Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-133
62 133. országon ülés 1907 ségében, hanem az érzelmek egységéljen. (Helyeslés és tetszés a közép hátsó padjain.) Miután ez a törvényjavaslat sem pedagógiai, sem politikai vonatkozásaiban nem felel meg hazánk jól felfogott, egészséges érdekeinek, én a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök : Ki következik? Egry Béla jegyző : Leitner Adolf! Leitner Adolf: T. ház ! Midőn a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól s a községi és felekezeti tanitók járandóságairól szóló törvényjavaslattal szemben a magam és politikai elvbarátaim álláspontját akarom igen röviden kifejteni, akkor, megvallom, jobb szeretnék ezzel a témával nem mint előttünk fekvő javaslattal, hanem legfeljebb kultúrtörténeti szempontból, mint a múltnak emlékével foglalkozni, még pedig azért, mert elvi álláspontunk az, hogy az államnak nemcsak eminens kötelessége, hanem kiváló érdeke is, az, hogy a közoktatásügyet egyedül vezesse és tartsa a kezében. A közoktatásügy a legalkalmasabb eszköz arra, t. ház, hogy a polgárokat az állam akként neveltethesse, hogy azok békésen és hazafiasán együttműködhessenek. Oly hatalmas eszköz ez, hogy arról az állam le nem mondhat és az államnak ez oly fontos érdeke, hogy a tekintetben, hogy mily irányban és szellemben neveltesse és oktattassa a polgárait, megalkuvásnak helye nincsen. Ha ennek daczára én és politikai elvbarátaim, a kik az ingyenes, kötelező állami népoktatásnak vagyunk a hivei és igy elvi ellentétben állunk a községi és felekezeti iskolákkal, ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául mégis elfogadjuk, annak igen egyszerű oka az, hogy én nem tekintem ezt a törvényjavaslatot politikai j avaslatnak, a mely azzal foglalkozik, hogy legyen-e állami népoktatás vagy nem, megszüntessük-e a községi és felekezeti népiskolákat vagy nem, hanem egyszerűen annak, hogy a nem állami tanitók kenyérkérdését oldja meg, hogy ugy mondjam, azok anyagi helyzetéről, azok fizetésének rendezéséről gondoskodik és pedig olyképen, hogy ott, a hol az iskolafentartó nem tudja teljesíteni kötelességeit, ott az állam segítségére siet az iskolafentartóknak azzal, hogy a tanitói fizetést kiegészíti. Épen ezért nagyon feltűnő, t. ház, hogy ezt a javaslatot épen olyan helyekről támadják, a hol legerősebb hivei vannak a felekezeti oktatásnak, a hol úgyszólván körömszakadtáig védik a felekezeti iskolákat. Csakhogy a felekezeti iskolák védelmében a javaslat támadói annyira mennek, hogy még azt is rossz néven veszik az államtól, minek avatkozik bele abba, hogy fizetés tekintetében hogyan egyezkedik a hitfelekezet az ő tanitóival. Elhangzott itt az a kijelentés, hogy a hitfelekezeteknek sokkal megfelelőbb és sokkal jobban óhajtják azt, hogy a tanitók, mint eddig, kisebb fizetés mellett teljesítsék kötelességeiket, semhogy az állam ingerencziát gyakoroljon az ő jogaikra április 6-án, szombaton. és az oktatás ügyére. Készebbek inkább eltűrni, hogy a tanitó tovább is nyomorogjon, semhogy az állam ilyen ingerencziát szerezhessen magának. Én nem hiszem, hogy a tanítóság e nézettel egyetért, de a mai szocziális világnézlettel sem egyezik meg ez a felfogás. Csodálatos, hogy a mikor lendületes beszédeket hallottunk itt népboldogító eszmékről, a mikor a különféle uzsorát megbélyegző szavak és szólamok röpködtek mindenfelé, akkor nem tudom, miként lehet eltűrni a szellemi uzsorának ezt a legcsunyább faját a szellemi munkának a kizsarolását. Megvallom, hogy ezt nem lehet másnak tekinteni a mai viszonyok között, mint hogy valósággal kiuzsoráltatik a szellemi munka, mert a felekezeti tanitók legnagyobb része görnyed ez alatt a mostoha viszonyok alatt, minthogy fizetésük a legtöbb helyen oly csekély, hogy olyan esetben, ha csak kis családja van is, a száraz kenyeret is csak alig tudja megkeresni. Ez az oka, t. ház, hogy a demokraták a javaslattal szemben állást nem foglalnak, mert ők elő akarják segíteni azt, hogy a nem állami tanitók fizetésrendezése a lehető legrövidebb idő alatt oldassék meg. E javaslatnak több tétele ellen van kifogásom, t. ház, de legnagyobb és legsúlyosabb hibájának azt tartom, hogy az állami népoktatás presztízsét a felekezeti oktatásnak feláldozza és az állami népoktatást beláthatlan időre tolja ki és pedig az által, hogy megerősíti és megizmositja a felekezeti népiskolákat. Mert, t. ház, csak az nem látja jól, a ki nem akarja látni, hogy ez a javaslat egyenesen a felekezeti iskolákat támogatja. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur őszintén, férfias nyíltsággal jelentette ki a ház előtt, hogy igenis barátja a felekezeti népiskoláknak. De bocsánatot kérek, ezt ugy T an kijelentette a miniszter ur, de azt nem jelentette ki, hogy ezzel a javaslattal is szolgálni kívánja a felekezeti oktatás ügyét. A javaslat ellenzői hiába iparkodtak bizonyítani azt, hogy ez a javaslat a felekezeti oktatás ellen tőr, mert nagyon könnyen bizonyíthatni épen az ellenkezőjét. Ha a t. miniszter ur nem kívánt volna szolgálatot tenni a felekezeti oktatás ügyének ezzel a javaslattal, akkor nem kötötte volna egyszerűen olyan feltételekhez az állami segélyt, a mely feltételek ellen ugyan óriási nagy a felbuzdulás, de a figyelmes szemlélő előtt valóságos színpadi műfelháborodás látszhatik. (ügy van ! a középen.) Mert én nem tudok felismerni ebben a javaslatban semmi olyan feltételt, a mely uj volna, mert hiszen az eddigi törvények mindezeket a feltételeket már megállapították ; az államnak ingerencziáját ugyanilyen fokban, ugyanilyen mértékben a korábbi törvények ép ugy megszabták, mint a jelenlegi törvény. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A magyar nyelv kötelező oktatását behozták már a korábbi törvények, legfeljebb csak arról lehetne esetleg szó, hogy a javaslat ellenzői attól vannak most megijedve, hogy az uj tövény alapján az
