Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

143. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. 343 És bizonyára mindannyian igazat fognak ' nekem adni abban, hogy bizony nagyon sanyarú körülmények között, (Ugy van!) Az a felekezeti iskola nagyon meg van terhelve. Nem mondom, hogy mindenütt, nehogy ez az állitásom általánosittassék, de a legtöbb helyen nagyon meg van terhelve, a mit csak az nem ismer el, a ki az igazságot nem akarja elismerni és javítani sem akar a helyzeten. Én szivesen beismerem, hogy a felekezeti oktatás sok kivánni valót hagy hátra. A legnagyobb terhe ennek a felekezeti oktatásnak, jobban mondva, a visszás oldala az, hogy az illető felekezethez tartozók az iskolafentartás által nagyon is túl vannak terhelve. A mikor deczemberben a költségvetésről szólottam, ezt a kérdést külön is fel akartam említeni, de akkor az idő előrehaladottságánál fogva befejeztem beszédemet és erre nern tértem ki. Akkor volt nálam egy prospektus, pl. arra vonatkozólag, hogy az aradi görög-keleti román egyházhoz tartozó községek mennyi pótadót fizetnek az iskolafentartás czimén. Csak egy esperességet említek fel, t. ház, az én felekezetemhez tartozók közül: a nagyhalmágyit. Ebben nincsen község, a hol iskolafentartás czimén 70%-nál kevesebb pótadót fizetnének. Vannak községek, a melyek 70%-tól felfelé, 80—90, sőt 100%-nál még nagyobb összeget is fizetnek. Elképzelhető, hogy miképen tartja fenn az a felekezet az ő iskoláját, milyen kínnal hajtja be attól az embertől ezt az adót. És e mellett még a hitélet is vészit a melegségéből, mert az az ember, a mikor iskolafentartás czimén pénzt kérnek tőle, jól tudja, hogy az iskola összeköttetésben van a templommal és épen ezért bizonyos averzió támad benne a templom ellen is. Szóval azok az óriási terhek, a melyeket ezen hitfelekezetek iskolafentartás czimén magukra vesznek, magának a hitéletnek a gyengítésére vezetnek. De t. képviselőház, nem is méltányos azokat a felekezeteket szabadjára engednünk, hogy mindenféle eszközökkel szerezhessék meg az iskolafentartáshoz szükséges összeget, mert még a megengedett eszközök között is nagyon sok olyan van, a melylyel magasabb morális és gazdasági szempontból élni nem lehet. Nem szabad tehát megengedni, hogy az illető iskolafentartók befolyást gyakorolhassanak a hitközségre, és hogy az kénytelen-kelletlen ilyen óriási nagy terheket vegyen magára. Egy hang (a baloldalon) : Tessék államosítani ! Goldis László : Nem mondom, de arról beszélek, a hol fenn akarják tartani a felekezeti iskolákat ; ott pedig ezek a terhek ropj^ant nagyok. Az eddigi törvények teljes szabadságot engedtek a felekezeteknek, hogy rójjanak ki annyi adót az ő híveikre, a mennyi csak rájuk fér. És tényleg, a kik azt kirój ják, annyit rónak ki, a mennyit akarnak. Erre nézve nincsen határ a törvényben. Egy hang (a baloldalon) : Semmiféle iskolára nézve nincsen! Goldis László: Bocsánatot kérek, a községi iskolákra nézve ki van mondva, hogy 5%-nál többet a községi lakosoktól e czimcn szedni nem lehet; de a hitfelekezeti iskoláknál akármennyit ki lehet róni. Ennek volt értelme akkor, a mikor a felekezeteknek teljesen jogában állott ugy tartani fenn iskoláikat, a hogyan tudják és ugy fizetni tanítóikat. a hogyan képesek. Akkor logikus volt, a mikor azt mondottuk, hogy neked teljesen jogodban áll az iskoláddal azt csinálni, a mit akarsz : rójj ki többet vagy kevesebbet a hiveidre iskolafentartás czéljaira. De más kérdés, hogy most, mikor az állam csorbítja a felekezetek jogait, azoknak határt szab, kötelezettségeket ró rájuk, most milyen fizetést adjanak az illető tanítónak. Ily körülmények közt természetesen meg kell állapítani azt a határt, a meddig a felekezetek híveikre terheket róhatnak iskolafentartás czéljából. (Zaj. Felkiáltások balról : Államosítás !) Azt hiszem, ha a t. közbeszóló képviselő urak következő mondatomat meghallgatják, látni fogják, hogy az ő gondolatukhoz közeledem. Ha t. i. nem engedem meg, hogy a hitfelekezetek határtalan százalékot vessenek ki híveikre, akkor abba a helyzetbe hozom őket, hogy mentől hamarább kérjék az államsegélyt, a mint azt igen t. barátom is kívánja. Én tehát ez irányban javaslatot akarok tenni, de ha az nem fogadtatik is el, felhívom a t. kultuszminiszter ur figyelmét erre az eszmére és azt hiszem, ha talán méltónak találja vele foglalkozni, idővel származhatik belőle olyan intézmény, a minőt javaslatom czéloz. Javaslatom, a mely az esetben, ha előbbi módosításom elfogadtatnék, a szakasz végére jönne, így hangzik : »Az iskolafentartó hitfelekezetek a tanítói javadalmak fedezése czéljából híveikre azok egyenes állami adójának 25%-ánál nagyobb iskolai pótadót nem vethetnek ki.« Kérem a kultuszminiszter urat és a házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. Raisz Aladár jegyző: Csernoch János ! Csernoch János: Csak egy stiláris módositásom van, de mielőtt ezt előadnám, kénytelen vagyok az előttem szólott t. képviselőtársam legutóbbi javaslatára megjegyezni, hogy az ellenkezik az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 11. §-ával, a mely a felekezeteket feljogosítja, hogy a szükséghez kéjnest híveiket megadóztassák. Akkor természetesen korlátozni kellene a hitfelekezeteknek az 1868-iki törvényünkben foglalt jogát és kimondani, hogy ezt a jogot az eddigi terjedelemben többé nem élvezhetik. A háznak jogában van ilyen törvényváltoztatást eszközölni, de azt hiszem, nem volna helyes igy inczidentaliter ilyen fontos kérdésnek elbírálásába bocsátkoznunk. (Helyeslés.) A mi a tárgyalás alatt lévő 14. §-t illeti, annak harmadik bekezdése igy van jelenleg szövegezve (olvassa) : »ha valamely, államsegélylyel kiegészített tanítói állásnak jövedelme stb.« Énnek az az értelme, mintha a tanítói állás volna kiegészítve, pedig nem a tanítói állást, hanem a tanítói jőve-