Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

U7. országos ülés 1907 április 24-én, szerdán. 431 minus szükséges. Ha a leggyorsabb tempóban ejtik is meg a választást, az hamarabb nem történhetik, mint nyolcz nap alatt. Tehát méltóztatnak látni, hogy az egész választási eljárást harmincz nap alatt lefolytatni nem lehet. Azt hiszem, nem történnék semmiféle sérelem sem az állami érdeken, sem más érdekeken, ha a harmincz napi határidőt kitolnék hatvan napra, mert tényleg kivihetetlen az, igen t. kultuszminiszter ur, hogy harmincz nap kiszabása mellett a pályázat is kiirassék és a választás is megejthető legyen. A legrövidebb idő hatvan nap. Ez alatt az idő alatt, azt hiszem, a pályázat kiírását is el lehet végezni, az uj választások eredményét is fel lehet terjeszteni a miniszterhez. Kérem a t. házat, méltóztassék javaslatomat elfogadni. Elnök: Szólásra senki nincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Vertán Endre előadó: T. ház! A beadott módositásokra legyen szabad egypár észrevételt tennem. TJgy Artim Mihály, mint Damián Vazul és Goldis László t. képviselőtársaim mindenekelőtt az autonómia sérelméről panaszkodtak. Pedig ez a szakasz nemcsak hogy nem tágítja, de határozottan szűkíti az állami beavatkozás körét. Szűkíti a beavatkozási kört megelőző törvényünkkel, az 1893. évi törvénynyel szemben, a mely 120 koronában állapította meg azt az összeget, a melynél az állam a tanitóválasztásra oly módon folyhat be, hogy az ő beleegyezése és jóváhagyása nélkül a megválasztott tanitó nem alkalmazható. Az autonómia sérelméről nem lehet tehát szó akkor, mikor az autonómiának törvényileg biztosított jogköre nemcsak hogy nem szűkittetik, hanem még tágabb érvényesülési teret nyer. Arról panaszkodhatnának a t. képviselőtársaim, hogy az autonómia jogköre nagyobb mértékben nincs tágítva, hogy autonómia jogczimén a hitfelekezetek nagyobb jogokat nem kapnak annál, mint a mi a jelen törvényben kontemplálva van. De arról, hogy a ma meglévő autonómia sérelmet szenved e törvény intézkedései által, szó sem lehet akkor, mikor ennek épen az ellenkezője áll. Én tehát ezeket a határozati javaslatokat, a melyek ebből az alapfelfogásból indulnak ki, nem fogadhatom el. A mi már most Groldis László t. képviselőtársamnak második módosítását illeti, a melyben a harmincz napi határidőt hatvan napra kívánja kitolni, e tekintetben engedjen meg t. képviselőtársam, de nem az állami érdekek és nem is az autonómia érdeke, hanem mindenekelőtt a pedagógiai érdekek nyomulnak előtérbe. Ez a szakasz a második tanitóválasztásról szól. Hogy az első tanitóválasztás mennyi idő alatt történjék, az nincs határidőhöz kötve, de Goldis t. képviselőtársam számítása szerint körülbelül hatvan napot vesz igénybe. Szerinte ennyi idő alatt dönthet a miniszter a felett, hogy a választást elfogadja-e. Már most még további két hónapot, hatvan napot adni a hitfelekezeteknek ahhoz, hogy a megüresedett tanítói állást betöltsék, hogy tehát abban az iskolában, a melyben a szorgalmi idő alatt már két hónapig nem volt tanitó, — pedig sok iskola van, a hol csak egyetlen tanitó működik, — még további két hónapig ne legyen tanitó, ez a pedagógiai szempontok és érdekek ellen van, mert hiszen a tanévnek felét elvesztettük ép azáltal, hogy a hitfelekezet és a miniszter egymással ellentétben állva nem tudtak megegyezni a tanitó személyére nézve. Azt hiszem, hogy a határidőt a lehető legrövidebbre kell megszabni. Ha ez esetleg ellenkezik a hitfelekezetek szervezeti szabályzatával, kötelességük, és módjukban is van a szervezeti szabályi a törvény alapján ugy módosítani, hogy a törvényes kötelességüknek e kereten belül is eleget tehessenek. Amúgy sem szokatlan a pályázati határidőt 15 napra kitolni. A mi Gsernoch János t. képviselő ur módositványát illeti, mivel ki van mondva, hogy kizárólag valláserkölcsi szempontból tehetnek kifogást a felekezetek a tanitó ellen és a kifogást indokolni tartoznak, mivel az a nagy érdek, a melynek megóvására van a törvényben a miniszteri kinevezési jog kontemplálva, sérelmet ezáltal egyáltalán nem szenved, ezt a módositványt elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbról.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Hattjulc! Halljuk!) E szakasz ellen elvileg és általánosságban igen határozottan foglalt állást Artim Mihály t. képviselő ur, és követték őt, a mi felett az előzmények után kevésbbé csodálkozom, a nemzetiségi képviselő urak közül többen, mert ebben mind Artim Mihály, mind a hasonló irányban felszólalt képviselő urak az autonómia megtámadását látják. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy e szakasz intézkedései nem ujak. Megvolt ez már az 1893 : X^VL t.-czikkben, és ha én ily komoly ügyben Artim Mihály t. képviselő urat meg akarnám tréfálni, akkor hozzájárulnék indítványához, s akkor fenmarad a mostani jog, a mely szerint nem 200, de már 120 korona államsegély mellett beáll a miniszter jóváhagyási, megerősítési joga. De jól tudom, hogy a t. képviselő urnak nem ez volt az intencziója, hanem egyáltalán eliminálni akarja indítványával a megerősítési jogot. . Én itt ismét csak a múltra hivatkozhatom, a mint már tettem az általános vita alkalma-