Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

Íí7. országos ülés 1907 április 2k-én, szerdán. 429 Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ugyanis azt mondta, hogy hiszen kompromisszumos alkotása az Istennek maga az ember is, tehát nagyon természetes, hogy minden emberi dolognak csak kompromisszum utján lehet megoldást nyernie és igy ezen szakasz rendelkezése is a kompromisszum folyománya. De, t. ház, lássuk a különbséget az Isten és az ember közötti kompromisszum és azon komjjromisszum közt, a melyet ez a törvényjavaslat az egyházakkal akar kötni. Mikor Isten az embert teremtette, nemcsak észszel, hanem szabad akarattal is felruházta; az Isten segédkezik, hogy az ember a jót kövesse, ó' segédkezik abban, hogy visszatartsa a rossztól. De szabad akaratában nem akadályozza. Azt mondja: itt van a viz és a tüz; a hova teszed kezedet, az ott lészen. Itt van az élet, itt van a halál, a melyiket választod, az lesz. Azonban itt van a 2. §-ban, hogy az állam nekünk segélyt ad. Itt és a többi szakaszokban I>edig megvan a joga, hogy a segélyt tetszése szerint elvonhassa, az iskolákat beszüntethesse, nemcsak az iskolafentartó hibájából, hanem a tanitó hibájából is. Az egyháznak tehát nincsen szabad akarata, hogy válaszszon a tüz és viz, élet és halál között, mert akárhova nyújtja a kezét, csak tüzet-tüzet ós csak halált lel. Én ezt nem értem az igen tisztelt vallásos közoktatásügyi miniszter úrra annál kevésbbé, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kijelentette, hogy a legnagyobb jóakarattal viseltetik az egyházak iránt és hogy nem ezen törvény szigorú rendelkezése szerint fog eljárni. Erről meg is vagyok győződve. De miután a törvényjavaslat több szakasza diskréczionárius jogot ad a miniszternek, gondolnunk kell arra, hogy nem mindig lesz a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter ur miniszter, s jöhetnek ugyan utána olyanok, a kik azt mondják, hogy az állam beavatkozása csak akadémikus lesz, de jöhetnek olyanok is, a kik azt mondják: Nekem a törvény jogot ad, én a törvény értelmében fogok az autonómiával és az iskolával szemben eljárni. Ne vegyék tehát rossz néven, ha ebben a szakaszban sérelmet látunk egyházi autonómiánkra nézve és ne vegyék zokon, ha szót emelünk és védekezünk, hiszen mind a mellett, hogy agitátoroknak tekintenek bennünket nemcsak a népgyűlések, a püspöki kar, a felekezetek részéről, de itt e házban is nemcsak a nemzetiségek részéről, hanem a t. kormánypártnak más részéről is történtek itt védekezések, ellenezték ezt a törvényjavaslatot, és különösen tegnap Artim Mihály t. képviselőtársam felszólalásában valóban kifejezést nyert az a veszély, hogy csak ezen szakasz által is mennyire fenyegettetik az egyházak autonómiája. Kétséget nem szenved, t. ház, az, hogy valóban ez a szakasz nagyon is érinti az egyházak autonómiáját. És mindezen megszorítások honnan erednek, mi által indokoltatnak? Forrásuk nem lehet más, mint csak a bizalmatlanság. És valóban az egyházak erre a bizalmatlanságra, és ily nagymérvű bizalmatlanságra nem adtak okot. De vessük félre ezt a bizalmatlanságot és adjunk helyet az állam és egyház közötti kölcsönös bizalomnak. Ezt czélozza az én javaslatom, és hogy megmaradjunk a régi állapotnál, nagyon kérem a t. házat, hogy ez irányban teendő javaslatomat fogadja el. Ha nem fogadná is el a t. ház, meg kell elégednem és meg kell nyugodnom abban, hogyha tehetségem erre nem is volt, meg volt az akaratom, és hogy et voluisse sat est. Indítványozom, hogy a 21. §. egészében kihagyassék. Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Goldis László! Goldis László: T. ház! Az előttem szólott t. barátom és képviselőtársam indítványához én a magam részéről természetesen hozzájárulok. Hozzájárulnék különben ahhoz a felszólaláshoz is, a melyet tegnap ez irányban Artim t. képviselőtársunk itt a házban elmondott. De attól tartok, t. ház, hogy az ő javaslataikat a többségi pártok nem fogják elfogadni, és azért én részemről egy olyan módosítást vagyok bátor e szakasznál benyújtani, a melyről mégis feltehetem azt, hogy talán elfogadható lesz a t. többség részéről is. Ezen módosítást tartalmazó javaslat benyújtásánál engem az a meggyőződés vezet, hogy ez a javaslat nem czélozza azt, hogy minden ok nélkül csorbítsa a felekezeteknek az ország alaptörvényeiben biztosított autonóm jogát. Ez a javaslat csak azt czélozhatja, hogy lehetetlenné tegye azokat a cselekedeteket, a melyek az iskolaügy terén, az iskolaügy keretén belül, esetleg az autonómiának köpenyege mögé^bujva, az állam ellen intéztetnének. Én azt hiszem, hogy csakis ez a törvényjavaslat intencziója. Nincsen és nem is lehet ezen intenczió ellen kifogásom, mert hiszen az általános vita során is kijelentettem, hogy elfogadom azt az ősrégi igazságot: salus reipublicae suprema lex. Azt hiszem azonban, hogy az ezen szakaszba foglalt intézkedés túllő a czélon, túlmegy azokon a határokon, a melyeken belül meg kell és meg lehet óvni azokat az állami érdekeket, a melyeket e javaslat meg akar védeni. Az állami érdekek megvédéséhez nem kell olyan drákói szigor, a mely azonnal elvonja a tanitó alkalmazásának jogát, mihelyt egy másodszor történt választás nem nyeri el a miniszter jóváhagyását. Azt hiszem, hogy ugy a minisztérium, mint a közoktatásügyi bizottság figyelmen kivül hagyott itt egy momentumot. Ha a második választás sem nyeri el a miniszter jóváhagyását, akkor következik mindjárt a miniszter kinevezési joga. Szerintem van itt • más, megfelelőbb expediens. A javaslat min-