Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

24£. országos ülés 19Ö7 április 23-án, kedden. 423 San írnak a kultuszminiszter ur ellen, vagy ha valaki közülök miniszter találna lenni, a mi nincsen kizárva, és feltéve, de meg nem engedve — mert igaz, a t. kultuszminiszter ur néptanitó nem lesz soha — de garantálhatna-e, hogy ha találna tanitói állásért folyamodni ezen szakasz alapján, tudná-e ennek a szakasznak a zátonyát és Charybdis-ét kikerülni? Én ugy hiszem, hogy nem volna képes az az ember, a ki folytonosan kifogásokat emel a miniszter ur munkássága ellen, tanitói működése ellen is tudna állami szempontból kifogásokat emelni. (Derültség.) Kérem, t. kultuszminiszter ur, ha ez történhetik a nagy Ápponyival, (Halljuk! Halljuk!) a ki egy fejjel nemcsak testileg, de szellemileg is nagyobb minálunk, (Derültség.) igazságos és méltányos dolog-e azt a szegény tanítót ilyen helyzetbe hozni? (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) De ez a miniszteri kinevezés a nemzeti érzület bénítására is szolgál, mert az úgynevezett tarisznyahazafiaknak alkalmat nyújt mások elkeseritésére az állameszmétől való elidegenítésére. Azt hiszem, hogy a miniszter urnak és a ház nagy részének nincs tudomása róluk, csak mi tudjuk, a kik nemzetiségi vidéken élünk, hogy van a hazafiaknak egy fajtája, a mely sokkal veszedelmesebb, mint a pánszlávok. Ezeket ugynevezem: tarisznyahazafiak. (Derültség és helyeslés.) Ezek a modern farizeusok, a kik valamint a régi farizeusok ajkukon Isten-félelmüket hordták, ugy ezek most folyton a hazafiságot hordják ajkukon, öblös szájú, nagy torkú, finom gyomrú emberek, a kik a hazafiságot üzletszerűen kezelik és urasán élnek belőle. Ha valami érdeke van, — ez a fődolog — azonnal meggyanúsítja ezt vagy azt az embert, megvádolja hazafiatlansággal, közveszélyesnek deklarálj Isten tudja minek. De ha az ember azt kérdezi : Mondd csak, jó ember, tudsz-e valamit in concreto ebben a dologban? Egy hangot sem tud. Ha valami állás, lelkészi vagy tanitói, vagy akármiféle betöltése van szóban, ha kilátása van jó üzletre és azt látja jónak, hogy ezt vagy azt le kellene dorongolni a leghatalmasabb eszközzel, nekimegy a hazafiatlanság általános vádjának dorongjával hogy lehetetlenné tegye s erkölcsileg kikivégezze. Már kérem szépen, ez történik minálunk, a perifériákon. Ez a veszélyes, ez a legveszedelmesebb elem, a mely van az országban, ennek az elemnek az oktatásügynél nem kellene semmiféle támpontot adni; pedig a tanitó miniszteri kinevezésénél ez az elem a maga üzletének érvényesítését itt is megtalálja, a minisztériumokban is. Van arra is módjuk : est modus in rebus mindig. (Derültség.) Mint mondom, t. ház, ezek az emberek sokkal veszélyesebbek, mint maguk a pánszlávok, mert pánszláv nem tud, alig tud produkálni pánszlávot. Ezt én is mondom. (Zajos derültség.) De egy tarisznyahazafi több pánszlávot tud produkálni, mint Muszkaország és Csehország összevéve. (Zaj a baloldalon.) Az igy jogos kérelmével elütött, különben kifogástalan ember elkeseredik és a magyar állameszmének örökös ellensége lesz. Én ismerem ezeket a dolgokat. Mondhatom, a pánszlávoknak 80%-át az ilyen tarisznyahazafiak által elkeserített emberek teszik. Valaki, még talán a t. kultuszminiszter ur is, azt gondolj a, hogy a miniszterileg kinevezett tanítók a nemzetiségi kérdést is megoldják. Nos hát épen ugy, mint a polgári házasságnak nem lett meg az összeforrasztó hatása, mert e tekintetben nem érték el azt, a mit akartak, ugy nem lesz meg itt sem a kívánt hatás. Én részemről a román és szerb nemzetiségi dolgokat nem ismerem, hanem én ugy hiszem, hogy ez hatalmas és gazdag néptörzs, a mely politikai függetlenségre, vagyis jobban mondva politikai autonómiára törekszik. Hogy ez a miniszterileg kinevezett tanitó fogja-e benne ebbeli törekvését csökkenteni, én nem hiszem. En azt gondolom és az én tapasztalásom engem mindig arra vezetett, hogy az előlegezett bizalmatlanság bizalmat szülni soha nem fog. Akármilyen tanítót talál a miniszter arra a nemzetiségi vidékre kinevezni, azt egyszerű kormány-spiónnak fogják tekinteni, egyébnek semminek, (Mozgás a baloldalon.) és igy — mondom — az ilyen ember a nép szivéhez hozzáférni nem lesz képes. Viszont ha olyan tanítót, a kinek képzettsége talán alacsonyabb fokon áll, tiszteli meg a nép bizalmával, ez hozzáfér a nép szivéhez, ezt fogják tisztelni és ez kéj>es a nép szivét szeretetre hangolni — a mi megkívántatik — tudniillik a nemzeti érzület irányában. Szeretetet kierőszakolni paragrafusokkal, büntetésekkel, ezt a t. kultuszminiszter ur sohasem fogja elérni. (Ugy van! Ugy van! a közéfen.) Erről biztosítom. Goldis László : Ugy van! Ez az igazság! Börtönökkel nem lehet ezt elérni ! Ártim Mihály: Mondom, t. ház, hogy habár tudom, mihez ragaszkodik a kultuszminiszter ur, hogy tudniillik a mit egyszer az állam kezébe markolt, azt nem akarj a kibocsátani; de itt az opportunitási elvből is, abból a nagy elvből, hogy mi megszerettessük azokkal a nemzetiségekkel az állameszmét, olyan embert kell odaállítani, a ki a nép bizalmát birja. Már pedig e bizalmat csak ugy fogja birni, ha a nép választja meg. Hiszen ott van például az orvos példája. Az orvos előirja a szegény ember számára az orvosságot, a ki megvizsgáltatja ugyan magát az orvossal és ha nagyon beteg, meg is vásárolja az orvosságot, rendesen azonban be nem veszi azt, hanem a fejvánkosa alá teszi és csak akkor veszi be, hogy ha ezenkívül más bizalmas ember, — még ha laikus is — azt javasolja neki. Bizalomra van szükség legelsősorban, mert csak a bizalom képes a szívhez szólani és a bizalmatlanság sohasem fog bizalmat előidézni, a szeretetet pedig semmiféle kényszereszközzel sem lehet kierőszakolni. A*mi a pánszlávizmus kérdését és azt a felfogást illeti, hogy ha a miniszter innen kinevez egy tanitót,