Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

78 133. országos ülés 1907 De azt hiszem, hogy a kormány a jelen esetben épen a nemzetiségi vidékekre kellett volna, hogy tekintettel legyen, épen azért, mert nemzetiségi vidékeken akarta azt a bizonyos czélt, a nyelvi és érzelmi egységet elérni. Ha tehát azt akarta, hogy ennek csakugyan foganatja és eredménye legyen, annyit legalább megtehetett volna, hogy az illetékes köröket, az illetékes egyházak és iskolák felettes hatóságait meghívja bizonyos tanácskozásra, ankétre, a mint ezt az előttem szóló Goldis képviselő ur is kifejtette, és megkérdezze tőlük egész őszintén, nyiltan: Nézzétek, itt egy törvényjavaslat, milyen álláspontot fogtok ezzel szemben elfoglalni? Mert akarom, hogy a hozandó törvény olyan legyen, hogy hozzásimuljatok, hogy ennek legyen foganatja, hogy ez ne maradjon irott malaszt papiroson, hanem tényleg is végrehajtassák. Találjunk ki tehát egy módot és alkalmat, mikép lehet ezt a törvényt ugy létrehozni, hogy annak a közéletre nézve csakugyan érvénye legyen és ne legyen csak holt betű. Akkor nemcsak az iskola és az egyháznak illetékes képviselői, hanem talán szerény magunk is találtunk volna bizonyos expedienseket, mert mi a javaslatnak elveivel egyáltalában nem vagyunk ellentétes állásponton. És az urak igen téves felfogásban vannak — ezt újból és újból hangsúlyoznom kell, — hogy mi a magyar nyelv elleni gyiüöletből nem akarjuk e törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedését. Ez ellen tiltakozom és tiltakozik minden nemzetiségi az országban. Nem, t. képviselőház, hanem azért, mert a mikor az iskolában az illető községekben az összes tantárgyak magyar nyelven adatnak elő, a mikor már odáig jutottunk, hogy a középiskolában a vallástant is magyar nyelven adják elő, akkor azt látjuk, hogy igen lényeges jogaink sértetnek meg és hogy tulajdonképen egészen más az intenczió, mint a mi ebben a törvényben czéloztatik. Mert ha minekünk módunkban lesz a kultúra terén odáig fejlődnünk, hogy anyanyelvünkön kivül egy más nyelvet is megtanuljunk, mi leszünk leginkább azok, a kik ezen örvendeni fogunk. Ez okból tehát megmondottuk volna a t. kormánynak, hogy találja módját ennek, vagy ehhez hasonló törvényjavaslatnak, a mely nem hivja ki az egyházi hatóságoknak a féltékenységét, még pedig jogos féltékenységét, mert hiszen a végén ki lesz mutatva, hogy azzal a csekély állami segélylyel szemben, a melyet az állam ad, ennél sokkal lényegesebb és sokkal értékesebb jogokat követel akkor, a mikor az állam nem is a saját pénzéből, hanem a mi pénzünkből adja azt a segélyt. A mi közönségünk azt kivánja, hogy ha a kormány a mi pénzünkből adja a fizetésfelemelést, akkor engedjék meg, hogy a saját nyelvünkön eszközölhessük a népnevelést, legalább április 6-án, szombaton. az elemi, a községi iskolában és engedjék meg, a mit mondtunk már százszor és foguak is hangoztatni mindig, hogy a közművelődés terén fejlődhessünk. Mert mi jól tudjuk, hogy ha fejlődhetünk a közművelődés terén, akkor a közgazdaság terén is fejlődhetünk. Ez a kettő szoros összefüggésben van egymással. Már pedig az a gyermek, a ki nem hallott soha életében mást, mint a saját anyanyelvét, ha egész évben és mindennap nem fog egyebet tanulni, mint az általa csak bizonyos tagozatokban értett nyelvet, annak a gyermeknek, a kinek az értelme elfogult, nem marad ideje arra, hogy mást is tanuljon. Hiszen a mai pedagógiának az elve nem az, hogy egyes szókat, mondatokat vagy czitátumokat magoljunk be, hanem hogy az értelmet fejleszszük abban a gyermekben, hogy körülnézve a világban lásson és tudja magát tájékozni. De ha annak a gyermeknek minden figyelmét kizárólag csak egy nyelvnek a tanulása fogja lekötni, engedjék meg t. uraim, ha azt mondjuk, hogy mi ez által kulturális fejlődésben leszünk megakadva. De azért nem mondjuk azt, hogy a mi nyelvünket, szokásainkat és kultúránkat az állam ez által teljesen meg fogja szüntetni. Isten ments.Ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, igaz, hogy nem fogunk oly rohamos és gyors tempóban fejlődni, mert megakadályoznak bennünket ebben ennek a törvényjavaslatnak a szigorú intézkedései, de azért az állam sem fogja elérni azt a czélt, hogy ez által nyelvegységet teremtsen az országban. Erről biztosithatom az urakat. Nem ezért, hanem azért, t. ház, hogy fizikai lehetetlenség, abszurdum és utópia. (Ellenmondás.) Ha a kartárs urat olyan körülmények közé tennék, mint azt a falusi gyermeket, a kartárs ur sem tanulná meg azt a magyar államnyelvet, a mely nem az ő anyanyelve. Tudjuk, hogy azt a gyermeket amúgy sem gramatikából kell tanitani, mert a gyermek valamely nyelvet csak gyakorlatban tud igazán elsajátítani. Tapasztalatból tudom, hogy a vegyes községekben például a magyarok megtanulnak románul, a románok magyarul, sőt a legjobb baráti összeköttetésben vannak egymással. Ez örvendetes dolog és én a magam részéről azt a véleményt ápolom, hogy ha vége lesz ennek a mai sovinisztikus iránynak, akkor egy jobb kor fog következni; az ország közvéleménye nem fog mindig az urakra hallgatni, mert nekem volt alkalmam meggyőződnöm, hogy népgyűléseken engem a magyarok is nagyon szívesen hallgattak, a mint erre tanúim is vannak. Mert annak a magyar népnek van jó, természetes felfogása, a melyet ez a sovinisztikus irány és a sajtó mindennapi kirohanása nem ronthatott el. Az a paraszt, a természetes eszével ugy gondolkozik: te oláhnak születtél, légy oláh, én magyarnak születtem, magyar vagyok, de azért lehetünk jó barátok, jöhetünk családi