezek alapján bátor vagyok a belügyi és honvédelmi miniszter urakhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a lugosi választókerületbe kirendelt csendőrség a Popovics György-párti bizalmi férfiakat megakadályozta abban, hogy az egyes községekben a nemzetiségi párthoz tartozó választókat összegyűjtsék és a választás színhelyére vezessék? 2. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a választás előtti napon, azaz márczius 26-án este 1 /27-kor Vincze István nevű csendőrőrmester 4 csendőr kiséretében minden jog arczulcsapásával behatolt Popovics György képviselőjelölt pártirodájába és felhívta a jelenlévő bizalmi férfiakat, hogy oszoljanak szét, és midőn a jelenlévők a törvénytelen parancsnak engedelmeskedni nem akartak, két csendőr fegyvert töltött és hogy a jogtalan csendőri beavatkozásnak csak a választási elnök közbelépése vetett véget?
