Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-145
384 Í45. országos ülés 1907 április 22-én, hétfőn. boló hatást visznek véghez a nem magyar anyanyelvű iskolák, különösen a nem magyar anyanyelvű felekezeti iskolák. Kezeim között van dr. Reiner Zsigmondnak a keleti vallású nemzeti egyház szervezéséről irott munkája, a melyben hivatalos adatokra támaszkodva kimutatja azt, hogy Háromszék vármegyében, Bölönben, 1890-ben 680 keleti vallást követő lakos között nem volt oláh több, mint 26 és már 1900-ban az összeírás folyamán kitűnt, hogy 167 oláh van. így oláhosodott egy másik község, Bikkfalva, a hol 1890-ben 133 magyar keleti között egyetlenegy oláh sem volt, mig 1900-ban már 19 oláh volt. Ugyancsak Udvarhely vármegyében, Száldobos községben az 1890-iki évszámlálás adatai szerint az egész község lakossága tiszta, szinmagyar volt, mig a következő népszámlálásnál már 127 oláh volt, a mi egyedül és kizárólag a nem magyar anyanyelvű felekezeti iskoláknak köszönhető. (Igazi Ugy van!) Most, hogy otthon jártam, igyekeztem a gyakorlati életben is minél jobban megismerni a nemzetiségi kérdést, igyekeztem megállapitani azokat az okokat, azokat a tényezőket, azokat a fegyvereket, a melyekkel nem itt benn a parlamentben, hanem künn a vidéken a nemzetiségi izgatók, a nemzetiségi lázítók a magyar állameszme ellen harczolnak. És nagyon szomorú adatokra jöttem rá. Egyik községben pl. Háromszék vármegyében egy állami elemi iskola van és van ugyanott egy görög-keleti felekezeti iskola, a hol a tanítás nyelve kizárólag az oláh. A felnőtt polgárok közül egyetlen egy sem tud oláhul, de már az magyar anyanyelvű gyermekeket beírják a pópához, a daszkál izgatása folytán az oláh iskolába és azt a gyermeket, ki a magyar nyelvet tanulta meg édes anyjától, arra kényszeritik, hogy az elemi ismereteket oláhul sajátítsa el. Pap Zoltán : öngyilkos politika ! (Halljuk ! Halljuk !) Nagy György: T. ház! Nem hivatkozom, pedig hivatkozhatnám e tekintetben Anglia és Francziaország példájára. De miután Polit Mihály minket örökké keleti államnak mond, elmegyek példát keresni a Keleten. S miután épen az oláh nemzetiségi képviselők viselkednek a legtűrhetetlenebbül, ennélfogva az ő kedvencz ábrándos hónukról, Romániából fogom a példákat idézni. (Halljuk! Halljuk !) Romániában az 1896. évi június 28-ikán 3157. szám alatt kiadott királyi rendelet 60. §-a szerint a tanítás nyelve kizárólag az oláh nyelv lehet az olyan nem állami elemi iskolákban is, melyekbe oláh alattvalók gyermekei felvehetők. Ezekben az iskolákban, de még az idegen állami polgárok számára saját pénzükön fentartott iskolákban is mindenki addig marad az első elemi osztályban, a mig oláhul meg nem tanult. Markos Gyula : Jó minta ! Majd követni fogjuk ! Gyönyörű minta! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Vlád Aurél: Legyen Markos kultuszminiszter ! (Zaj.) Nagy György : En azt hiszem, hogy átment már az egész magyar köztudatba, az egész magyar közvéleménybe az a meggyőződés, hogy szakítani kell a negyvenéves, langyos nemzetiségi politikával (Igaz! ügy van! balfelől.) és erős, magyar nemzeti politikára van szükség. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) En ugy tekintem a nemzetiségi izgatókat, hogy ők a szellemi élet terén ugyanazt a szerepet játszszák, mint Oláhországban a földbérlők. Hiszen ismerjük az oláh parasztlázadás okait. Az állam kiadta földjeit a nagybérlőknek . . . Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a 18. §-hoz szólni ! (Helyeslések. Felkiáltások a baloldalon : Hasonlat !) Nagy György : Épen át akarok térni egy hasonlat keretében a 18. §-ra. (Derültség.) Az oláh nagybérlők aztán átadták a földeket uzsoraáron a szegényebb osztálynak, az oláh parasztoknak. Nálunk is itt vannak a szellemi nagybérlők, az izgatók, az agitátorok, a kik átvették a magyar nyelv kincsét ; ezt ők az állam jóvoltából ingyen szerezték meg; ezek az izgatók, a lázítók a megszerzett nagy kincset uzsorás áron adják ki az egyes nem magyarajku lakosoknak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A Id a gyakorlati életet ismeri, aki nem könyvből tanulja meg a nemzetiségi kérdést, láthatja, hogy senkisem nyúzza jobban a nem magyarajku állampolgárokat, mint az ottani oláh papok, dászkálok, fiskálisok. Markos Gyula: Jó hasonlat! Nagy György: Mint ügyvéd sokszor voltam abban a helyzetben, hogy megkérdeztem az emberektől, mennyit fizettek ezért, hogy a pap, a tanitó pl. egy telekkönyvi számot irt ki nekik. Kéthárom pengőt fizettek ezért az igazán pillanatnyi munkáért. (Ellenmondás a középen.) Elnök: Ez semmiféle összefüggésben nincs a 18. §-sal. Méltóztassék a 18. §-hoz szólni. (Mozgás.) Nagy György: Én azt hittem, hogy a gyakorlati életből vett néhány példával rámutathatok . . . Elnök : Lehet, de csak olyannal, a mely vonatkozásban van a 18. §-sal. (Helyeslés.) Nagy György : Ezért tartom szükségesnek azt, hogy a magyar nyelv az összes magyar iskolákban tanittassék és hogy magyar legyen a tanítás nyelve. Azt hiszem, ezzel az idegenajku lakókat teszszük boldoggá ós méltóztassék elhinni, hogy ha helyesen állítjuk eléjük a kérdést, ők lesznek az elsők, a kik dicshimnuszokat és hozsannát zengenek majd a parlamentnek, a mely kötelezővé teszi a magyar nyelven való tanítást. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ha így lesz felállítva a nép előtt a kérdés : akartok-e ti a nyelvetek sérelme nélkül magyarul megtanulni, hogy a jegyzővel, a szolgabíróval, a járásbiróval megtudjátok magatokat értetni, hogy ne kelljen majd minden lépést a jsapnak, a dászkálnak uzsoraáron megfizetni ? — azt hiszem, egyetlenegy ember nem akad közülük, a ki ne igennel válaszolna. (Igaz ! Ugy van !) De a ki az olyan nemzetiségi népgyűlésen jelen van, láthatja,
