Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

40 Í32. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. fogja a zsiüpeket szétrobbantani. Nemcsak az én véleményem az, hogy az államnak nem feladata a népnevelésbe olyan mértékben befolyni, a milyen mértékben most folyik be Magyarországon és pláne nem feladata a népnevelést teljesen magáévá tenni, hanem a legelőkelőbb pedagógusoknak ez a véleménye. Csupán egynek, Zillernek a véleményét leszek bátor felolvasni. A ki pedagógiával foglalkozik, tudja, hogy ez egyike a pedagógiai tudomány magalapitóinak. ö mondja, hogy a hol szükséges, hivatva van az állam az iskolaügy szervezésére, de csak kiegészítőlég. Ha ez megtörtént, lépjen azonnal vissza, s adja át az ügyet az önkormányzatnak. A tanügy csak akkor fog felvirágozni, ha az állam lemond azon elvont jogáról, a melylyel eddig a tanügyet az államkormányzat egyik kiegészítő részének tartotta. A nevelés tudományának nagy mesterei is azon a véleményen vannak tehát, hogy a népnevelés a legjobban eszközöltetik akkor, ha a társadalom és különösen a hitfelekezetek eszközlik azt és hogy az államnak nincsen joga arra, hogy a népnevelést kizárólag a saját kezébe vegye. E tekintetben megnyugtatólag hatott rám az, hogy a mostani kormány és különösen az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur nem híve az állami oktatás kizárólagosságának, hanem helyesnek, jónak és üdvösnek tartja, hogy a hitfelekezeteknek iskolaállitási joga meghagyassék. De ha szemügyre veszszük azt, hogy ez a javaslat mennyiben kongruens a most kifejtett elvekkel, akkor én legalább azt találom, hogy azokat nemcsak nem fedi, hanem azokkal merőben ellenkezik. Mindenelőtt sérelmes e javaslat a felekezetekre nézve azért, mert a felekezeteket a javaslat szerkesztésekor nem hallgatták meg. Nem akarom azt állitani, hogy a törvényhozásnak kötelessége meghallgatni mindenkit, a kire valamely törvényt alkot. Elismerem a törvényhozás szuverén voltát, de azt gondolom, hogy mégis csak azt kellene tenni, a mi helyes, a mi okos, a mi illő. A mikor sajtótörvényről van szó, rendesen meghallgatják az újságíró urak véleményét. Mikor ipartörvényről van szó, összegyűjtik a mészárosokat és a többi iparos urakat és meghallgat] ák az ő véleményüket is, meghallgatják az iparkamarák véleményét is. Az ügyvédekre nézve meghallgatják az ügyvédi kamarát. Azt hiszem, hogy a mikor egy ilyen nagy dologról, a mikor arról van szó, hogy a felekezeteknek évszázados törvények által biztosított autonómiáját meg akarják csorbítani, illendő dolog lett volna meghallgatni a felekezeteket. Molnár Jenő: Mikor a tanítókról van szó, akkor a papokat hallgassák meg ? Goldis László : A tanítók is a felekezetekhez tartoznak. Ez által még nem kötelezte volna magát a kormány arra, hogy a felekezetek javaslatát el is fogadja. Ezzel legalább azon nyilatkozatoknak egyik mérges nyilát távolitottuk volna el, a melyet az illető felekezetek ezen javaslattal szemben táplált aggodalmukból folyólag joggal éreznek testükben. (Mozgás a baloldalon.) Akkor nem mondhatnák, hogy ime, ezt a törvényt »de nobis, sine nobis« hozták meg. Nem is értem, hogy miféle érdek követelte azt, hogy ebben az esetben ettől a helyes eljárástól eltérjenek. Csak a napokban olvastam, (Halljuk! Halljuk I) hogy az igazságügyminiszter ur egy ankétet hivott egybe az újságírók köréből, hogy a sajtótörvény esetleges revíziójának kérdését velük megbeszélje. En nagy fontosságot tulajdonitok a sajtónak, hiszen magam is újságíró ember vagyok és igen nagy tisztelettel viseltetem a sajtó iránt, de azt hiszem, hogy a felekezetek is tiszteletreméltók és megbecsülendők, s akkor, a midőn róluk van szó, illendő lett volna azokat meghallgatni. Igaz, hogy a Berzeviczy-féle törvényjavaslat benyújtása előtt meghallgatták a felekezeteket; bár nem hivatalosan történt ez, a mit mi kifogásoltunk is, hanem a miniszter ut tetszése szerint hivott össze egyeseket, a kik azután a felekezetek dolgairól beszélgettek. Nagyon természetes, hogy a miniszter ur a szerint hívta egybe az értekezlet tagjait, a mint azok szerencsések voltak az ő tetszését megnyerhetni. Ez — nézetem szerint — nem helyes eljárás, mert ha hivatalosan meg akarom ismerni a felekezetek véleményét, akkor a felekezetek hivatott faktorait kell meghallgatnom. (Mozgás balfelóí. Halljuk! a nemzetiségiek faijain.) Azt hiszem, hogy senki sem fogja tagadhatni, hogy ez a sérelem tényleg igazolt. Tényleg sérelem történt akkor, a midőn nem hallgatták meg a felekezeteket egy rájuk vonatkozó törvényjavaslat kérdésében, mert lehet, hogy ezzel az agitácziónak is élét vették volna és mert a felekezetek meghallgatása esetében egyes olyan módosításokat is eszközölhetett volna imitt-amott a törvényjavaslaton az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, a melyek által a felekezeteknek legalább nagyrészét kibékítette volna. Ez a mulasztás azzal sem indokolható, hogy talán nagyon sürgős volt ez a törvényjavaslat. Én is elismerem a törvényjavaslat sürgősségét abban a tekintetben, hogy kívánatos, hogy a tanítók mentül hamarabb jussanak a jobb fizetéshez, de nem tudom összeegyeztetni ezt a szempontot a törvény javaslat azon rendelkezésével, hogy ez csak három év múlva kötelezi a felekezeteket. Ha három évi időt engedünk a felekezeteknek arra, hogy hozzásimuljanak ezen törvényjavaslathoz, akkor ezt meg lehetett volna toldani még két hónappal oly czélból, hogy a felekezeteket is meghallgassák. (Mozgás balfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Goldis László : Igaz, hogy a törvényjavaslat magában véve sürgős, mert e szegény emberek fizetésének megjavításáról van szó, de ez, ismétlem, nem egyeztethető össze a törvényjavaslat azon kijelentésével, hogy a törvény tulaj donképen csak három év múlva lép életbe, mert csak akkor lesznek kötelesek nyilatkozni a felekezetek arra nézve, hogy ezen feltételeket elfogadják-e vagy sem. Legnagyobb hibája ezen törvényjavaslatnak az, hogy nem őszinte. (Halljuk ! Halljuk ! a nem-