Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

143. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. 339 tényezők jutnak érvényre, a melyek igénybe akarják venni az államsegélyt, vagy maguk akarják egészen fen tartani az iskolát, ne legyenek kitéve annak, hogy ezt minden jóakaratuk mellett sem tehetik meg. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: A vita bezárása előtt óhajtok nyilatkozni, mert Csernoeh János t. képviselő ur módositását nem fogadhatom el ugy, a mint azt beadta. Nem fogadhatom el azért, mert az az eset, a melyről itt szó van, legtöbbször a törvénynyel szemben tanúsított nyilvános renitenczia esete. Itt olyan iskolákról lehet szó, melyek fentartója ki akarja kerülni a törvényt, próbál kibújni a törvény alól, nehogy magára vállalja azokat a kötelességeket, a melyek az államsegélyhez vannak kötve. Iskoláját saját eszközeiből nem tudja fentartani, az államsegélyt mégsem veszi igénybe és megszüntetni sem akarja az iskolát, hanem tulajdouképen ki akarja játszani a törvényt. A kellő tanítói fizetés biztosítása nélkül ugyanis törvény szerint nem volna szabad az iskolát fentartani. Ha az állami befolyástól, a mely a törvónynyel össze van kötve, annyira irtózik az illető, hogy semmi esetre sem akarja azt elfogadni, akkor, ha nyíltan jár el, beszünteti az iskolát, Azon iskola, a melyről itt szó van, sem az egyiket, sem a másikat nem teszi, hanem próbál a törvény alól kibújni, reméli, hogy nem fogják észrevenni, hogy a törvénynyel ellentétbe helyezkedett. Ezért van itt az a rendkívül szigorú intézkedés, hogy az illető iskolafentartó abban a községben elveszti iskolafentartási jogát. Azt hiszem, hogy ilyen iskolafentartónak, a ki ilyen animus-sal van eltelve a törvénynyel és az állammal szemben, feléledni engedni a jogát azért, mert kedvező anyagi helyzetbe jut, ellenkeznék a törvény intencziójával. Azonban odáig elmehetnék, és ez talán helyes is épen a törvény ezélja szempontjából, hogy a jognak ez a megvonása megszűnik akkor, ha az illető iskolafentartó a törvénynyel szemben elkövetett renitens álláspontját megváltoztatja, megbánja és hajlandó annak eleget tenni. Ennek folytán elfogadnám, sőt magam indítványozom a következő hozzátételt: »a mely azonban feléled, ha az iskolafentartó később az államsegély igénybevételével akarja iskoláját újból felállitani«. Ki kell kötni ilyen esetben az államsegély ^igénybevételét, mert épen abban nyilvánul meg az iskolafentartó lelkének megváltozása, hogy t. i. hajlandó a törvényhez alkalmazkodni. Ennek nem akarom útját állani, sőt ezt elő is akarom mozdítani. Már most a mi azt az eszmét illeti, a melyet Csernoeh János t. barátom megpendített, mert csak mint eszmét pendítette meg, indítványt nem adott be e tekintetben, hogy ezen 13. §. vonatkoztassák a községi és hitfelekezeti iskolafentartókra, ez nem valósitható meg, mert az 1868-ik évi törvények szerint a községeknek kötelessége iskolát fentartani ; nemcsak joguk ez, hanem a törvény által, ha más iskola nincsen, kötelezhetők arra, hogy iskolát állítsanak fel. Ezek tehát nem veszthetik el jogukat, minthogy azon törvényes kötelezettséget sem lehet megszüntetni. És itt Eozóky Árpád t. barátom hozzám intézett kérdésére is válaszolni kívánok. 0 a tekintetben aggódik, hogy a kik ilyen renitens álláspontra helyezkednek, azok ingyen jutnak iskolához, mert az az iskola, mely a megszűnt felekezeti iskola helyébe lépett, — ismétlem, itt csak felekezeti iskoláról lehet szó ezen szakasz dispozicziója értelmében — nem lehet más, mint állami iskola. Itt, azt hiszem, hogy tévedésben van a t. képviselőtársam, mert az az iskola lehet községi iskola is. A miniszter kimondhatja, hogy a községet kötelezi arra, hogy ott községi iskolát állítson fel. Hogy meg fogja-e ezt tenni vagy nem, hogy állami iskolát állit-e fel vagy nem, az a miniszter dolga. Megengedem, hogy ilyen esetekben többnyire állami iskolát fog állítani, mert hiszen azok az emberek, akár hitközségi, akár politikai községi kombináczióban tálaljuk is fel őket, ugyanannak a szelleműek a gyermekei lesznek. Akkor áll t. képviselőtársamnak az aggodalma és én teljesen elismerem az ő megjegyzésének jogosultságát. Azonban már bátor voltam más helyen kijelenteni és itt ismételni, hogy a kormány komolyan foglalkozik azzal a gondolattal, — és e tekintetben, a mint ki lesz dolgozva, a ház elé javaslattal is fog lépni — hogy biztosíttassák az, hogy ennek az országnak minden adózó polgára az ország népiskolai szükségleteihez hozzájárul. A mai szervezet mellett, az iskolai adónak mai állapota szerint, ez nincsen biztosítva, mert teszem azt, akárhány nagyobb birtokos van olyan község területén, a hol csak felekezeti iskola van, de az illető birtokos az ottani hitfelekezethez nem tartozván, semmiféle iskolai adót nem fizet. Ép ugy előfordulhat az az eset is, a melyre t. barátom hivatkozott, hogy nem az illetők hozzájárulásával, hanem általános állami szempontból létesíttetik állami iskola, a hol tehát ők szintén nem fogják önként felajánlani hozzájárulásukat. Tehát gondoskodni kell arról, hogy a törvény által megállapított minimális kulturadó alól senki magát a helyi körülményeknek rá nézve kedvező alakulása miatt ki ne vonhassa. (Helyeslés.) Természetesen akkép, hogy az általános kulturadó alól mentességet élvezzen az, a ki kimutatja, hogy már más alakban népiskolai czélokra legalább annyit fordit. E tekintetben a pénzügyi helyzet is ösztönözni fog minket arra, hogy ezzel ne sokáig várjunk e 43*