Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos ülés PJÜ7 tanuljuk a dolgok értelmét, mint a szavak értelmét. A körülöttünk lévő dolgoknak megismerése sokkal előbbrevaló, mint a nyelvtannak ismerete. Ez is idegen ember. De fel fogom olvasni az önök által igen nagyrabecsült és általunk is igen tisztelt személyiségnek szavait, a ki, fájdalom, nemrég elhunyt, s a ki igen szépen fejezte ki azt a gondolatot, hogy a gyermeket nem lehet másképen fejleszteni, mint azon mag szerint, a mely neki az életet adta. (Halljuk! Halljuk! a nemzetiségiek padjain.) Epén ugy, a mint nem lehet a körtefának megparancsolni, hogy almát teremjen, épen ugy nem lehet a román gyermeket ugy formálni, hogy magyar legyen. (Ellenmondások és derültség halfelől. Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Goldis László : T. ház : Bartha Miklós egyik czikkében o'vastam a következő szavakat : (Halljuk ! Halljuk!) »Nincs a nevelési rendszernek nagyobb bűne, mintha az nem alkalmazkodik a nemzeti sajátságokhoz, viszonyokhoz, felfogásokhoz és nem lehet a nevelés czélját jobban eltéveszteni, mintha az nem tűzi feladatául a nemzeti egyéniség kidomboritását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A ki németül formálja a magyar gyermeket . . .« (Zaj és közbeszólások a nemzetiségi képviselők padjain. Vlád Aurél ismételten közbeszól.) Elnök : Vlád Aurél képviselő urat figyelmeztetem, hogy legyen csöndben ! Goldis László : . . . Azt mondja Bartha Miklós czikkének utolsó mondatában: »A ki németül formálja a magyar gyermeket, az a természet őstörvényein tesz hitvány erőszakot.* (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ez igaz. Hát a ki a román gyermeket magyarul formálja 1 (Nagy mozgás és ellenmondások a baloldalon. Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! A népoktatás nyelve mindenütt a világon az illető gyermekeknek anyanyelve. Vertán Endre eló'adó : Hajdudorogon is ? Elnök: Kérem, ne méltóztassanak közbeszólni ! Goldis László : Hogy ezt bebizonyíthassam, t. ház, végig kell haladnunk Európa államainak iskolai törvényein. (Halljuk !) Mindenekelőtt azon államokat fogom szemügyre venni, a melyeknek viszonyai a mieinkhez legjobban hasonlítanak. Molnár Jenő: Kezdje Románián, a kulturáltamon ! Markos Gyula : Menjünk Gyurgyevóba ! Ott kezdje ! (Zaj. Halljuk !) Goldis László : Keresem, hogy melyek azon országok Európában, a melyeknek viszonyai a mieinkhez leginkább hasonlitanak ; a melyekben több népfaj lakik együtt. Ilyen először is Ausztria, azután Belgium és végül Svájcz. Szász Zsombor : Hát Schleswig-Holsteint nem említi ? Goldis László : Ez az a három ország, t. ház, a melyeknek etnikai viszonyai a mieinkhez leginkább hasonlitanak. Nézzük, hogy Ausztriában, április 5-én, pénteken. 45 Belgiumban és Svájczban hogyan tanítják a gyermekeket. Itt van Ausztriának 1867-ből való iskolai alaptörvénye, a melynek 19. §-a így hangzik (olvassa): »Alle Volksschulen des Staates sind gleichbereehtigt, und jeder Volksstamm hat ein unverletzliches Recht auf die Wahrung und Pflege seiner Nationalität und Sprache. Die Gleichberechtigung aller landesüblichen Sprachen und Schulen ist vom Staate anerkannt. In dcn Ländern, welche mehrere Volksstämme bewohnen, sollen die öffentlichen Unterrichtsanstalten derart eingerichtet sein, dass ohne Anwendung eines Zwanges auf die Erlernung einer zweiten Landessprache jeder dieser Volksstämme die nothwendigen Mittel zur Ausbildung in seiner Sprache erhält.« Ez a pedagógia elveinek teljesen megfelel. SÜmegi Vilmos: Nincs osztrák nyelv, nincs belga nyelv, nincs svájczi nyelv ! Goldis László : Ausztriában az iskolai alaptörvény kimondja, hogy minden népnek gyermeke a saját anyanyelvén tanittassék az elemi iskolában. Ugyanezt kimondja Belgiumban a »Réglement de programme-type«. Belgiumban tulaj donképen csak községi iskola van. 1897-ben az állam egyprogrammtipust szerkesztett a népiskolák számára, ez a legújabb iskolai törvény. Ennek kereteiben minden község maga intézkedik községi iskolájáról. Itt a harmadik fejezetben ki van mondva, hogy az előadási nyelv a flamand, franczia vagy a német, a szerint, a mint a községi viszonyoknak legjobban megfelel. Tehát Belgiumban is, a hol három nemzetiség lakik együtt, szintén a pedagógiai igazság dominál, ott a gyermekeket az elemi népiskolában a saját anyanyelvükön oktatják. Az iskolák három tagozatra oszlanak, kétkét évfolyam képezvén egy tagozatot. Az V. és VI. iskolai évben olyan községekben, a hol vegyesajku emberek laknak, megengedik, hogy más nyelvet is tanítsanak a szükséghez és a körülményekhez képest. Nem is kell bizonyítanom, hogy Svájczban hogy van, hiszen mindenki tudja, hogy minden kanton maga határozza meg az ,ő iskola-törvényeit. Ott nyolez évre terjed a népiskolai tanítás és ez két részre oszlik. Az alsó tagozat magában foglal négy évet és ezt Primär-Schule-nak nevezik, a felső tagozat szintén négy évet foglal magában. Az alsó fokban csak a gyermekek anyanyelvét tanítják, a felső tagozatban már más nyelvet is tanítanak, különösen a határhoz közel eső vidéken, a hol pl. a franczia nép a német népséggel érintkezik, ott a franczia iskolában tanítják a német nyelvet,a német iskolában a franczia nyelvet. Ezek oly államok, a hol többféle nemzetiség lakik és pedig körülbelül olyan arányban, mint Magyarországon. Nézzünk már most más államokat, a hol csak töredékek vannak. És itt veszem Svédországot, a mely sok tekintetben mintegy pel-