Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

428 147. országos ülés 1907 sától. Tegnap a koaleált pártok részéről Artim Mihály t. képviselőtársam sok szembetűnő igazságos érvvel bizonyította azt, hogy e szakasz valóban helytelen. Mindazonáltal, mivel e szakasz rendelkezései nagyon is visszahatnak az egyházi autonómiára, kötelességemnek tartom én is hozzászólni. A t. előadó ur azt mondta, hogy az autonómia, valamint a segély, a mely az egyháznak az állam részéről adatik : ajándék. Hogy miként kell ezt a mondást értelmeznünk, arra vonatkozólag legyen szabad egy hasonlattal élnem. Volt két ember. Az egyik látván, hogy társa nagyon is szeretné az ő házát, azt mondta neki: barátom, odaengedem, szinte odaajándékozom neked a házamat, azonban egy szerény kikötéssel, t. i. avval, hogy fentartom a korlátlan rendelkezési jogot egy szeg felett, a melyet én a szoba falának egyik szegletébe fogok beverni. A megajándékozott ebbe beleegyezett. Egy ideig ők csendben és békében is voltak. Nem sokára azonban a csendet és békét zavar és egyenetlenség váltotta fel. Éjnek idején ugyanis a szeg tulajdonosa a ház ajtaján kopogtatott és azt mondotta : Kelj fel, nyisd ki az ajtót. Hát hogyan, éjnek idején ? kérdezte a háztulajdonos. Hja, nekem szükségem van a szegre, válaszolta amaz. Egy kis szóváltás után a háztulajdonos kinyitotta az ajtót, a szegtulajdonos a szobába lépett és a szeghez egy fonalat kötött és a háztulajdonos által kinyittatta az ablakot. A háztulajdonos azt mondta neki, hogy ehhez nincs joga, csak a szeghez. A szegtulajdonos ezután az ablakon át kiment az utczára és egv fára kötötte a fonalat, mire megint a másik ablakhoz ment, a hol zörgött és azt mondotta : Nyisd ki az ablakot! Nem nyitom, válaszolta a háztulajdonos. Akkor betöröm, mondta amaz. Miért ? kérdezte a háztulajdonos. Azért, mert a szegemhez jogom van, mondotta. Végre a háztulajdonos kinyitotta az ablakot, mire a szegtulajdonos az ablakon keresztül bejött és a szeghez kötötte a fonalat. Ezután az ajtóhoz ment a szegtulajdonos és azt mondotta : Nyisd ki az ajtót! Micsoda dolog ez ? kérdezte a háztulajdonos. Kérem, jogom van a szeghez, válaszolta amaz. Erre az ajtón és ablakon keresztül megint az utczára vitte a fonalat és ismét visszahozta és a fonálra az ő nedves ruháját teritette. Ez több izben ismétlődött ekképen. A szegény háztulajdonos, mert már tovább nem birta kiállani a zaklatást, azt mondotta : Barátom, én visszaadom a házat, — megjegyzem, hogy a háztulajdonosnak volt egy leánya, (Derültség.) — de ennek van egy feltétele és ez az, ha a leányodat is nekem adod. Hát odaadta, hogy a zaklatásnak vége legyen. Egy ideig még háboritatlanul éltek együtt, de bizony a szegény volt háztulajdonosnak élete nagyon sanyarú volt. (Zaj.) így járunk azon ajándékkal és segítséggel is, a melyet az állam az iskolának adott. Csakhogy az állam nemcsak egy szeg felett rendelkezik, a április 24-én, szerdán. mikor azt mondja, hogy a tanitó választása felett ő rendelkezik, az az ő jóváhagyásától függ, hanem több szeg felett is rendelkezik. Már pedig az egyik is elegendő arra, hogy az egyházat arra birja, hogy idővel nemcsak az autonómiáról mondjon le, hanem egyedüli leányát is odaengedje az államnak. Ennyire terjed az államnak beavatkozási joga ezen szakasz rendelkezései következtében az autonómiába. A mint az előbb mondtam, a választási jog nagyon is sarkalatos pontja az autonómiának, s ez nemcsak illuzóriussá válik, hanem egészen hatályon kivül helyeztetik a minisztérium diskréczionális jogánál fogva, a melynek értelmében a választásnak érvényessége az ő jóváhagyásától függ. Ez az egyházra nézve valóban sem nem jogos, sem nem méltányos rendelkezés, hiszen az egyházak valóban nagy szolgálatokat tettek eddig is az államnak. Hiszen akármennyire hangoztatják is azt, hogy az állami iskolák becsesebbek a felekezeti iskoláknál, tény az, hogy valódi valláserkölcsi nevelést csakis az egyház iskolája adhat. Már pedig valódi erkölcs nélkül nincs boldogság és boldogság nélkül nincs élet. Ez áll ugy az egyesekre, mint az egyesek összességére, az államra nézve is. Ne kényszeritsük tehát ilyen intézkedések által, a minőket ez a szakasz is tartalmaz, az egyházakat arra, hogy iskolafentartási jogukról és az iskolákról mondjanak le, hanem ellenkezőleg, azon legyünk, hogy ott, a hol nincs felekezeti iskola, az állam segélyével állítsanak ilyen iskolát. De azt is gyakran hangoztatják, hogy »volenti non fit injuria« ; senki sem kötelezi az egyházakat a segitség igénybevételére; ha tehát elfogadják azt, akkor vessék magukat alá a feltételeknek is, viseljék a terheket és oszszák meg jogaikat azzal a tényezővel, a mely segiti őket, t. i. az állammal. Erre az a válaszom, hogy az állam hozta az iskolafentartó egyházakat abba a helyzetbe, hogy iskoláik segitségre szoruljanak és az állani az egyházak által iskoláik utján az államnak tett szolgálatok elismerése fejében minden megszorítás nélkül nyújthatna azoknak segitséget. Azt is mondják, hogy ám hozzon nagyobb áldozatokat az egyház, hogy ne szoruljon a 200 koronányi állami segélyre. De hát a szegénység, a hiány mi mindenre nem viszi az embert. Ettől eltekintve 'azonban vannak általános alaptörvényeink, a'minő pl. az 1848 : XX. t.-cz., a mely kényszeríti az államot arra, hogy az egyház iskolai czéljait segítse; van továbbá külön minden felekezetre nézve és különösen a román nemzeti görög-keleti egyházra nézve egy specziális törvényünk, az 1868-iki törvény, a mely szintén arra kötelezi az államot, hogy az egyházat iskolai szükségletei terén támogassa. Elégedjék meg az állam az ezen törvényekben biztosított főfelügyeleti jogával és hajtsa végre ehhez képest a törvényt. Helyénvalónak tartom itt reflektálni az igen t. kultuszminiszter ur azon megjegyzésére, a melyet a kompromisszumra vonatkozólag tett.