Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

74 133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. Annál nagyobb a csodálkozásunk, a mikor látjuk, hogy ilyen irányú és tartalmú törvény­javaslatot egy átmeneti jellegű kormány akar keresztülvinni, a mely kormánynak programm­jába nem volt felvéve az, hogy a közéletet ilyen mélyen érdeklő ügyekre vonatkozólag fog törvény­javaslattal előállni. Én tehát részemről a priori illetéktelennek tartom ezt a kormányt arra, hogy ilyen törvényjavaslattal előálljon. De illetékte­lennek tartom a képviselőházat is arra, hogy azt megszavazza, mert mi s az ország összes köz­véleménye ma meg van győződve arról, hogy ez a képviselőház nem képviseli az ország állampolgá­rainak valódi akaratát. (Zajos ellenmondások. Fel­kiáltások : Rendre !) Elnök (csenget) : A t. képviselő ur, ha jól értettem szavait, azt mondotta, hogy ez a kép­viselőház nem képviseli a nemzetet. (Felkiáltások : Azt mondta !) Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) Miháli Tivadar: Én a közvéleményre hivat­koztam és ezt fentartom. És hogy ez igy van, legfényesebben igazolja az, hogy ezen átmeneti jellegű kormány Ö felsége a király részéről utasitva lett az általános, titkos szavazati jogról szóló tör­vényjavaslat megalkotására, a többi érdemleges törvényeket pedig csakis a következő ország­gyűlés lesz illetékes, kompetens tárgyaim és meg­alkotni, a mely országgyűlés az uj választói tör­vény alapján fog létrejönni. Az én felfogásom szerint az átmeneti kor­mánynak strikte, szigorúan ragaszkodni kellene azon programmhoz, a melyet itt a képviselőház­ban elmondott s a melyet számára az alkotmány­nak másik illetékes faktora, a koronás király megszabott. (Zaj.) Azért bátorkodtam ezen véle­ményemet kifejteni, mert, ismétlem, a jelenlegi törvényjavaslat lényeges és alaptörvényeket sért, már pedig a mostani kormány programmjába azt is fölvette, hogy alkotmánybiztositékokról is gon­doskodni fog. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz szólni. Azok, a miket eddig mondott, egyáltalában semmiféle kapcsolatban sincsenek a most tárgya­lás alatt lévő törvényjavalattal, már pedig a ház­szabályok 207. §-a egyenesen megtiltja azt, hogy a szónok a tárgyalás alatt lévő tárgytól eltér­hessen. Miháli Tivadar: Csak azért hivatkoztam az emiitett törvényekre, mert én az 1868 : XLIV. és az 1848 : XX. t.-czikkeket szintén alkotmány­biztositékoknak tartom és ezeknek erejét a jelen­leg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat által meg­gyengitve látom. Felfogásom szerint mindaddig, mig a kormány és a képviselőház uj alkotmány­biztosítékokról nem gondoskodik, a meglévő és Ö felsége által szentesitett alkotmánybiztositékok­hoz hozzányúlni, azokat utóbb hozott s ellenkező tartalmú törvények által hatályon kívül helyezni: ezt az alkotmányosság szempontjából is veszedel­mesnek és az alkotmányra nézve károsnak tartom. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat első részére vonatkozólag, (Halljuk !) a mely a községi és felekezeti tanítók fizetésének, járandóságainak rendezésére vonatkozik, én is kijelentem újólag, hogy azok járandóságainak megállapítása, illetőleg fizetésük felemelése ellen semminemű kifogásom sincs, sőt óhaj tandónak tartom, hogy az összes állami és nem állami tanítók fizetése egyöntetűen és egyformán állapíttassák meg, mert mi is belát­juk azt, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. De akkor, a midőn az állam a felekezeti tanítók fizetését rendezi, nem állhat jogában ezen czimen a felekezeti autonómiákat az egyházak és az iskola terén elnyomni, mert ez a felekezeteket sérti, sőt azokat úgyszólván megsemmisítéssel fenyegeti. | Lássuk röviden, hogy mely okok bírták a kormányzatot és a jelenlegi többséget ennek a törvényjavaslatnak benyújtására, a mely, habár burkoltan is, nem czéloz egyebet, mint az iskolák államosítását. E tekintetben igen találóan jegyezte meg Goldis László t. képviselőtársam, hogy már ezután »felekezetileg segélyezett állami iskolák« lesznek, mert bármennyire igyekeznek is simítani egyes érdes pontokat, bármennyire is törekednek arra, hogy a felekezetek a kormány tulaj donképeni czélját ne vegyék észre, a törvényjavaslat egyes intézkedései mégis oly világosan és minden két­séget kizáróan megsértik a felekezetek jogait és az eddigi törvényeket, hogy — a mint ez más rész­ről is felhangzott — talán helyesebben tette volna a kormány, ha egyenesen és nyíltan államosította volna az iskolákat, mert ekkor nem következett volna be az, hogy egyfelől anyagi áldozatokat hozunk iskoláink fentartására, másfelől bizonyos csekély összegért feláldozzuk jogainkat. A mai felfogás az, hogy minden téren tűzzel­vassal elő kell mozdítani az állam egységét. S hogyan óhajtják azt a mi sovinisztáink elérni ? Ugy, hogy az állam monopolizálja az iskolákat, a hol nagyobb mértékben tanítják majd a magyar nyelvet. Azt hiszik, hogy igy rövid idő alatt az ország összes lakosai magyarul fognak beszélni ? Adja Isten. Ne higyjék az urak, hogy mi irigyeljük önöket, vagy hogy az állam nyelve iránt ellenszenvvel viseltetnénk. Tévedésben van az a képviselőtársunk, a ki csak azért szavazta meg a javaslatot, mert a mi indokolásunkból a contrario győződött meg arról, hogy ez a javaslat jó, és hogy mi nem szeret­jük a magyar állam nyelvét, hanem agitálunk, bujtogatunk ellene. Határozottan tiltakozom e fel­fogás énen. Mi azonban nemcsak a szívvel gondol­kozunk, mint az urak, hanem számot vetünk a józan észszel és a logikával és figyelmeztetjük önöket, hogy ne iparkodjanak ebben az országban a nyelvegységre, mert ez tisztára utópia. E javas­lattal, azon a módon és oly taktikával, mint az urak csinálják, nem lehet azt elérni soha. Mi intelli­gens emberek, megtanulunk magyarul s általában megtanulnak magyarul azok, kiknek bizonyos tiszt­ségek elnyerése végett erre szükségük van. Sőt azt

Next

/
Thumbnails
Contents