Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

448 U7. országos úles 1907 Ha ilyen módon keressük a jogi precziziót és lehetetlen követelményeket állítunk fel, a melyeket a világnak semmi néven nevezendő büntetőtörvénykönyve nem tudott megoldani, akkor természetesen minden ilyen intézkedést sikerül ad absurdum vinni. Én pedig ezt c) pontot, megvallom, jól szövegezettnek tartom. Legyen szabad röviden elmondanom ennek a c) pontnak eredetét. Ez a c) pont igen csekély módosítással, azzal t. i, hogy az állam jelvényei és zászlója is oltalomban részesülnek, egyszerűen átvétetett az 1893 : XXVI. törvényczikkből. Mikor az 1893 : XXVI. törvónyczikk mint javaslat a képviselőházban tárgyalás alatt volt, akkor annak eredeti szövege egész általánosságban csak ugy hangzott, hogy » államellenes cselekvés«. Akkor a függetlenségi párt részéről kívánták, — még pedig Kun Miklós akkori képviselő adott be e tekintetben módosítást — hogy az államellenes cselekvés fogalma írassék körül. Tehát ellenzéki oldalról fejeztetett ki ez a kívánság és jött ezen indítvány. Kun Miklós akkor be is adott egy formulát, a mely nagyon kevéssé különbözik attól, a mely aztán a törvénybe is átment és a jelenlegi törvénybe is átvétetett. Mikor Kun Miklós ezt az indítványát megtette volt, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Csáky Albin gróf ugy nyilatkozott, hogy ő alig tartja lehetségesnek azt, hogy az államellenes cselekvés fogalmát körül lehessen írni, de hiszen mindenki tudja, hogy ez mit jelent; az értelmezésben nem fog nehézség e tekintetben felmerülni. Én magam az ellenzék padjairól csatlakoztam ezen felfogáshoz, azonban mégis annak a kívánságnak adtam kifejezést, hogy Kun Miklós indítványa bővebb megfontolás, esetleg javaslattétel végett adassék vissza a közoktatásügyi bizottságnak. Az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter ehhez az én indítványomhoz avval a módosítással járult hozzá, hogy miután itt jogi kérdésről van szó, ne a közoktatásügyi, hanem az igazságügyi bizottságnak adassék viszsza a szakasz Kun Miklós indítványának méltatása végett. Az igazságügyi bizottság tárgyalásaiból került azután ki a szakasz ugy, a hogy az 1893-iki törvénybe átment. És e törvénynek olyan hitele volt, hogy valahányszor azóta törvényhozási intézkedésekben államellenes cselekvésről, mint megfenyítendő tényről szó volt, mindegyik ilyen törvényben én most hamarjában csak a kongrua-törvényre emlékezem — mint ilyen átvétetett ez az intézkedés, és arra nézve, hogy mi tekintetik államellenes cselekvésnek, mindig az 1893: XXVI. t.-czikk megfelelő szakaszai voltak irányadók. Tehát ez az egész intézkedés, az államellenes cselekvésnek ez a fogalommeghatározása nem a korinánypadokról keletkezett, nem arról az oldalról jött, melyet joggal, vagy nem. joggal, április 2k-én, szerdán. de meg lehet gyanúsítani olyan irányzattal, mint hogyha az önkénynek akarna tágabb teret nyújtani, hanem jött ellenzéki oldalról, arról az oldalról, a mely a dolog természeténél fogva mindig féltékenyen őrködik és kell hogy őrködjék a felett, hogy az önkény megszorittassék, hogy szilárd jogi keretek létesíttessenek. Ez az intézkedés keresztülment az akkori törvényhozás képviselőházának legilletékesebb bizottságán, az igazságügyi bizottságon. Létrejött hozzájárulásával, közreműködésével az akkori igaz ságügyminiszternek, a ki történetesen Szilágyi Dezső volt. Elfogadtatott a törvényhozás által nemcsak akkor, hanem — hogy ugy mondjam — újból elfogadtatott mindannyiszor, valahányszor az államellenes cselekményt definiálni kellett. Nem mondom, hogy ez a legtökéletesebb meghatározás, a melyet adni lehet, hanem az kétségtelen, hogy ez a meghatározás mindenesetre igen komoly megfontolásnak tárgya volt és hogy eredetében nem viseli, hogy ugy mondjam, az önkénykedési szellemnek eredendő bűnét és jellegét magán, hanem ellenkezőleg az ellenőrzésnek szempontjai által vezérelt körökből eredt. Es ismét emiithetem azt is, hogy a múltban a fegyelmi hatalom gyakorlása ennek a szakasznak alapján mindenre inkább, mint a túlszigoruságnak vádjára adhatott alkalmat. Mindezek után a megnyugtató momentumok után, összehasonlítva ennek a szerkezetnek határozottságát más általam idézett és még feles számban idézhető példákkal a büntetőjog terén, azt hiszem a t. ház teljes megnyugvással fogadhatja el ezt a meghatározását az államellenes cselekvésnek, melyet elfogadásra ajánlok is. (Helyeslés.) Sőt ki akarom emelni, mert t. képviselőtársam megpendítette azt a húrt, a mely igen érzékenyen rezeg és visszhangot ad mindnyájunknak kebelében, hogy az államellenes cselekvésnek ezt a definiczióját fel lehet használni esetleg a nemzet ellen is, ha ismét egy nemzetellenes kormány keletkezik, a minek lehetőségével nekünk mindig számolnunk kell, mondom, ki akarom emelni ennek a meghatározásnak, valamint egyáltalában a központi hatalom számára a javaslatban megállapított jogok meghatározásának azt a különleges vonását, hogy a mennyire emberileg lehetett, iparkodtam azokat akképen formulázni, hogy csak a nemzeti ügy mellett legyenek erősségek, de a nemzet ellen ne legyenek felhasználhatók. (Helyeslés.) A veszélyt teljesen kikerülni lehetetlen, de méltóztassanak csak felvenni, mit tartalmaz épen az államellenes cselekménynek definicziója itten. Az van itt mondva, hogy »az állam alkotmánya ellen«. Az alkotmányt nem védi, hanem az alkotmányt támadja egy nemzetellenes kormány, s hogy az alkotmány értelmezése tekintetében igenis az a kormány tévutakon járhat, megengedem, de hát a büntetőtörvény-