Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

412 Í46. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. vaslat ezt nagyon bölcsen tette, mert a parasztgyermeket nem lehet egy kaptafára húzni a városi gyermekkel. (Ugy van ! balidől.) Ez nemcsak pedagógiai képtelenség volna, hanem humánus szempontból is kifogásolható. Én felhivom tehát a miniszter ur figyelmét arra, szíveskedjék az eredeti javaslatot helyreállítani. E tekintetben bátor vagyok a következő elleninditványt előterjeszteni: »A 19. §. utolsó mondatában a magyarul és érthetően szavak közé szúrassanak be még e szavak : »életviszonyainak megfelelően«. A második szempont, melyből a 19. §-t el nem fogadhatom, hogy a tantervnek a magyar nyelv tanitására vonatkozó részét a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur állapítja meg. Ez az autonómiát mélyen sértő intézkedés, de eltekintve ettől, hangsúlyoznom kell, hogy a tantervnek pedagógiai szempontból egyöntetűnek kell lenni. Keresztülvihetetlen, hogy a tanterv egy részét az egyik hatóság, másik részét a másik hatóság állapitsa meg. Sokkal czélszerűbb volna, és ugyanarra az eredményre vezetne, ha talán ez a szakasz ugy módosíttatnék, — és e tekintetben némi mődositással Molnár János t. képviselőtársaméhoz hasonló indítványt szándékozom beterjeszteni — hogy a tantervet az iskolafentartó hitfelekezet állapítja meg és a vallás- és közoktatásügyi miniszter hagyja jóvá. Molnár János: Hisz ez van az enyémben ! Schmidt Károly : Megfordítva van. A miniszter által megállapított és a hitfelekezet által elfogadott tantervről van ott szó. Molnár János : Akkor rosszul tetszett érteni ! Mert ott ugy van, a hogy a képviselő ur mondja. Schmidt Károly : Ha ugy van, akkor csatlakozom Molnár János t. képviselőtársam indítványához. Végül még reflektálnom kell a beadott határozati javaslatokra és indítványokra. Okolicsányi László t. képviselőtársam azt indítványozza, hogy a számolást a népiskolákban magyarul tanítsák. Ehhez azon egyszerű okból nem járulhatok, mert a törvény szerint a tannyelvet megállapítani a hitfelekezetek joga, a mi az indítvány elfogadása ; esetén lényegesen megcsorbulna, de ezenkívül ez az inditvány nem is praktikus és nem czélszerű, mert épen a számolás azon tantárgy, mely a gyermeknek legtöbb nehézséget okoz. Tessék csak egy falusi iskolába menni és a kezdő években meggyőződni arról, milyen nehezen lehet a gyermekeket oktatni számtanra még az anyanyelvén is. , Ez a tantárgy a legnehezebb. Ezeket a nehézségeket fokozni idegen nyelv által pedagógiai szempontból nagyon is kifogásolandó, s az eredmény az volna, hogy a számolásban a gyermekek azt az eredményt nem tudnák elérni, a melyet anyanyelvükön elérhetnének. Azon t. képviselőtársaim, a kik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az anyanyelvükön kivül még egy második vagy harmadik nyelvet is birnak, tapasztalatból fogják tudni, hogy más nyelven mint anyanyelvükön számolni igen nehezen tudnak, ez rendszerint nagyon nehéz. A tapasztalat mutatja, hogy ha p. o. valaki más népek közé kerül, s talán évtizedeken keresztül anyanyelvét nem használja, azt majdnem elfelejti és teljesen elsajátítja az uj nyelvet, mégis az utolsó évekig mindig az anyanyelvén számol. Ismeretes az a példa, hogy Chamisso hires német költő, a ki franczia származásii volt, életének utolsó napjáig francziául számolt, daczára annak, hogy már alig tudott francziául beszélni. Mindez mutatja, hogy még magasabb műveltségű fokon álló egyének is a számolást idegen nyelven igen nehezen sajátítják el. Most ugyanezt a fokozott nehézségekkel küzdő parasztgyermekektől követelni, azt hiszem, pedagógiai abszurdum. Hasonlóképen nem járulhatok hozzá Zakariás János t. képviselőtársam indítványához, a mely azt czélozza, bogy a gyermek gondolatait magyarul írásban és élőszóban érthetően kifejezhesse. Ha már aggályaim vannak az eredeti tervezetben kitűzött tanczél elérhetése tekintetében, akkor természetesen ezek az aggályaim még fokozottabb mértékben állanak a Zakariás t. képviselőtársam indítványában foglalt czél elérhetésére nézve. Ennélfogva az indítványt el nem fogadhatom, s ajánlom a t. miniszter urnak az én indítványom elfogadását. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. képviselőház ! Midőn felszólalok, egyáltalában nem áll szándékomban a 19. §-ra vonatkozólag érdemleges tárgyalásba bocsátkozni. Ennek a szakasznak tartalmát az általános tárgyalás során már minden oldalról tüzetesen megvitatták, ugy hogy erre vonatkozólag ujat mondani egyáltalán nem lehet. Az előttem szólott t. képviselőtársaim beszédére nagyon röviden csak két megjegyzést kivánok tenni. Nevezetesen felhozták először is azt, vájjon az az eredmény, a melyet a szakasz a magyar nyelv oktatására vonatkozólag elérni akar, egyáltalában elérhető-e vagy sem. Schmidt Károly t. képviselőtársam tüzetesen fejtegette, hogy az ő nézete szerint az az eredmény oly helyeken, a hol a gyermek az iskolán kivül nincs abban a helyzetben, hogy magát a magyar nyelvben gyakorolhassa, egyáltalán elérhetetlen lenne. Én ezt részemről nem ismerem el. Nézetem szerint minden attól függ, hogy milyen a tanrendszer, milyen a módszer a magyar nyelv tanításánál, milyen az órák száma erre a czélra. Az a hivatkozás, a mely arra vonatkozólag történt, hogy a középiskolákban a tanulók