Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

97 április 22-én, hétfőn. 383 1Í5. országos ülés 191 magába a törvénybe viszik be ezt a veszedelmes elvet, a melyet, ha már egyszer törvénybe is iktat­tak, nem lehet tudni, hogy hol fognak megállani és majd a következmények fogják ennek helytelen­ségét igazolni. (Felkiáltások balfelöl: Ne fenye­gessen !) Nem szoktam fenyegetni. A ki azt hiszi, hogy egy állam a maga politikáját a szerint irányit­hatja, — a mint az előttem szólott t. képviselő­társam mondotta — hogy 15 vagy 20 nemzetiségi képviselő hogyan és miképen viselkedik. Bozóky Árpád: Mint Vajda Sándor, ugy-e 1 Vlád Aurél : Még ha harminez vagy száz Vajda Sándor lenne is itt! (Mozgás és zaj a bal­oldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, hogy foly­tonos közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot. Ezt tiltja a házszabály és előre is jelzem, hogy azt, a ki tovább is közbeszólásaival fogja zavarni a szónokot, névszerint fogom megnevezni. Vlád Aurél: A ki a szerint akarja irányítani a politikát, hogy tizenöt vagy húsz nemzetiségi képviselő micsoda magatartást tanusit, az, azt hiszem, nagyon rossz szolgálatot fog tenni annak az országnak, a melynek a javát gondolja előmozdi­tani. Nagy reformokat, szakítást az eddigi elvi állás­ponttal nem lehet csak ötletszerűen, csak pilla­natnyi behatások alatt csinálni, keresztülvinni, hanem jól meg kell fontolni azokat a momentumo­kat, azokat az okokat, a melyek egy ilyen szakí­tást indokolnak és jogossá tesznek. Ha a magyar nemzet ilyen behatások alatt indult volna meg, — a mint azt Bozóky t. kép­viselőtársam teszi — akkor . . . Sümegi Vilmos: Nem beszélnétek ennyit! Vlád Aurél : ... egyáltalán nem ismernők azt a fogalmat és egyáltalán nem ment volna át a közvéleménybe az, hogy a magyar nemzet politi­kailag kiválóan képzett nemzet. Bozóky Árpád : Ezt a mondást elteszszük spirituszba ! Vlád Aurél : T. ház ! Mivel én ugy látom, hogy a 18. §. szakítást jelent a jogegyenlőség elvével, azért azt nem fogadhatom el, hanem indít­ványozom a 18. §-nak törlését. Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző': Nagy György! Nagy György: T. ház! Az előttem szólott Vlád Aurél képviselő ur beszédéből egy mon­datot én is aláírok. (Halljuk I Halljuk!) Azt mondta a képviselő ur, hogy nem szabad 10 vagy 15, itt e házban ülő nemzetiségi képviselő visel­kedése szerint határozni meg az egyes törvényes intézkedéseket, (Helyeslés balfelől.) és nem szabad engedni, hogy ezeknek viselkedése legyen irány­adó, hanem jól meg kell fontolni mindent és á nemzet érdeke szerint kell határozni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt én mindenben aláírom. Hirdettem kezdettől fogva azt az elvet, hogy azon néhány ember viselkedésének, a ki a meg­szerzett bizalommal — nem akarom most a biza­lom megszerzésének módjait részletezni — bejött ide a magyar parlamentbe, nem szabad előttünk irányadónak lenni arra nézve, hogy a mi vágyunk, a mi ideálunk : a nagy, szabad, független Magyar­ország felépítésére milyen törvényeket hozzunk. (Éljenzés balfelől.) T. ház ! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 18. §-ának azt a rendelkezését, mely az 1868. évi XLIV. t.-cz. 14. §-át helyesen értelmezi, elfoga­dom, mert tényleg szükség van e törvényszakasz helyes értelmezésére. (Igaz! ügy van I balfelől.) De nem fogadhatom el a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, a mely a magyar nyelvnek taní­tását ahhoz a feltételhez köti, hogy a beiratkozott növendékek összes létszámának legalább 20%-a magyar anyanyelvű legyen, vagy pedig az összes növendékek között legalább 20 magyar anyanyelvű találkozzék és csak ebben az esetben rendeli el a törvényjavaslat a magyar nyelvnek mint tan­nyelvnek használatát. T. ház ! Magyarország nem olyan gazdag erő­ben, hogy 20% kedvezményt adhasson a nemzeti­ségeknek. (Ugy van ! balfelől.) Ha legjobb hitem, szivem legjobb érzése szerint kellene megnyilat­koznom, — a mint ugy is nyilatkozom — akkor azt kellene mondanom, hogy elfogadom Bozóky Árpád képviselőtársam indítványát, a ki azt kí­vánja, azt követeli, hogy minden iskolában kizá­rólag magyar legyen a tanítás nyelve. (Elénk helyeslés a baloldalon.) S mikor t. képviselőtársam ezt mondja, nem a chimerák országába megy, nem is kell javaslatra hivatkoznia, — a mint hivatkozott az 1843-iki javaslatra — mert hisz nekünk szente­sitett törvényünk van, a mely kimondja a magyar nyelvnek mint tanítási nyelvnek kizárólagos hasz­nálatát. (Halljuk ! Halljuk!) Az 1844 : II. t.-czikknek 9. pontja a követ­kezőképen intézkedik (olvassa) : »ö felsége mél­tóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt, hogy az ország határán belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen.* (Helyeslés a baloldalon.) Tehát egy már meghozott törvénynek csak a végrehajtásáról van szó, a mit a nemzeti érdek feltétlenül megkövetel. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Mindnyájan, ugy én, mint, azt hiszem, a parlamentnek minden jóérzésű tagja, nagy tiszte­lettel és hálával adózik a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, (Éljenzés.) a ki ebbe a törvény­javaslatba a maga ideális lelkét, a maga nagy hazaszeretetét öntötte bele. De én azt tartom, hogy nem elég e törvényjavaslatnál, különösen nálunk, a ragyogó ideálizmus, a fényes hazaszeretet, hanem meg kell abban nyilvánulnia az életösztön­nek, az élni akarásnak. Nekünk magyaroknak jogunk van itt Magyarországon élni, és ugy kell berendezkednünk, hogy a magyar faj pusztulására ne vezessenek törvényes intézkedéseink. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Szomorú, elrettentőén szomorú ada­tokat lehet felhozni arra nézve, hogy milyen rom-

Next

/
Thumbnails
Contents