Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. 11 a tehetségek különbözősége szakadatlanul halad és az élet lényege a tökéletesedés! törekvés. Egyformaság, változhatatlanság csak ott van a földön, a hol nincs szabadság, nincs tökéletesedés. Az élettelen vagy élő külső természetben, a hol a teremtéstől kezdve még minden a Teremtőtől megszabott feladatot végez változatlanul, és pedig ma csak ugy, mint akkor, mikor a Teremtő kezéből kikerült. Ámde a lények közt ugyanazon világban még itt is meg van a Teremtőtől megállapított ezerféle különbség. Hogyne volna meg tehát egy egészen más, folytonos tökéletesedésre hivatott világban, a lelkek világában, a melynek lényeges és éltető eleme a szabadság? Midőn tehát az állam egységre akarja hozni az emberek gondolatait, érzelmeit, törekvéseit, az emberi természet ellen cselekszik, petrifikálni akarja, ha lehetne a jelen állapotokat (liberalizmus), útját állani minden tökéletesedésnek és mintegy uj Teremtő a saját képére akarja alkotni a társadalmat és ezt a képet aztán időtlen időkig változatlanul átörökíteni a nemzedékek hosszú során át. Azonban embernek nincsen hatalma az emberi természet ellen. Megzavarhatja rövid időre, de nem változtathatja meg, mikép hiába keresztezzük, nemesitjük, alakítjuk a külső természetet is: vagy elcsenevészedik, kivész, meddő marad, vagy előbb-utóbb visszatér az eredeti tipusra, a melyben teremtetett. Az államnak nem fog tehát sikerülni soha létrehozni ezt a szellemi és erkölcsi egységet, mint azelőtt sem sikerült senkinek. »Ime!« — kiáltott fel V. Károly Bt. justi magányában, a hová a vallási egység meghiúsultára bánatában visszavonult, — »két órát sem vagy képes odáig vinni, hogy egyformán járjon és én oly sok ember szivét és gondolatait akartam volna egy értelemben kormányozni ?« T. ház! Azt hiszem, hogy a ki figyelemmel elolvassa ezen elveket, megtalálja azt a bizonyos rokonságot és egyöntetűséget ezek közt és a magyar állam elhunyt nagyjainak eszméi között. Hiszen nagyon természetes, hogy azt az egységet, azt az összeforrasztást, melyet a törvényjavaslat czéloz, melyet az előadó ur az önök tapsai közt annyira hangsúlyozott, azt ezzel a törvényjavaslattal és egyáltalában az iskolai monopóliummal elérni teljes lehetetlen nemcsak, hanem egyúttal ellenmondás, mert mikor a kormány ily lehetetlen czélt akar elérni, nemcsak a jelenlegi kort kell tekinteni, hanem a jövőt is. Ha ma bizonyos irány uralkodik is, nem lehet megakadályozni, hogy a jövő a maga utján a szellemi szabadság utján tovább fejlődjék, tehát nincs jogában az államnak annyira beavatkozni a család, az egyház és a társadalom azon jogaiba, melyek a nevelést irányítják. Hiszen az állam akkor jogokat is sért, midőn a családtól, az egyháztól, a társadalomtól megvonja a lehetőséget is, hogy saját felfogása, saját tetszése szerint nevelhesse gyermekét, Ha az állam meg nem engedi az egyeseknek, hogy meg nem engedett módon vagyonosodjanak és jogokat elvonjanak, akkor ezt ő sem teheti, mert ez is egy lényeges joga az embernek. Mi nem foglaltunk el olyan álláspontot, hogy az állam ne ellenőrizhesse a közoktatásügyet. Csakhogy mindennek megvan a maga módja és határa s igy annak is, meddig mehet az állam és e tekintetben az 1848: XX. t.-cz. és az 1868 : XXXVIIT. t.-czikk eléggé világosak és mi tulajdonképen csakis azért vagyunk kénytelenek ezekkel szemben állást foglalni, mert ezen törvényjavaslatok az emlitett törvények szellemével, egyenes intézkedéseivel határozottan ellenkeznek. T. ház! Az ember szinte zavarba jön, ha röviden akar szólni, mikor össze akarja foglalni az anyagot. Én bosszút nem akarok állani, ámbár indokolt volna, hogy bosszút álljak és itt tartsam az urakat egészen hat óráig, mert még nem volt rá preczedens, hogy ha valaki tiz perczczel a tanácskozásra szánt idő lejárta előtt kérte a beszéd elhalasztását, erre engedélyt ne kapott volna. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. szónok urat, hogy a háznak határozatát, a melyet hozott, ne méltóztassék utólag kritika tárgyává tenni. Tessék a beszédet folytatni. Miháli Tivadar: T. ház! A jelen törvényjavaslattal a mostani kormányzat nemcsak, hogy nem fogja elérni czélját, azt a bizonyos érzelmi és nyelvi egységet, a melyet kontemplál, a melyet tulajdonképen czimül, ürügyül használt a kormány arra, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjeszsze, mondom, nemcsak hogy nem fogja ezt elérni, sőt annak ellenkezőjét fogja előidézni. íme, még nem is törvény, és tekintsék csak a helyzetet künn a vidéken, különösen a román és szerb vidékeken és látni fogják, minő mozgalom indult meg ezen törvényjavaslat ellen. Hiszen ők maguk tudják legjobban elbírálni a saját nevelésügyüket és már ők maguk, sőt a tanítók is részt vesznek az ellenük irányzott mozgalomban, mert olyan kötelezettségeket ró reájuk ezen törvényjavaslat, hogy azoknak teljesítése lehetetlen. íme, tehát még nem is törvény és már is felzúdul ellene az egész közvélemény. Már pedig a bölcs kormányzati elv az, hogy, ha törvényt hozunk, legyünk tekintettel a közvéleményre, legyünk tekintettel épen azokra, a kikre nézve hozzuk a törvényt. Hiszen magyar vidéken nem protestálnak ez ellen, nagyon természetes dolog, ámbár a katholikus iskolák felszólalhattak volna, és talán nyomatékosabban is adhattak volna kifejezést kifogásaiknak, mint mi, mert igen fontos és nagy szerepet játszottak azok a múltban és annyi joguk lett volna, hogy akkor, midőn ezen jogukat a kormány elveszi tőlük, tiltakozó szavukat felemeljék.