Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

44 132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. Nem tudom, hogyan lehetne ezt a logikát megdönteni. Ez a törvényjavaslat különös demokratikus szinben tünteti fel a mostani kormányt. T. i. a gazdag, a ki iskoláját fent árthatja, az továbbra is jobban be van takarva, az államhatalommal szemben jobban meg lesz védve, mert hisz a kinek sok pénze van, jobban birja fizetni a tanítót; a szegény ember jogát elveszszük, mert segélyezzük, és mennél jobban segélyezzük, annál több befolyása lesz az államnak. Tehát nemcsak igazságtalan, de antidemokratikus is, mert azt a szegény hitfelekezetet, hitközséget, a melynek már úgyis elég baj az, hogy szegény, s a mely alig birt 300 forintnál többet fizetni eddig a tanítóknak, még azzal is megszomoritjuk, hogy elveszszük eddigi jogait is, mert kénytelen lesz nagyobb mértékben igénybe venni az államsegélyt, mig a gazdag felekezetek ezután is szépen terpeszkedni fognak iskoláikban. A testvéri egyetértésnek Magyarországon, ugy hiszem, nagyon erős kapcsa lesz ez a gondolat, az, hogy a nagy nemzeti kormány olyan irányban fejti ki működését, hogy épen a szegénytől akarunk jogokat elvenni abban az időben, a mikor a szegények részére is ki akarjuk terjeszteni a jogot, s mikor az egész világ követeli, hogy a polgári jogok terjesztessenek ki az ország összes lakóira. A tételt logikusan felállítani csak ugy lehet, hogy az állam érdeke egyáltalában megszünt-e a felekezeti iskolákban vagy nem, épen ugy, a mint felállítottam ezt a tételt a felekezeti autonómiára vonatkozólag is. S itt is azt a választ adhatom, hogy ha a felekezeti iskolákat az állami érdek megtűri, akkor ezeknek a felekezeti iskoláknak létezését nem lehet az államsegélytől függővé tenni, mert akár segélyezem az iskolát, akár nem, az állami érdek minden iskolában mindenesetre megóvandó. De ez a törvényjavaslat, a mint már kifejtettem, ellenkezésben van a valláserkölcsös népnevelés érdekeivel, ellenkezésben van a történeti fejlődéssel, ellenkezésben van a pozitív törvényekkel, különösen az 1848 : XX„ 1868 : XXXVIII. és 1868: IX. törvényczikkekkel, ellenkezik magával a logikával, az igazsággal, a demokrácziával is. Most keresni fogom azt, mennyiben egyezik meg ez a törvényjavaslat a neveléstudománynak princzipiumaival. (Halljuk/ Halljuk!) A czirne ugyan ennek a törvényjavaslatnak fizetésrendezés és jogviszonyok rendezése, s igy azt mondhatná valaki, hogy ilyen körülmények közt ebbe a pedagógiának semmiféle beleszólása nincs. Mert hiszen mi köze a pedagógiának ahhoz, hogy a tanitó 1000 vagy 2000 forint fizetést kap, vagy mi köze ahhoz, hogy a tanítót tisztviselőnek vagy minek nevezzük? A pedagógia ilyen dolgokkal nem foglalkozik, s ennélfogva azt mondhatná valaki, hogy ebhez a törvényjavaslathoz nem lehet hozzászólni a pedagógia czimén. Ellenkezőleg van. Ebben a törvényjavaslatban ugyanis szó van tantervről, óraszámról, tankönyvekről, tanszerekről, történeti képekről, a melyekkel tele kell aggatni az iskola falait, s a melyeket meg kell magyarázni a tanítónak az értelem- és beszédgyakorlatok folyamán, azután szó van arról, hogy kinek van joga némely tantárgyakra nézve a tantervet, az óraszámot megállapítani; ugy látszik tehát, hogy mind olyan dolgokról van benne szó, a melyekhez a neveléstudománynak igenis nagy köze van. Ugy tetszik nekem, sokan azt hiszik, hogy ez a törvényjavaslat egyenesen azért készült, hogy ezeket a pedagógiai dolgokat belevehessek. Ebben a tekintetben első kardinális hibája a törvényjavaslatnak az, hogy vét a tanitás egysége ellen. Szerettem volna, ha az igen t. kultuszminiszter ur megkérdezi Kármán Mórt, a kire joggal hivatkozhatom, mert Magyarország első pedagógusának tartják, arra nézve : édes uram, lehetséges-e az, hogy egy népiskolában a tankönyvet három-négy tárgyra nézve a felekezeti hatóság, három-négy tárgyra nézve pedig a miniszter állapítsa meg. Mondja meg, kedves Kármán ur, lehetséges-e, hogy az óraszámot három-négy tantárgyban a felekezeti hatóság, három-négy tantárgyban a miniszter állapítsa meg a nélkül, hogy a törvényjavaslat csak utalna is arra, hogy erről együtt értekezzenek.Azon eset is előfordulhat, hogy a miniszter ezen három tantárgyra egyszerűen rásózza a 25 órát, a minél többet nem szabad tanítani, és akkor hoppon marad a felekezet az ő tantárgyaival. Egy órát sem szánhat azoknak. Vertán Endre előadó : El sem olvasta a javaslatot. Goldis László : A törvényjavaslat szerint ez nincsen kizárva. Nem az intencziót teszem itt kritika tárgyává, — de internis non judicat praetor — hanem veszem a javaslatot ugy, a mint van. A ki valaha pedagógiával foglalkozott, tudni fogja, hogy az iskola prosperálásának első feltétele a tanterv egysége. A ki az ellen vét, az ellensége az oktatásnak. A javaslat szerint kétlelkű iskola lesz. Az egyik lelket a miniszter önti abba, a másikat a hitfelekezet. (Zaj. Elnök csenget.) Pedagógiaellenes a javaslatnak az az intézkedése is, a mely megengedi, hogy a tanítási nyelv az iskolában más legyen, mint a gyermeknek a nyelve. Nincsen a világon olyan iskolaember, a ki azt merné állítani, hogy a népiskolában helyesen és jól más nyelvet lehetne alkalmazni, mint a gyermek anyanyelvét. Hiszen már Comenius, a neveléstudomány megalajutója, mondotta azokat a hires szavakat : Az az ember, a ki azt rendelné, hogy a népiskolában nem a gyermekek anyanyelvén tanítsanak, ugy tenne, mintha azt akarná, hogy az ő fia előbb tanuljon lovagolni, mint járni. Hivatkozom továbbá a XX. század legnagyobb filozófusára, Herbert Spencerre. Azt mondja a nevelésről irt gyönyörű munkájában erre vonatkozólag, hogy mindenesetre sokkal jobb, ha meg-