Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

344 143. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. delmet egészítjük ki. Tehát a helyes fogalmazás az lenne — és ilyen irányban bátor vagyok indítványt beterjeszteni — hogy (olvassa) : »ha valamely tanítói állásnak államsegélylyel kiegészített jövedelme stb.« Kérem a házat, méltóztassék e módosításomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház ! Csernoch János t. barátom stiláris módosítását, minthogy az szabatosabb, mint a törvény szövege, magamévá teszem. Nem vagyok hasonló szerencsés helyzetben azokkal a módosításokkal szemben, a melyeket Goldis László t. képviselőtársam benyújtott. Azt a gondolatát, hogy az egyházi szolgáltatásoknak bizonyos maximuma törvényhozásilag megállapittassék, a mivel azután az a korollárium jár, hogy azoknak kiegészítéséről az állam gondoskodjék, ezt az eszmét elvileg nem perhorreszkálom; hanem csakugyan áll az, hogy ez oly nagy horderejű kérdés, a mely ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával inczidentaliter megoldást nem nyerhet. S ebből az okból én módosításának ezen részéhez nem járulhatok. (Helyeslés.) Már most, a mi először a szakasz első bekezdésével szemben kifejtett aggodalmait, s ellennézeteit illeti, mindenekelőtt igen nagy megelégedéssel konstatálom, hogy t. kép^ iselőtársam, (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) a mikor most ezen szakasz tárgyalásáig eljutottunk, egyszersmind arra a meggyőződésre jutott, hogy igen nagy különbség van azon fizetésrendezés közt, a melyet az 1893-iki törvény a tanítóknak adott, s azon fizetésrendezés közt, a melyet a jelenlegi törvényjavaslat megállapít. Az ő kifejezésével élve : óriási különbség van ez összegek közt. Hát én nagy hálával veszem tőle, hogy nyilvános tanúbizonyságot tett arról, hogy nem áll az, a mit némely elvbarátja is mondott, hogy tulaj donképen semmi az, a mi a tanítóság érdekében történik. Ezt, mondom, hálával állapítom meg és konstatálni akarom. (Helyeslés balfelöl.) De hát t. képviselőtársam azt kívánja, hogy újból Írassék össze a hitfelekezetek, illetőleg az iskolafentartók részéről a tanítóiknak fentartására adott eddigi áldozatok mennyisége. S ezt ő kétféle érvvel támogatja. Egyik az, hogy változtak azóta az anyagi viszonyok, hogy elszegényedés állott be sok helyen, a mit nem tagadok ; a másik pedig az, hogy az az összeírás 1893-ban az iskolafentartók részéről bizony hibásan történt. A mi az első érvét, első indokát illeti, erre nézve talán t. képviselőtársam ugyanezen szakasznak harmadik bekezdésében megtalálja a választ és a megnjmgvást, mert ott meg van mondva, hogy a mennyiben a vagyoni viszonyok változtak volna, az abban körülirt eljárás szerint az illető hitközség vagy község kívánhatja az állami segély felemelését, tehát az ő hozzájárulásának leszállítását. E szerint azon az alapon, hogy a vagyoni viszonyok változtak, hogy elszegényedés állott be, a mit én is elfogadok helytálló alapnak, azon az alapon elegendő megnyugtatás lesz a szakasznak nem első, hanem harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés t. képviselőtársam észrevételeire. De bocsánatot kérek, azon az alapon kérni az uj összeírást, hogy az iskolafentartó hatóságok 1893-ban vagy 1894-ben, a mikor az 1893-iki törvény végrehajtatott, a mint magát kifejezi: jó szándékkal, nem rossz szándékkal, hanem jó szándékkal nem vallottak be a valóság szerint, hanem az egyik túlsókat vallott be, hogy kikerülje az állami segélyezést, a másik pedig túlkeveset, hogy többet kapjon, mint a mennyi tulaj donképen jár neki, — ezek lehetnek igen jó szándékok, de az államhatalom képviselőitől csak nem lehet követelni, hogy ilyen jó szándékokat honoráljon. Goldis László : Az állami hatóságok ellenőrzése mellett csinálták ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Az állami hatóságok ellenőrzése mellett csinálták természetesen, de azokat egyszerűen félrevezették. Abba, hogy az állami hatóságok félrevezetését utólag honoráljuk, hogy annak következményeitől őket mentesitsük, nem megyek bele, s t. képviselőtársam teljesen félreértette a törvényjavaslatnak intenczióit és azokat a szándékokat, a melyek engem vezérelnek, a mikor azt mondta, hogy hiszen három év alatt lesz csak végrehajtandó ez a törvény. Bocsánatot kérek, nekem az az intenczióm, az a szándékom és ugy is lesz, azt hiszem, az esetek túlnyomó többségében, hogy rögtön végre fog ez a törvény hajtatni, hogy rögtön igénybe fogják venni mindazok a felekezetek és egyéb hatóságok, a melyeknek iskolái a törvényes feladatoknak, s feltételeknek megfelelni képesek, ezt az államsegélyt és az a három évi respirium csak méltányosságból adatott azoknak, a kik ma még nem képesek megfelelni a törvényes feltételeknek. És ebből láthatja t. képviselőtársam azt is, hogy én nem valamely czélzatos pusztító hadjáratot akarok indítani azon iskolák ellen, a melyek ma még nincsenek azon helyzetben, hogy a törvény követelményeinek megfeleljenek, inert ha ezt akartam volna, akkor nem vettem volna bele semmiféle ilyen időhaladékot; épen ezek iránt való méltányosságból van itt ez az időhaladék, de nem azért, hogy ez ürügyül vagy alkalmul használtassák fel arra, hogy a tanítók a várvavárt fizetésjavitásban ne részesüljenek. (Élénk helyeslés.) Igenis ebből a czélból, sőt legnagyobb részt abból, hogy a törvény életbeléptetését siettethessem, abból a czélból vettem fel ezt az intézkedést, hogy az eddigi összeírások alapján történjék a fizetéskiegészités. Épen mert annyira türelmetlen vagyok e tekintetben, azért tartalmazza a törvény