Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-132
36 132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. a mi ezzel kapcsolatban áll, a valláserkölcsös nevelés védelmére állanak sorompóba, banem azon eléggé el nem titkolható czél érdekében, hogy iskoláikból az állami beavatkozást teljesen kizárva, ezekben a nemzetiségi különböző törekvéseket is ápolhassák.*: (Ugy is van!) Azt. hogy bizonyos felekezetektől, a melyek nem magyar felekezetek, — mert a hozzájuk tartozó hivek legnagyobb része nem a magyar nyelvet beszéli, — azt, hogy ezektől az egyházaktól megtagadjuk, hogy joguk volna felekezeti iskoláikban az ő nemzetiségi kultúrájukat is művelni, tehát nemzetiségi, kulturális érdekeiket istápolni, azt — én legalább — Magyarország eddigi közjogi felfogásával nem tudom megegyeztetni. Megvádolja a t. előadó ur a felekezeteket, hogy nem a kultúrát ápolják, hanem a nemzetiséget. Bűn-e az, hogy pl. a görög-keleti román egyház, a mely az alaptörvényben is görög-keleti román nemzeti egyháznak van beiktatva, a mint Polit t. barátom is kifejtette, bün-e az, ha a görög-keleti román nemzeti egyház az ő felekezeti iskoláiban a román kultúrát is, a román nemzetiségi kultúrát és érdekeket is, a tőle telhető erővel, anyagi áldozatokkal műveli és ápolja? (Mozgás.) A mikor a t. előadó ur ezt kifogásolja és ebből mintegy fegyvert kovácsol a felekezetekkel szemben, akkor azt hiszem, hogy ő igazán nem szolgálja az állami eszmét, mert az ő beszédében a fősúlyt arra fektette, hogy az az iskolai törvényjavaslat, a mely most előttünk fekszik, azt akarja elérni, hogy Magyarország összes népei hazafias érzületben összeforrjanak. Ezt az összeforradási proczesszust semmikép sem fogja siettetni az olyan szavaknak az elhangzása, mint a milyeneket az előadói székből hallottunk, sőt ellenkezőleg, az csak idegenkedést fog szülni. Mikor a felekezetek azt fogják hallani, hogy a felekezeti érdekeknek az ápolása az iskolákban mintegy hazafiatlanság bélyegével van ellátva itt a házban, akkor természetesen még inkább fognak küzdeni az ilyen törvényjavaslatok ellen, a melyeknek szellemét ilyen szavakkal jelzi az előadó ur. Hallottunk egy harmadik vádat is a t. előadó ur részéről. Rossz néven veszi, ámbár erről sem hivatalos tudomása nincs, sem valamely hivatalos iratból nem olvashatta, azt az újságokban megjelent hirt, hogy a görög-keleti egyháznak a főpapjai esetleg készek volnának magához a koronához is fordulni, (Felkiáltások a baloldalon-. A császárhoz! Zaj.) hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését megakadályozzák. Szatmári Mór: Ma is benne van a lapokban. (Zaj.) Goldis László: Ezt eddig az előadó ur csak az újságokból olvashatta. Szatmári Mór: Saját lapjukban benne van ma. Elnök (csenget): Szatmári Mór képviselő urat arra kérem, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. Goldis László: Nem birok tudomással arról, hogy akár a püspöki kar kijelentette volna ez iránti készségét, akár valamely hivatalos iratban történt volna meg ez a kijelentés. Egy hang (a középen): Az aradi gyűlésen! Goldis László: Az aradi gyűlésen ez iránt csak kivánság nyilvánult, (Derültség.) de az előadó ur ezt ugy veszi, mintha a püspökök már készek volnának a királyhoz menni. (Zaj.) T. ház ! Azt hiszem tehát, hogy először is ez a vád nagyon korai, mivel ez iránt hivatalosan senki nem tud semmit. Ha a képviselő urak közül valaki megérged magának olyan szavakat is, a melyeket nem vesz hivatalos forrásból, azt még értem; de ha az előadó ur, tehát most a házban e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mint hivatalos személy is előlegezi ezt magának, azt nem értem. (Zaj.) Ugy látszik, hogy az előadó ur meg akarja ijeszteni a püspököket előre, nehogy ez a gondolatuk támadjon, és ugy adja elő, mintha abban, hogy esetleg a püsj>ökök a királyhoz fordulnak, valami alkotmánysértés foglaltatnék, mintha az valami hazaárulás volna. Azt mondja, hogy a nemzeti szuverenitás elleni izgatás az, ha a püspökök esetleg kérelemmel fordulnak 0 felségéhez. En ebben a dologban nern vagyok egy véleményen a t. előadó úrral. Én a nemzeti szuverenitásban benne tudom a királyt is. En ugy tanultam, és azt hiszem, hogy ez a felfogás felel meg legjobban a magyar közjognak, hogy a politikai nemzetben, a mely régebben, a régi magyar közjogban a szent korona névvel neveztetett, ebben a politikai nemzetben benne van a király is. A törvényhozásnak két egyenlőjogu faktora az én szerény véleményem szerint egyrészt a jaarlament, másrészt a korona. (Felkiáltások bal felöl: A király! A király!) En tehát nem értem, miféle magyarázatát lehetne adni annak a felfogásnak, hogy az, ki a törvényhozás valamely faktorához kérelemmel járul, nemzeti szuverenitás ellen vétséget követ el. Mindennap halljuk, hogy az igen t. elnök ur kérvényeket jelent be a képviselőházban. Hogy ha a képviselőháznak megvan az a joga, hogy meghallgassa az ügyes-bajos emberek kéréseit, a koronának nem lenne meg a joga meghallgatni az ő alattvalóinak a kérelmét? Csak ez ellen akarok kikelni, mert ugy látom, ugy a sajtóban, mint különösen a közvéleményben és a házban is az az eszme kezd lábrakapni, hogy mindenki, a ki a királyhoz megy, az mind hazaáruló. Nagy György: Ha a nemzet ellen megy, hazaáruló.
