Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-146
408 Í4ö\ országos ülés 1907 április 23-án, kedden. Határőrvidéken, a hol a szerbség zöme lakik, az iskolafelállitási és iskolafentartási szabadság mindenkor a miniszter és a kormány jóváhagyásától van függővé téve, és még nagyobb igazságtalanság, hogy a miniszter eddig sohasem engedélyezte, hogy a Határőrvidéken görög-keleti szerb felekezeti iskola felállíttassák, annak daczára, hogy az egyházközségek saját költségükön akarták a felekezeti iskolát felállítani és íentartani. Ily helyzetben, t. ház, és tekintettel a najnrenden lévő törvényjavaslatnak a tartalmára, a mely tényleg a legnagyobb mértékben veszélyezteti az iskola, illetőleg a felekezeti iskola fentartóinak az önkormányzati jogát, természetes, hogy a szerbek és a görög-keleti szerb egyház e törvényjavaslatot a legnagyobb aggodalommal fogadták, minthogy e törvényjavaslat ezen aggályokra valóban a legsúlyosabb és legalaposabb okot szolgáltatja. Én mindezeknél fogva, a mint egyrészről az egész törvényjavaslat ellen elvileg már állást foglaltam, minthogy azt általánosságban is kivihetetlennek és igazságtalannak tartom, a jelen szakaszra nézve a következő módosítást vagyok bátor benyújtani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): A. 19. §. a következőkéiben módosíttassák: A nem magyar tanitásu nyelvű elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv mint köteles tantárgy tanítandó. A magyar nyelv ezen köteles tanítását az összes községi népiskolákban a vallás- és közoktatásügyi miniszter külön rendelettel, a felekezeti és egyéb iskolákban pedig az illetékes önkormányzati iskola fenhatóságok szabályozzák; az utóbbiak az óraszámot a népiskolai tantervükben a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg állapítják meg. Megegyezés hiányában a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. A magyar nyelv tanítása, eredményének elbírálása a helyi viszonyok tekintetbe vételével történik, és pedig kapcsolatosan a többi tantárgyak tanításának elbírálásával.« Kérem ezen módosításom elfogadását. Elnök: Ki következik? Raisz Aladár jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Ha méltóztatnak a 19. §-t elfogadni, szíveskedjenek kérem azt az én módosításaimmal elfogadni, még pedig kétrendbelivel, a melyek a következők: Az 1868. iskolatörvényünk megállapítja, hogy a hitfelekezeti iskolák fentartói szabhassák meg a tantervüket, módszerüket, tankönyveiket, az órák számát, stb. Ezen szabadságtól megfosztja a jelen törvényjavaslat eredeti szövege a hitfelekezeti iskolák fentartóit és pedig teljesen. A tanügyi bizottságban azonban a t. kultuszminiszter ur enyhítette követelését, a mennyiben a tankönyvekre vonatkozólag belehelyezte ezen szócskát »is«. Hogy t. i. kívánja, hogy az ő tankönyveit használják az iskolákban, de azokat a tankönyveket is használhatják, a melyeket az iskolafentartók adtak ki, ha azokat ő is elfogadja. Én tehát ezen analógiánál fogva kérem a kultuszminiszter urat, hogy ezen szakaszban, a mely szerint a miniszter által megállapított tanítási terv szerint kell a magyar nyelvet oktatni, legyen kegyes felvenni, ezen szó után »megállapitott« ezen szókat »illetve a hitfelekezeti iskoláknál általa is elfogadottá Ily módon ezen 19. §-ban, a harmadik sorban ezen szó után »megállapított« tétetnék »illetve a hitfelekezeti iskoláknál általa is elfogadott«. Az egész szakasz tehát a következőképen szólna (olvassa) : »A nem magyar tanítási nyelvíí elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem. a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított, illetve, a hitfelekezeti iskoláknál, általa is elfogadott tanítási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanítandó, hogy« stb. Az utolsó sorra vonatkozólag szintén volna egy módosításom. Méltóztatnak tudni, hogy még a fegyelmi eljárásban is szó esik arról, hogy a tanító fegyelmi eljárást kap, ha a magyar nyelvet megfelelő sikerrel nem tanítja az iskolában. Ez a megfelelő siker, t. képviselőház, a mint méltóztatnak is mindnyájan tudni, nagyon elasztikus, nagyon tág fogalom. Hogy mi az a megfelelő siker, azt nagyon bajos megállapítani, különösen akkor, ha talán a tanítóval szemben olyan felebbvaló áll, a kinek érdeke az, hogy azt a tanítót elnyomja ; a mint láttuk is nem olyan régen, tíz év előtt, egy más téren, t. i. a választások alkalmával, hogy a törvény paragrafusának teljes megtartásával elnyomtak bennünket nem egy helyütt, de tiz-husz és nem tudom hány helyütt. Hogy tehát a törvény minél pontosabb és ne elasztikus legyen, hogy azt semmikép ne lehessen ide-oda csűrni-csavarni, különösen akkor, a mikor fegyelmi vétségről van szó : azt hiszem, t. képviselőház, hogy a midőn itt megszabja a javaslat azt, hogy mily mértékben kell a magyar nyelvet a gyermeknek tudnia, és pedig ily szavakkal: »a gyermek gondolatait magyarul érthetően ki tudja fej ezni«, azt hiszem, nagy megvilágítást nyer a szöveg, sőt preozizzé válik, ha ezen pár szót teszszük a »gyermek« szó után: »az utolsó tanfolyam végén« — »gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni*. Ez egész határozott dolog, ebbe nem kapaszkodhatik senki, félre nem csavarhatja senki, és az a tanító egészen biztos lesz abban, hogy őt jogtalanul, ok nélkül megtámadni, fegyelmi alá vonni nem lehet. Kérem tehát, hogy ha méltóztatnak ezt a szakaszt elfogadni, ezen módosításokkal kegyeskedjenek azt elfogadni. (Élénk helyeslés a középen.)
