Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos ülés Í907 állatoknak élete is ezt bizonyítja, az állatoknál is a szülő gondozza gyermekét addig, a mig azután önmaga is meg tudja keresni életfentartási szükségleteit. A legtermészetesebb joga a szülőnek az, hogy gyermeke nevelésére befolyást gyakoroljon és a ki a szülőket ettől a jogtól meg akarja fosztani, az mindenekelőtt a szabadság eszméjén ejt csorbát. Ez nagyon világos előttem, s szeretném, ha valaki ezen téma felett más helyen egy diszkussziót rendezne, hogy azután a pro- és kontra argumentumok kifejlődhessenek. Nem akarok disszertácziót tartani arról, hogy a nevelés eszközei közül melyek a czélravezetőbbek, mindenesetre azonban azt tartom, hogy a ki a nevelés jogát az egyéni jogok köréből ki akarja vonni, az a szabadságot nem tágítja, hanem szűkiti. Sajátságos, hogy épen azokról a padokról hangzott fel az állami oktatás kizárólagosságának szüksége, a melyekről azt mondják, hogy a demokráczia szolgálatában állanak. (Zaj.) Én, t. ház, nem ismerek különféle nemzetiségi, felekezeti demokrácziát, mert szerintem a demokráezia csak egy lehet. Azok, a kik meg akarják vonni a szülőtől azt a jogot, hogy gyermeke nevelésére befolyást gyakorolhasson, nem igazi demokraták, mert a demoszhoz elsősorban a szülő tartozik. Az a démosz pedig, a mely nem a családhoz tartozik, anarchista démosz. Az igazi nép alapját a család kell hogy képezze. A hol a család kötelékeit bontogatják, ott az állami élet igazi alapjait bontogatják. (Igaz 1 Ugy van !) Tehát a demokrácziának nem őszinte barátai azok, a kik azt mondják, hogy el kell venni a társadalomtól, a szülőtől, a felekezetektől azt a jogot, hogy a nevelésre befolyást gyakorolhasson. Az igen t. előadó ur azt fejtegette, hogy a felekezeteknek, különösen pedig a keresztény felekezeteknek az a joga, hogy iskolákat állitson, az államtól a felekezetekre átruházott jog volna. Ez teljesen téves felfogás. A keresztény felekezetek joga tanitani a keresztény hitben gyökerezik, hiszen Krisztus urunk először is azt mondotta: »Menjetek és tanítsatok minden népeket«. és ismeretesek az ő szavai a nevelésre vonatkozólag is : »Engedjétek hozzám a kisdedeket«. Tehát nem az államoktól nyerték a felekezetek azt a jogot, hogy ők tanítsanak ; nincs is olyan keresztény felekezet, a mely ezt a teóriát valaha elismerte volna. A ki tehát azt akarná, hogy a felekezetek mondjanak le arról a természetes jogukról, hogy taníthassanak, a legborzasztóbb kulturharczot idézné elő. De, t. ház, ezeknek a keresztény felekezeteknek tanítási joga nemcsak vallásukban rejlik, nemcsak pozitív törvényeken alapul, hanem magán a természeti szükségen is. Nincs senki a házban és azt hiszem, kevesen lesznek a házon kivül is, a ki azt állitaná, hogy nem az erkölcs kell hogy legyen minden nevelés alapja és nagyon tévednek azok az urak, a kik azt hiszik, hogy vallás nélkül lehet erkölcsösség. Hallottam és olvastam ug3^an azon irányról, — de bármiképen iparkodtam, április 5-én, pénteken. 39 sohasem birtam megérteni ezt az álláspontot — a mely szerint lehet erkölcsös ember valaki vallás nélkül is. Ha elismerjük azt, hogy minden igazi műveltségnek, mert utóvégre lehet olyan pszeudo-műveltség is, csakis erkölcsös, vallásos alapja lehet; ha ezt elismerjük és ezt el kell ismernünk, akkor el kell ismernünk azt is, hogy sokkal jobb, sokkal természetesebb, ha a kis gyermekek nevelését a felekezetekre bízzuk, a melyek már hivatásuknál fogva is arra vannak hivatva, hogy a valláserkölcsi nevelésnek támaszai legyenek, mintsem ha ezt a nevelést a vallástalan államra bízzuk, mert ma a modern áüam el van választva tulaj donképen a vallástól, nem azonosítja magát egy vallással sem, tehát joggal lehet azt mondani, hogy ma a modern állam vallástalan, tehát a ki a népnevelést kizárólag az államra akarná bízni, az mintegy megnyitná a zsilipjét a nem erkölcsös és nem vallásos népnevelésnek. Az államot el lehet választani az egyháztól, mint a hogy ez most megtörtént Francziaországban. Ezt azonban én és nagyon sok a keresztények közül nem helyeselhetjük. El lehet választani az államot az egyháztól, de a vallást az embertől nem lehet elválasztani a nélkül, hogy az emberből vadállatot ne csináljanak. Már jiedig a műveltségre vonatkozólag, azt hiszem mindegy, hogy a vadállat művelt, vagy műveletlen, sőt előnyben van, ha műveletlen. És ha azt tekintjük, hogy mi tulaj donképen az emberi életnek a czélja a földön, akkor nagyon röviden mondhatjuk, hogy a földi boldogság. Ha pedig azt vizsgálja valaki, hogy a földi boldogságnak mik a föltételei, akkor, akármilyen vaskos kötetet fogunk összeírni, mégis oda fogunk jutni, hogy a földi boldogság mértéke a belső megelégedés. Én nem ismerek olyan anyagi hatalmat, a mely ezt a belső megelégedést jobban elő tudná mozdítani, mint a vallás vigasza. Azért, a ki a vallást akarná az iskolából kitúrni, a megelégedés lehetőségét akarja megszüntetni az emberek között, így én azt hiszem, hogy a mikor el fog következni annak ideje és ugy látom a különböző hangokból, hogy talán nincs is meszsze ez az idő, a mikor ebben a házban törvényjavaslatot fognak előterjeszteni a kizárólagos állami népnevelésről, az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat a mi táborunkban fogjuk tisztelni, (Derültség.) már egy tekintetben azok táborában, a kik küzdeni fognak az iránt, hogy visszaszerezzék a felekezeteknek iskolaállitási jogát. Különben is, t. ház, az állami omnipotencziának nem vagyok barátja. Az állami omnipotenczia megbénítja a társadalmi erőket, bénulást hoz abba az egészséges szervezetbe, a melynek az élet törvényei alapján lüktetnie, létrehoznia kell az állami életet. Egészséges szocziális fejlődés, az én nézetem szerint, csakis ott lehetséges, a hol az állam nem avatkozik bele a természetes evoluczió folyamatába és a ki ellenkezőleg cselekszik, a ki csak zsilipeket rak az élet árja ellen, bizonyára nem a zsilipek lesznek erősek, hanem az élet árja