Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

342 143. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. ben és nem adatott idő, hogy ez a dolog kiforrjon. Ezért sokkal bölcsebb a mai törvényjavaslat, mert három évi időt tűz ki arra nézve, hogy mindazok, a kik érintve vannak a törvénynek ezen rendelkezései által, kellő megállapodásra jussanak, mindent megfontolhassanak, mindent mérlegelhessenek, a mit az akkori miniszter ur nem tett meg és a mi nagy hiba volt, mert ha legalább kéthárom esztendőt engedtek volna akkor is, hogy ezt a dolgot végrehajtsák, igen sok hibától lettek volna megmentve azok a jegyzőkönyvek, a melyek akkor felvétettek. Nemcsak ezek a körülmények azok, a melyeket tekintetbe kell venni, de tekintetbe kell venni az anyagi viszonyok megváltozását is attól az időtől fogva. Mindnyájan tudjuk, hogy 1893 óta az országnak gazdasági helyzete, ha talán nem is a financziális helyzet általánosságban, de a nép nagy tömegének anyagi helyzete az ország minden vidékén rosszabbodott. Általános a panasz az elszegényedés miatt. (Ugyvanf) Tudjuk mindnyájan,hogy maholnap az államférfiaknak egyetlen feladata kell hogy legyen azon módozatok feltalálása, melyekkel ezen általános elszegényedésnek útját lehet állani. Ily körülmények közt bizonyos, hogy nagyon sok községre nézve megváltoztak a viszonyok az anyagi erő tekintetében. Ha mindezeket figyelembe veszszük, akkor, azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem és más indokokkal kimagyaráznom azt, hogy ezen szakasznak első bekezdése tényleg nem fogja eredményezni azt a czélt, melyet a törvényjavaslat egész szelleme maga elé tűzött, hogy t. i. tényleg biztosítsa a tanitók fizetésj avitását oly mértékben, mint a hogy azt a törvény czélozza. A szakasz első bekezdése azt mondja, hogy az a megállapodás, a mely 1893-ban végrehajtatott, nem változtatható meg. Most t. i. minden iskolafentartó azt fizeti, a mi akkor 1893-ban azoknak behatása alatt, a miket az előbb bátor voltam említeni, megállapított, azokat a törvény továbbra is megállajátottaknak tekinti és nem engedi, hogy azokon változtatások forduljanak elő. En ebben nagy igazságtalanságot látok. Meg fogom mondani, hogy miért. Mert igaz, ha ugyanazok a viszonyok volnának most, mint akkor voltak és azt be lehetne bizonyítani, akkor tényleg jogtalanság volna az állammal szemben, hogy az iskolafentartó iparkodjék a terhektől menekülni és mentől több terhet az államra róni. De ismét ellenkezőleg, az iskolafentartóval szemben jogtalanság, hogy az akkori viszonyokat mérjék rá most és az állam megmeneküljön a nagyobb terhektől, ő rájuk hagyva a nagyobb terhet, azt a terhet, a melyet elviselni nem tudnak. T. ház ! En nagyon jól tudom, legalább tudni vélem az igen t. kultuszminiszter urnak azt az indokát, a mely őt arra bírja, hogy ezt a rendelkezést benne hagyja a törvényjavaslatban. Talán a nagy munka. Mert az igaz, hogy minden iskolára nézve ezeknek a fizetéseknek, járandóságoknak újból való megáUapitása óriási munkába és időbe is kerül. De azt hiszem, hogy ezen aggály ellensúlyozva van a törvényjavaslatnak ép azon intéz^ kedésével, hogy a törvény életbeléptetésére három évi időköz van megszabva. Ez a három évi időköz, azt hiszem, teljesen elegendő arra, hogy az egész országban a legszigorúbb — megengedem és azt hiszem, ez ellen senkinek sem lesz kifogása — a legszigorúbb módozatok és legszigorúbb ellenőrzés mellett újra megállapittassék tén}deg minden iskolára és minden tanítói állásra nézve, hogy mennyi az a tényleges, pozitív, nem képzelt erő, a melylyel az iskolafentartó iskolájának fentartásához hozzájárulni képes és ekképen megállapittassék az az összeg, a melynek erejéig szükséges államsegély lyel kiegészíteni az illető tanítónak járandóságát. Tehát ez csak idő és munka kérdése. Azt hiszem, mikor ilyen nagy érdekek forognak koczkán, akkor nem szükséges, hogy olyan nagy súlyt vessünk az idő és munka kérdésére. A t. kultuszminiszter ur nagy elfoglaltsága daczára is találni fog egy kis időt arra, hogy nyélbe üsse ezt az uj megállapítást. Én tehát ezen szakasznak első bekezdésére nézve bátorkodnám az igen t. kultuszminiszter urat és a t. házat kérni, méltóztassék beleegyezni abba, hogy ez megváltoztattassák olyan irányban, hogy ezek a megállajntások most újból vétessenek elő. Hiszen egészen uj fizetésrendezésről van szó. Most sokkal nagyobb az összeg. Öriási a különbség a között, a mi akkor volt és a mi most van. Akkor 300 forint volt a minimum, most 500 forint, és akkor csak 100 koronás korpótlékok voltak és most mind a hat — egyet kivéve — 200 koronás. íme az összegekben óriási különbség van. Tehát ugy lehet mondani, hogy talán nem is novelláris kiegészítése ez a törvényjavaslat az 1893 : XXVI. t.-czikknek, hanem mintegy egészen újból való rendezése a tanítói fizetéseknek. Ezért bátorkodnám ezen szakasz bekezdése helyett a következő módosítást ajánlani : A 14. §. első bekezdése következőképen módosittassék : »A községi és hitfelekezeti tanítói fizetéseknek az iskolafentartók által saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatandó és ezen törvény életbelépte után megállapítandó mennyisége államsegély igénybevétele czéljából, az ezen szakasz harmadik bekezdésében foglalt esetet kivéve, le nem szállítható. Az iskolafentartók által kiszolgáltatandó ezen fizetések megállapításának módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeleti utón állapítja meg.« Ez egyik módosító javaslatom ezen szakaszhoz, t. i. ezen szakasz első bekezdéséhez. De ezenkívül volna még egy második javaslatom is, mely egészen uj. Nincsen szó róla ebben a szakaszban, de azt hiszem, annál a tendencziánál fogva, a mely ebben a szakaszban kifejezésre jut, javaslatom ide illik be. Azok a t. képviselő urak, a kik valamely felekezetnek a tagjai, s a kik felekezeti hitéletük iránt érdeklődnek, tudhatják, hogy a felekezetek hogyan tartják fenn iskoláikat.