Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

80 133. országos ütés l9i)7 április 6-án, szombaton. szabadság. Ha az állam meghagyja az összes szabadságokat és csak a tanszabadságot nyomja el, akkor nyilvánvaló, hogy itt nem a nemzeti egység a fő czél, hanem csak czégér a végett, hogy saját gondolataikat, érzelmeiket, törekvéseiket terjeszszék és államosítsák és igy közvetve a többi szabadságokat is elnyomják. Mert ha egyszer sikerült az államnak a nemzettel elhitetni azt, hogy a nemzeti egység czimén joga van megbírálni a tanszabadságot, akkor mi tartja vissza az államot attól, hogy ugyanezen a czimen elvonja a többi szabadságjogokat is ? Bizonyos továbbá, hogy ez az állami monopólium lényeges jogokat sért és így csak erővel vihető keresztül. Ámde ha az állam az ilyen fontos ügyben letér a jogalapról és az erőre alapítja hatalmát, akkor más szabadság sincs többé biztosítva. Azért mondotta Dauphin 1848-ban a franczia parlament ülésén: »A mi eszméink szerint és a dolgok logikájánál fogva az államnak nincs és nem lehet tana, csak ereje. Azt mondják, hogy ezzel az erővel kell létre hozni az egységet; — a többség erejével — ez esetben tépjétek össze alkotmányaitokat, semmisítsétek meg könyveiteket, újságaitokat, iskoláitokat. Ne beszéljetek se szabadságról, sem haladásról, sem felvilágosodásról, mondjatok le a jelenről, a melyet alkottatok és térjetek vissza a múltba, a melyet lerontottatok és megátkoztatok. Ha ti csak az erőt tartjátok az egyedüli valódi eszköznek, az egység visszaállítására: azt kell kijelentenetek, hogy mindaz, a mi tanítottak és nyomtattak 50 év óta, csak csalás és hazugság és a XIX. század politikai tévely, csak egy végtelen hipokrizis.« »A pogány társadalomban, midőn az uralom az erőszakra támaszkodott,« — mondja Laurentie — »az állam jogot formálhatott a nevelésre; de a keresztény társadalomban csak a szabadságért van. Ha behatol a lelkiismeretbe, hogy azt kormányozza, vagy elnyomja benne a gondolatot, nem állam többé, hanem zsarnokság.« Azt hiszem, t. ház, hogy mindezekből könynyen meggyőződhettek arról, hogy mi nemcsak hogy törvényes alapon állunk, hanem hogy mi tulajdonképen természeti jogainkat is védjük és hogy mi nemcsak a mi nemzetiségünkre vonatkozólag, hanem általában az egész országban a szabadságot, t. i. a tanszabadságot védjük. Egy hang (a baloldalon): Mi van ebben ? Miháli Tivadar: Tessék elolvasni az illető törvényjavaslat intézkedéseit és meg fogja látni, hogy mi van ebben. Ugyanezen elv támogatására tovább ezt mondja a szerző (olvassa): »Mióta csak létezem« —- monda Jules Simon parlamenti beszédében — »mindig védtem a gondolkozás szabadságát.* Arról van szó, hogy megtudjuk ma, vájjon meglesz-e ez a szabadság, vagy nem. Ti azt mondjátok, t

hogy fel kell ügyelnetek a nemzet egységére. Én pedig azt mondom, hogy ti Francziaországnak e pontban szabadsággal tartoztok és semmi mással, csak szabadsággal.« Ezt mondom én is. Magyarországon csak szabadsággal tartoztok és annak a szabadságnak megóvására mi mindig készek leszünk benneteket támogatni. (Mozgás a baloldalon. Elnök csenget. Olvassa.) »A nemzet gondolati, érzelmi és akarati egysége tehát a monopóliummal nemcsak kivihetetlen, szükségtelen, sőt káros az államra, hanem a leglényegesebb jogokat is sértené és igy az államnak nincs joga annak kivitelére. Joga csak azon nemzeti egység kivitelére van, a mely a kölcsönös jogoknak, jogos törvényeknek tiszteletében, a közös hazához való ragaszkodásban stb. áll és a mely egység más téren az eszmék, érzületek és törekvések, nyelvek különbözősége daczára is fennállhat és nemcsak létrehozható, de az állam kötelessége is azt létrehozni, ha nincs meg.« Azt hiszem, t. ház, hogy ennél világosabban s tisztábban a mai helyzetet senki sem ecsetelheti és senki sem vonhatja kétségbe Sarmaságh Géza általam czitált tudományos müvének ezen igazságait, a melyekről még hosszasabban kellene beszélnem, ha összes véleményeit el akarnám mondani, ép azért kérem a t. képviselőházat, hogy ha már nem veszi figyelembe a mi kérésünket, ragaszkodik a gyanúsításokhoz és ennek daczára megmarad a t. kormány a saját véleménye mellett, akkor legalább üres óráiban, akkor, a mikor ideje engedi, olvassa el és győződjék meg róla, hogy ezek olyan igazsá§

ok, a melyek ellen semmit sem lehet felhozni. In azért hivatkoztam Sarmaságh Gézára, mert azt gondoltam, hogy az ő hazafias felfogása ellen senkinek sem lehet kifogása. Addig terjedtek már a vádak, hogy gyujtogatásról is beszéltek. Remélem, hogy majd az urak is azon meggyőződésre fognak jutni, hogy ezek a vádak alaptalanok. A törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »Határozati javaslat. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik és utasittatik a kormány egy ujabb törvényjavaslat beterjesztésére, a melyben a nem állami tanítók járandósága az állami tanítókéval egyenlő összegben állapíttassák meg, biztosíttatván az egyes felekezetek részére minden az egyházi autonómia rovására eső feltételektől ment, állami hozzájárulás.* Beadja dr. Miháli Tivadar, Maniu Gyula, Vajda Sándor, Polit Mihály, dr. Novacu Aurél, dr. Vlád Aurél, dr. Pop István, Szkicsák Ferencz, Dámján Vazul, dr. Suciu János, dr. Manojlovics János. Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, mielőtt a miniszterelnök urnak az interpellácziókra adandó válaszaira áttérnénk, bátor vagyok a legközelebbi ülés napirendjére