Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

Ií6. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. 411 hogy a gyermekek idegen nyelvet elsajátítsanak. (Ez igaz! baljelől.) Ez a tétel igy általánosságban felállítva, megvallom, igen tetszetős, de különbséget kell tenni a tömeges oktatás és az egyéni oktatás között, és különbséget kell tenni a szellemi magasabb nivón álló, intelligensebb társadalmi körökben mozgó városi gyermek és a kevésbbé intelligens parasztgyermek között. Megengedem, hogy intelligens városi gyermeknek egyéni oktatásánál — kivált, lia a gyermek mellett még nevelő vagy nevelőnő tartatik, a ki a gyermekkel nemcsak a tanórákban érintkezik az idegen nyelven, hanem ezenkívül még a társadalmi érintkezésben is, kivált ha a gyermeknek szülei is hozzájárultak azáltal, hogy a gyermekkel felváltva anyanyelvén és az idegen nyelven beszélnek — ezen ozél teljes mérvben elérhető lesz. De már városi gyermekek tömeges oktatásánál ezt a czélt sokkal nehezebben fogjuk elérhetni és nem fogjuk elérhetni, ha a családban és az iskolán kivüli érintkezés által az iskolai tanítás nem támogattatok. Legjobb példa erre az az eredmény, a melyet a német nyelv tanításával a magyar iskolákban* méltóztatott elérni. Nem akarok oly városokról beszélni, a melyek pusztán magyar lakosságból állanak, mert itt a német nyelv tanításánál eredményről beszélni talán eufemisztikus volna és azt hiszem, ebben a t. ház egyetlenegy tagja sem fog engem megczáfolni. Nem is akarok beszélni az elemi iskolákról, hanem egyenesen hivatkozom a fővárosi középiskolákra és az ezekben elért eredményekre. Daczára annak, hogy itt Budapesten léptennyomon a gyermeknek elég alkalma nyilik az iskolában nyert ismereteit az életben alkalmazni, mégis az eredmény az általános felfogás szerint nem kielégítő és a gyermekeknek alig 50 százaléka fogja gondolatait német nyelven érthetően kifejezni. Pedig itt magasabb szellemi nivón álló gyermekekről van szó, középiskolákról és nem népiskolákról. Hogyan legyen azután eredmény falusi parasztiskolákban ? Próbálják csak meg egyszer egy tiszta magyar faluban a gyermekeknek idegen nyelvet, például francziát, németet vagy románt tanitani. Meg vagyok győződve, hogy eredményre nem igen fognak jutni, még ha az összes tantárgyakat is ezen az idegen nyelven adnák elő ; az eredmény legfeljebb az volna, hogy az illető község lakosságának általános műveltségi nivója lejebb szállana, (Ellenmondások jobbfelől.) a nélkül azonban, hogy a gyermek későbbi éveiben a bemagolt nyelvet valóban birná és annak hasznát vehetné. Hasonló kísérleteket már tettek is és nagyon csodálkozom, hogy azoknak tanulságait le nem vonják. Tudtom szerint a fővárosnak legközvetlenebb közelségében, a sváb falvakban, a tannyelv a magyar. És próbálják meg egyszer egy vörösvári vagy egy budakeszi sváb paraszttal magyarul beszélni. Én azt hiszem, az eredmény negatív lesz. Én legalább többször tapasztaltam ezt. De nemcsak az én tapasztalataimra hivatkozhatom, hanem hivatkozhatom a »Néptanitók Lapjá«-ra is, a mely a közoktatásügyi minisztérium által adatik ki. E lapban a múlt évben az volt olvasható, hogy Glogovácz községben, a tanítók, hivatkozva elisismert módszeres munkálkodásukra és hazafias érzületükre, azzal dicsekedtek, hogy most már Glogovácz lakosságának 40%-a tud magyarul. Glogovácz aradmegyei község, a melynek lakosai között, az utolsó népszámlálás szerint, van 120 magyar, 4070 német és 416 oláh. A ^Néptanítók Lapjá«-ban megjelent erre egy válasz, melynek tartalma röviden a következő volt (olvassa) : »Hiábavaló statisztikai adatokat felhozni; az aradiak tudják, az egész környék tudja, hogy Glogovácz községben távolról sem tudnak magyarul. 40%-ról beszélnek ? Talán 40 embert akartak mondani.« Ezen válasz a »Néptanitók Lapjá«-ban, tehát a közoktatásügyi miniszter hivatalos orgánumában, czáfolat nélkül maradt. A glogováczi tanítóknak tehát a nagy buzgóság mellett sem sikerült a kellő eredményt elérni. És ha ez a törvény akkor már életben lett volna, ezért fegyelmi eljárás alá lettek volna vonhatók. Megengedem, hogy oly községekben, a hol a magyarok más nemzetiségekkel vegyesen, természetesen nem elenyésző kisebbségben, laknak, a tanczél talán megközebtőleg elérhető lesz. Minthogy azonban a szászok laktavidékeken ilyen vegyes községek csak kivételesen fordulnak elő, nagy aggodalommal vagyunk eltelve és nagyon is félünk, hogy ez a kitűzött tanczél nem lesz elérhető, a legjobb akarat és a legőszintébb törekvés mellett sem. Nem akarok ezen 19. §-nál, — holott itt lehetne Melzer t. képviselőtársamnak az általános vita rendjén felhozott azon aggodalmunkat újból fejtegetni, hogy a magyar nyelv tanításának a túlfeszitése az eredményt a többi tantárgyakban lejebb szállítja, illetőleg koczkáztatja, — bővebben foglalkozni. Hanem e tekintetben hivatkozom Melzer t. képviselőtársamnak az érvelésére és'magam is hangsúlyozom, konstatálom és azon aggodalmamnak adok kifejezést, hogy ilyen rendszabályok által a mi népünknek a szellemi nivója lejebb fog szállani és ez által ellenálló képességét csökkenteni fogjuk, a mi pedig, a mint az igen t. kultuszminiszter ur imént történt felszólalásában igen helyesen és szépen mondotta, nem áll az állam érdekében. A tanczél tekintetében ezen szakasz eredeti szövegezésében talán még inkább el volna fogadható. Az eredeti szövegezésben benne volt, hogy a tanczél az, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek gondolatait életviszonyainak megfelelően magyarul érthetően ki tudja fejezni. Ezzel a törvényhozó, illetőleg a törvényelőkészítő annak a szándéknak adotfc kifejezést, hogy nem lehet az összes gyermekeket egy zsinórmértékkel mérni. A közoktatásügyi bizottság azonban ezen paszszust törölte azon indokolással, nehogy e szavak a magyar nyelv elsajátításának mértékére vonatkozó enyhítésnek tekintessék. Pedig az eredeti ja* 52*