Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-144

144. országos ülés 1907 április 20-án, szombaton. 355 Kérem tehát a t. házat, méltóztatnék, ha ezt a szakaszt elfogadja, akkor ezzel a módosításommal elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Leitner Adolf! Leitner Adolf: T. ház ! A tegnapi napon a törvényjavaslat 12. §-ához benyújtott módosítá­somat visszavontam azért, mert az igen t. köz­oktatásügyi miniszter ur — hogy szavait idézzem — azt mondotta, hogy (olvassa) : »Ilyen alakban semmikép sem járulhatnék azon indítványhoz, hogy az önhibáján kivül állást vesztett tanítók exisztencziájárói azon a kárpótláson kivül, a me­lyet az én módosításom szerint nyernének, valamiképen gondoskodhassunk. Hogy e gondo­latnak elfogadható alakban kifejezést adjunk, attól én nem fogok elzárkózni, de erre a 15. §. tárgya­lásával kapcsolatosan lesz alkalom, ugy hogy addig ezt a kérdést valóban megfontolás tárgyává tehet­jük*. Visszavontam módosításomat azért, mert szá­mítottam arra, hogy az igen t. vallás- és közokta­tásügyi miniszter ur máig megfontolás tárgyává teszi a dolgot s ma, a javaslat 15. §-ának tárgya­lásakor, erre nézve előterjesztést fog tenni a háznak. Minthogy azonban ez nem történt, s attól kell tartanom, hogy a vita be fog záratni a nélkül, hogy a kérdéshez hozzászólhatnék, azért tiszte­lettel felhozom a t. háznak azokat az érveket, a melyeket tegnap felhoztam a mellett, hogy nem szabad megfosztanunk kenyerüktől azokat a taní­tókat, a kik teljes képesítéssel bírnak arra nézve, hogy a jelen törvény értelmében is tanítói állást betöltsenek, s intézkednünk kell arra nézve, hogy ha bekövetkeznék olyan helyzet, a mely mellett az iskola megszüntettetik, az olyan tanítónak, a ki hibáján kivül állását veszítette, megélhetéséről gondoskodás történjék. Azért tisztelettel vagyok bátor tegnapi módo­sításomat más alakban ezen szakaszhoz benyúj­tani és pedig olyképen, hogy javaslom, hogy a 15. §. végső pontja a következőképen folytattas­sék (olvassa) : »De ha az államsegély nélkül az iskolafentartó a jelen törvény által rászabott kötelezettségeknek megfelelni nem tudna, és ennek következtében az iskola megszűnnék, az ilyen iskolánál alkalmazott tanító, ha különben a jelen törvény által megkívánt teljes képesítéssel bír, állami népiskolához nevezendő ki, ha kinevezé­séért folyamodik és kinevezése ellen törvényes okok fenn nem forognak.« Tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassanak módosításomat elfogadni. Elnök : Ki következik 1 Ráth Endre jegyző: Damián Vazul! Damián Vazul : T. ház ! A törvényjavaslat 15. §-a megszabja azon feltételeket, a melyek mellett a községek és hitközségek népiskolai taní­tóinak az államsegély megállapíttatik, tehát ezen szakasz rendelkezései hivatva vannak a tanítók érdekeit védeni. Következőleg szó eshet arról, hogy megvilágittassék az a tény, hogy valóban ezen szakasznak rendelkezései ugy, a hogy azok fogalmazva vannak, a tanítók érdekeit szolgálják-e. Ugyanis az ezen törvényjavaslat felett keletkezett vita során gyakran hangoztatják, hogy a ki a tör­vényjavaslat ellen van, az egyszersmind ellene van a tanítóság érdekeinek is. Szerintem a dolog nem épen igy áll és nem különösen akkor, ha e szakasz egyes rendelkezései nem enyhittetnek. A tanítók egyrészről maguk is abban a véle­ményben vannak, hogy ez a törvényjavaslat sérti a községi és hitfelekezeti, de különösen a nemze­tiségi hitfelekezetek alaptörvényekben biztosí­tott iskolai jogait. jMásrészről abban a vélemény­ben vannak, hogy ez a törvényjavaslat olyan álla­potot fog létrehozni, hogy a tanítók két urnak lesznek kénytelenek szolgálni, már pedig két urnak szolgálni igen nehéz, sőt lehetetlen. Végül a tanítók azt is belátják, hogy az állami javadalmazást különböző czimeken beszün­tethetik vagy elvonhatják, még pedig a tanítók­tól nem függő okokból, nevezetesen azért, hogy az iskola megszünhetik. a tankötelesek száma 30-on alul apadhat, hogy a tanulók nem tudnak a magyar nyelvből haladást felmutatni és több más okból, a mint ez a 12. §. 3. bekezdéséből, a 13. és 15. szakasz utolsó pontjából, valamint az ezután következő szakaszok, különösen a 20. és 21. §. rendelkezéseiből tisztán kitetszik. Tehát nemcsak hogy nem látják biztosítva a tanítók az állami javadalmazást, hanem ellenkezőleg, belát­ják, hogy ki vannak téve annak, hogy az eddig élvezett fizetéstől is egészen megfosztatnak nem­csak, hanem hivatalos állásukat is elvesztik és az utczán maradnak nem önhibájukból, hanem azért, mert az iskolát beszüntetik, olyan okokból, a melyek nem rajtuk múlnak, a nélkül, hogy a legtöbb esetben jövőjükről, nyugdíjazás, végkielé­gítés vagy uj állás kilátásba helyezése által gon­doskodva volna. Mivel ezekből az következik, hogy valóban a törvény rendelkezései által nincsen biztosítva a községi és hitfelekezeti tanítók számára az állami javadalmazás, a t. háznak olyan határozatokat kell hozni, a melyek által ezen javadalmazás tisztán biztosítva legyen minden külső befolyás­tól. Csakis ezen esetben mondhatni, hogy a tanítók sorsán valóban segítünk, javítunk, ha Damokles kardja nem fog mindig fejük felett függni. Hogy ez valóban igy van, és hogy a törvény­javaslat ezen szakaszának diszpozicziói által ez a javadalmazás illuzóriussá van téve, ezt be fogom bizonyítani. Ugyanis e szakasz b) pontjának második sorá­ban az van mondva, hogy a közigazgatási bizott­ság az államsegély összegének meghatározását megelőzőleg megállapítja, hogy a tanitó magyar nyelven helyesen beszélni és irni, valamint tanítani is tud. Ennek megállapítását a közigazgatási bizott­ságra bizza. Már pedig ilyen dolgot a közigazgatási bizottságra bizni annyit jelent, mint nem az igaz­ság elérésére és felderítésére törekedni. 45*

Next

/
Thumbnails
Contents