Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

430 1V7. országos ülés 1907 április 24-én, szerdán. denütt óvakodik attól, hogy a tanító alkalmazási jogát a felekezetektől elvegye és más eszközöket talál az állami érdekek megvédésére. Megvonja az államsegélyt, fegyelmi pert indit a tanitó ellen, elmozdítja azt, só't magát az iskolát is beszünteti és helyébe állami iskolát nyit a miniszter, ha annyira veszélyeztetve látja az állam érdekeit. De sehol a javaslatban ezen a szakaszon kivül nem adatik jog a miniszternek arra, hogy a tanítót kinevezze. Keresnünk kell tehát és meg is találjuk a módot arra, hogy e szakaszból is kimaradjon ez a diskréczionális jog, mely leginkább sérti a felekezetek autonómiáját. Kérdem azt: miért ugrunk keresztül az iskolafentartók felsőbb hatóságain? Ha az egyházközség nem tudja megvédeni a választás alkalmával a törvény által megvédendő érdekeket, akkor miért ne biznók ezen állami érdekek megvédését az illető iskolafentartó hitfelekezet felsőbb hatóságaira, vagy pedig a községi iskoláknál a községi autonómiának felsőbb hatóságaira? A kinevezésre a miniszternek nincsen joga az egyházi törvények szerint. Mindaddig, a mig az iskolafentartók és a fentartási szervezet keretén belül megtalálhatjuk az eszközt arra, hogy az állam érdekét megvédjük, mindaddig nem szükséges, sőt azt hiszem, hogy a törvény intenczióinak ellenére volna, hogy ha annak daczára, hogy megtalálhatjuk ezeket a feltételeket az iskolafentartó szervezetén belül, még sem ezeket akarjuk alkalmazni, hanem a miniszter diskréczionális jogára bizzuk a dolgot. Én azt hiszem, hogy a szakaszt ugy módosithatnók, hogy azon esetre, ha a községi képviselőtestület vagy községi közeg, a moly hivatva van megválasztani a tanítót, másodízben sem nyerné meg választásához a miniszter jóváhagyását, azon esetre mondjuk ki, hogy az illető községben a tanítót a közigazgatási bizottság nevezi ki, természetesen a miniszter jóváhagyásával, mert akkor az a közigazgatási bizottság bizonyára megegyezik a miniszterrel az illető tanítónak a személyére nézve és akkor meg van védve az állam érdeke, és a községi autonómiának szervezete is, szelleme is. Ugyanezt lehet alkalmazni az iskolafentartó hitközségekre is. Ha egy hitközség választóközönsége nem bir elég fogékonysággal az állam érdekével szemben, és egy másodszori választást is ugy ejt meg, hogy az nem nyerheti meg a miniszter jóváhagyását, kérdem, miért ugrunk keresztül az illető hitfelekezet felsőbb hatóságain? Itt is azt javaslom, hogy abban az esetben, ha a hitfelekezeti község a másodszori választáshoz sem nyeri meg a miniszter jóváhagyását, akkor a tanítót az illetékes egyházi főhatóság nevezze ki, megint természetesen fentartva a miniszter jóváhagyását. Ez az egyházi főhatóság előbb érintkezni fog a miniszterrel és megtalálja a módját annak, hogy a kinevezendő tanitó személyében megegyezzenek. Ezzel megvédjük az egyházi autonómia szellemét és eszméjét, és azt is, hogy nem az állami érdekek kárára, hanem épen istápolására, mintegy kapcsot teremtünk az egyházi főhatóság és a miniszter között, mintegy két őrt állítunk ezen állami érdekek megvédelmezésére: az egyházi főhatóságot és a minisztert. Azért nagyon kérem a t. kultuszminiszter urat és a t. házat, méltóztassék ez irányban teendő módosításomat elfogadni, a mely szerint ezen szakaszban, a hol azt mondja (olvassa): »Ha pedig a felszólítás eredménytelen maradna, vagy ha az uj felterjesztés a fentebbi szempontokból másodízben is kifogásra szolgáltatna okot«, következzék a következő szöveg (olvassa) : »az esetben a tanítót a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával a községi iskoláknál az illetékes közigazgatási bizottság, a hitfelekezeti iskoláknál pedig az illetékes egyházi főhatóság nevezi ki.« De ezen elvi kérdésen kivül ezen szakasznál volna még egy igen kis jelentőségű módosításom, és azt hiszem, hogy az igen t. kultuszminiszter ur ezt bizonyosan elfogadja. Ez vonatkozik a harmincz napra. Azt mondja ez a szakasz (olvassa): »Ha ezen tanítói állomásokra oly egyén választatnék, illetőleg oly egyénnek megválasztása terjesztetnék fel jóváhagyás végett, a ki ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszter törvény alapján, vagy állami szempontból kifogást emelhet, a miniszter 30 napra terjedhető záros határidő kitűzése mellett más egyén választására és ujabb felterjesztés tételére szólítja fel a tanitó alkalmazására jogosultakat.« Tehát hogy ha az első választás nem nyeri meg a miniszter jóváhagyását, akkor elrendeli az illető iskolafentartó hatóságnak, hogy harmincz nap alatt ejtse meg az uj választást. Ez, t. ház, lehetetlen. Meg fogom mondani, miért? A mi egyházunknál pl. a tanítók választása csakis pályázat kiírása után történhetik meg. Egyházi alaptörvényeinkben és szervezeti szabályzatunkban pedig ki van mondva, hogy minden pályázat kiírása csak harmincz napi határidővel történhetik, tehát ha mondjuk az aradi egyházmegyei szentszék megkapja ma a miniszter határozatát, akkor a mai naptól számított harmincz nap alatt az uj választást meg kell ejtenie. Méltóztassék meggondolni, t. ház, hogyan lesz ez lehetséges ? Először is intézkedni kell az uj pályázat kiírása iránt, mert hiszen a régi pályázat alapján nem lehet az uj választást megejteni, mivel talán nem is voltak elegendő számban pályázók vagy csak egy aspiráns volt, a ki akkor nem nyerte meg a miniszter jóváhagyását. Különben elvileg ki van mondva, hogy ha egy választás megsemmisíttetik, akkor az uj választás csakis uj pályázat alapján ejthető meg. Az illető hitfelekezetnek ki kell tehát irnia a pályázatot, a mire harmincz napi ter-