Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. ?9 összeköttetésbe is. (ügy van!) De gondolják meg az urak, hogy minden akczió reakeziót szül. (Zaj.) Tudok én eseteket arra is, hogy bizonyos tereken értek el eredményt a szabadságok teljes megvédése mellett is és ott aztán egészen más volt a következmény, mint hogyha ilyen módon a mi egyházi hatóságainknak megkérdezése nélkül alaptörvényeinkkel, a velünk született természeti jogokkal ellenkezően akarnak eljárni. Mert ez utóbbi is sérelmet szenved, hisz például uraim, tehetek én róla, hogy románnak születtem ? Végtére is talán kényelmesebb életem lett volna, ha magyarnak születtem volna. (Zaj.) Mi jogosultsága lehet annak, hogy valamely nemzetiséget megakadályozzunk abban," hogy saját nyelvén képezze ki magát, hogy saját irodalmát vagy vallását szabadon gyakorolja? (Közbeszólás.) Azt hiszem, t. Bródy kolléga ur is, a ki az általános szabadságok alapjára helyezkedik, akczeptálja azt, hogy mindezeket a szabadságokat védi a jog; nekünk ezek a biztosítékaink megvannak. Biztosítom az urakat, hogy bennünket, a mi népünket, az egyházi hatóságokat és a tanítóságot nem vezeti az ellenszenv az államnyelv megtanulása ellen, mert ezt csak a posszibilitás akadályozza. Hiszen én tudok felekezeti iskolákat, a hol a magyar nyelvben sokkal szebb előmenetelt tettek, mint a szomszéd községben levő állami iskolában. Hiszen az a tanitó, a kire szigorúan ügyel a tanfelügyelő, elbizakodik egyfelől, másfelől pedig miután állami tisztviselő és igy exisztencziája biztosítva van, lehet, hogy humanisztikus szempontból nem jól fogja fel a dolgát, de bizony azt a gyereket ugy traktálja, hogy az nincs szimpátiával, szeretettel tanára iránt s ha a gyermeknek nincs szeretete, szimpátiája a tanitó iránt, tudjuk, hogy a gyermek bizony nem igen halad előre sem Írásban, sem olvasásban, sem egyéb tekintetben. Vannak, mondom, olyan felekezeti iskolák is, a hol a magyar nyelvet sokkaljobban tanítják, mint az állami iskolákban. Épen azért én is, ép ugy, mint Goldis t. képviselőtársam, visszautasítom azon vádakat, a melyeket itt a felekezeti iskolákkal szemben emeltek. ügy az én, mint az előttem felszólalt képviselőtársaim beszédéből, objektív felsorolásaiból, — mert hiszen nem mondhatják, hogy a tárgytól eltértünk vagy hogy támadólag léptünk fel — meggyőződhettek az urak arról, hogy bizony azt a czélt, a melyet a kormány maga elé tűzött, hogy t. i. a felekezeti iskolákban a magyar nyelven való oktatás olyan legyen, mint az állami iskolákban (Folytonos zaj.) nem éri el. Egy hang (balfelöl): Olvasson valamit! Miháli Tivadar: Ha kedve van a kolléga urnak — mert nekem sok mondani valóm van — és megvan a türelme, meg is teszem. Ezen kérdésre nézve a szerző ott, a hol azt vitatja, hogy az állam nemcsak a felekezetek jogait, hanemha családnak jogait is elveszi, nagyon tárgyilagosan és objektíve még a következőket mondja (olvassa): »Á tanítás és nevelés, a család, a község, az egyház, a társadalom sérthetetlen joga és nem az államé, a politikai hatalomé. Ha tehát az állam azt mégis monopolizálná, csak a lényeges jogok sérelmével, az összes szabadságok elnyomásával vihetne keresztül, tehát törvénynyel ,és az ezt kisérő kónyszeritő anyagi erővel. Ámde jogtalan törvény nem törvény, lelkiismeretben senkit sem kötelez. Erővel pedig — a mint a történelem bizonyítja — csak egy időre lehet elnyomni az igazságot, jogot s szabadságot. Előbb-utóbb kitör az s elsöpri útjából a bitorlót.« E tekintetben akarom, még ugyanezen szerzőtől a következő részletet is felolvasni (olvassa) : »Az állam czélja és létalapja szükségkép feltételezi a véleményekben, érzelmekben és akaratokban való szabadságot, tehát különbséget s az embereknek csak azon tulajdonságokban való egységét követeli, melyek feltétlenül szükségesek arra, hogy az állam eme czélját elérje, vagyis az emiitett hármas téren a szabadságot, tehát a külömbséget biztosithathassa. E szükséges tulajdonságok pedig: egység a nevezett szabadságokhoz való kölcsönös jogok tiszteletében s azokból folyó kötelességek teljesítésében ; ennek biztosítása végett egymásra utalt közös faj és föld szeretetében; a haza fennállásának és virágzásának akarásában; a haza közös javainak (jogok) előmozdításában; a jogokat nem sértő igazságos törvények iránti engedelmességben; az állam iránti polgári kötelességek (adózás, katonáskodás) pontos teljesítésében; a nemzeti jó szokásokhoz s intézményekhez való ragaszkodásban; vélemény- és valláskülönbségre való tekintet nélkül a polgártársak iránti társadalmi türelemben, sőt szeretetben; szóval az egység mindazon tulajdonságokban, melyeknek alapjuk a valláson nyugvó erkölcsi rend s melyeket az állam összes erejével sem volna képes létrehozni az erkölcsi rendben való s ennek forrásában, a vallásban való hit nélkül.« T. ház! Önök tehát igazolva látják, hogy a kormány csak jogczimet és ürügyet keres arra, hogy az összes felekezeti és községi iskolák autonómiáját megsemmisíthesse. A nyelvegység elve keresztül nem vihető, egység csak a jogok tekintetében, a szabadságban és az érdekekben lehet. Ezt az egységet mi nemzetiségi pártok is szívesen látjuk és ha erre az álláspontra helyezkednek önök, akkor eljön az idő, a mikor nehéz viszonyok között az ország összes lakosai mind az ország védelmére kelnek. De legyen szabad ugyanezen szerzőtől még a következőket olvasnom fel (olvassa): » Minden szabadság meg volna tehát semmisíthető a nemzeti egység alapján, holott egy nemzet előrehaladására még az egységnél is szükségesebb a