Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

7 ti 133. országos ülés 1W7 szeretet és egyetértés, az uralkodó és az alárendelt közötti viszony pedig sohasem lehet sem a barátság, sem a szeretet bázisa, annál kevésbbé olyan alap, melyen lehetséges a közös haza konszolidácziójának előmozdítása. (Helyeslés a középen.) Midőn mi ezeket az elveket, a melyeket a magyar iskolákban tanultunk, érvényesíteni akarjuk, nagyon csodálkozom, hogy az urak minket ezért gyanúsítanak. (Mozgás.) És ha tudnám, hogy az egész magyar közvéleménynek ez a meggyőződése, akkor nem fárasztanám magamat, akkor nem látnának engem az urak itt és talán nem látnák társaimat sem. (Helyeslés a baloldalon.) De én még remélek, sőt bizonyos tekintetben mondhatom : meg vagyok győződve, hogy a magyarság körében egészen más, egészségesebb felfogás is uralkodik, olyan, a minőt Eötvös József, Deák Ferencz és más nagy férfiak részéről láttunk. És miután már a múltra vonatkozólag kifogásokat tettek az urak, ugy az idézés formája, mint tartalma ellen, feltettem magamban, hogy nem fogom idézni hazánk nagyjait és azoknak az örök igazságait, nem bántom az emléküket, hogy esetleg ne történjék ismét kifakadás ellenük, hanem fogtam magamat és foglalkoztam azzal, vájjon nincs-e ebben az országban olyan iró is, a ki a jelenlegi sovinisztikus felfogások daczára is ki meri mondani az igazságot ? Mondhatom, hogy nagy megelégedésemre és örömömre szolgál, hogy legutóbb megjelent egy igen tanulságos könyv. a mely a család és egyház jogait és kötelességeit a tanítás és nevelést erén igen nagy apparátussal, igen nagy objektivitással mutatja ki és ugyanazoknak a régen elhalálozott és kimúlt nagy államférfiaknak nézeteit vallja. Élvezettel olvastam e tanulmányt és ajánlom a t. uraknak is ezt a könyvet. Sarmaságh Géza tanár irta, és hogy menynyire tudományos és alapos könyv ez, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a budapesti magyar kir. tudományegyetem hittani kara részéről 2000 korona jutalomdíjban részesült. Nagyon sajnálom, hogy a t. urak nem halasztották el beszédemet a jövő ülésre, már csak azért is, mert akkor alkalmam lett volna teljesen objektíve és bővebben informálni az urakat e kön)rv tartalmáról. A régi elveket és régi czitátumokat nem akczeptálják, ha mi. mondunk valamit magunkról, akármily nagy igazságok is, vagy lehurrognak, vagy kikaczagnak, vagy lekritizálnak, de sohasem hallottuk, hogy helyeseltek volna. Ily kényszerhelyzetben mitévők legyünk ? Folyamodunk tehát az ujabb irodalomhoz, ezekből czitálunk és lássuk, hogy ezekhez mit mondanak, vájjon ezeket is hazaárulóknak fogják-e nevezni, csak azért, mert mi hivatkozunk rájuk. Azok az eszmék, a melyek e könyvben vannak letéve, annyira igazságosak és találók a mai helyzetre, hogy én nagyon ajánlom, foglalkozzanak bővebben vele, mert én csak röviden ismertethetem. Felhoztam, hogy a nyelvegységet Magyaráprilis 6-án, szombaton. országon elérni nem lehet. Lehurrogtak, mert bátorságom volt azt mondani, hogy ez utópia, és bátorságom volt kérni az urakat, hogy legyenek szívesek ez utópiáról lemondani. Megszólaltatom tehát ebben a tekintetben ezt a szerzőt, a ki azt mondja, hogy akkor, a mikor az áUam az iskolákra nézve befolyást akar gyakorolni, akkor, a mikor az állam ily törvényjavaslattal, bár burkoltan is, az iskolák államosítását czélozza, és annak a monopolizálását, a czimet csakis onnan veszi, hogy azt hiszi az illető állam, illetve kormánya, hogy egységet fog teremteni ugy nyelvi tekintetben, valamint gondolat, érzelem és akarat tekintetében. E tekintetben legyenek szívesek türelemmel meghallgatni, hogy ezen szerző hogyan nyilatkozik ezen egységről, eltekintve attól, hogy a nyelvi egységet egészen kizárja. Miután részletesen kifejti a szerző, hogy a nyelvi egységet, a politikai egységet, az erkölcsi egységet keresztülvinni az államban nem lehet, egyúttal kimutatja a történelemmel a kezében, hogy különböző nyelvű, nemzetiségű és vallású államok alakultak és fejlődtek nagyokká, hatalmasokká a nélkül, hogy az egyik erősebb faj a másiknak beolvasztására törekedett volna, sőt talán épen ebben volt az erejük és talán nekünk is, Magyarországnak, épen ez volt az erősségünk, a melynek segélyével ezer éven keresztül ez az ország fennállott. Erre nézve a szerzőnek egy passzusát olvasom fel (olvassa) : »Az állam tehát semmiféle téren sem viheti keresztül a gondolat, érzelem, akarat egységét, és ez nem is vihető ki soha.« Ez természetes. Ha ma a kormány az egész országra az ő akaratát rátukmálná, és egységes volna az egész országban az akarat, a gondolat és érzelem, akkor ki volna zárva minden evoluczió, mert akkor nem volna szabad véleményt nyilvánítani és stagnálnánk. Ha pedig véletlenül ezen kormánynak, a mely iránt különben tisztelettel viseltetünk, téves eszméi lennének, akkor a legnagyobb veszedelem volna azokat az iskola utján megörökíteni továbbra is. Azt mondja továbbá a nevezett iró (olvassa) : »Az államban és a társadalomban, ha minden téren meg van oszolva, ezer meg ezer különböző, sőt ellentétes részében nincs meg az egység a vallási, filozófiai, politikai elvek terén, még pedig nemcsak általában a fő-, hanem a részletkérdésekben sem. Mindenütt csak egyes gondolatok és érzelmek vannak, és ha ezek bizonyos pontokban meg is egyeznek, mint történik ez a katholikus vallás tanaira nézve, a melyekből indulnak ki az erkölcsi, filozófiai, politikai gondolatok is, de ezek sincsenek egy közös gondolatba és érzelembe összefoglalva. A hány ember, annyi külön gondolat és érzelem, és minden ember máskép gondolkozik, érez és cselekszik. Ez tény a mely mindig igy volt, ran és lesz és melyet semmiféle földi hatalom sem képes megváltoztatni, mert az emberi természet,