Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

1Í3. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. 333 alantas közegeinek, a tanfelügyelőknek és a közigazgatási bizottságnak informácziója alapján szokott intézkedni és lehetnek olyan miniszterek, a kik a maguk egyéni véleményéhez akarják szabni a vezetésük alá rendelt iskolákat, a mikor azután a visszaéléseknek tág tér nyilik. Ha pl. egy miniszter felteszi magában, hogy ő mentől több iskolát államosit, ezen paragrafus szerint módjában van államositani és nagyon sok hitfelekezeti vagy nemzetiségi iskolát megszüntethet. De nem is tartom szükségesnek ezt a meghatalmazást, mert hiszen épen ebben a javaslatban is annyi mód van a kormány kezébe adva, hogy a visszaéléseket megtorolhassa, vagy megszüntethesse, hogy egy ilyen még általánosabb, teljesen korlát nélküli meghatalmazásra azt gondolom, nincsen szükség. Viszont abból a meggyőződésből indulva ki, hogy sem a javaslatnak, sem a magyar hazafias közvéleménynek nem czélja és nem érdeke, hogy akár a nemzetiségekkel, akár a felekezetekkel a súrlódást keresse, hanem czélja inkább az, hogy a békét, az egyetértést. az összeműködést előmozditsa, leszek bátor majd egy javaslatot fűzni a szakaszhoz. (Halljuk! Halljuk !) Nevezetesen azt fogom javasolni, hogy ha a miniszter fontos állami érdekekből valamely felekezeti iskolától meg akarja vonni a segélyt, előbb értesitse azt az iskolai főhatóságot, a melynek hatásköre alatt áll az az iskola, hogy igy annak egyrészt tudomása legyen a bajról, (Helyeslés jobbfelől.) másrészt pedig felszólíthassa az illető iskolának tanítóját vagy az iskolát fentartó gyülekezetet, hogy ő maga tegyen a bajról, s ezáltal elejét vegye annak a megbélyegző intézkedésnek hogy az államsegélyt tőle megvonják. S ha a bajnak eleje vétetik, akkor nincs ok arra, hogy a miniszter közbeavatkozzék, s az államsegélyt megvonja, a mi által az állam részére is megtakarittatnak bizonyos költségek. Ha ezt az előzékenységet tanusitj a a miniszter, akkor azt hiszem, hogy a bizalmatlanságnak egy igen nagy fokát meg fogjuk szüntetni ugy a nemzetiségeknél, mint a felekezeteknél, és szelid módot nyújtunk arra, hogy a feltünedező hibákat maguk az illetékes iskolafentartók megszüntessék. Annyival inkább szükségesnek tartom ezt, t. képviselőház, mert az 1848: XX. t.-cz. szerint nemcsak segélyre, hanem az egész tanitói fizetésre kötelezve van az állam. Ha már most a segélyt is elvonja a felekezeti iskoláktól, akkor még meszszebbre távolodunk attól a czéltól, a melyet valaha a törvényhozás maga elé tűzött. De különösen szükségesnek tartom ezt a módosítást azért, mert, ha egy felekezeti iskolától a miniszter megvonja az állami segélyt, ezzel nem azt a tanítót bünteti, aki esetleg az állami érdekek ellen vétett, hanem azt a gyülekezetet, a mely azt az iskolát fentartja. Mert a gyülekezet a tanítónak a fizetést köteles kiadni, sőt köteles lesz, ezen törvény szerint, a tanitói fizetés minimumáig a maga erejéből adni azt, a mit pedig szegénysége miatt nem tehet. Bünteti magát a hitfelekezetet, a melynek érdekében van, hogy hitfelekezeti iskolák is fentartassanak. Mindezeket, azt hiszem, kikerülhetjük azzal a jóindulattal, ha a miniszter a felmerült panaszról értesiti az iskola főhatóságát, hogy annak módja legyen az okokat megszüntetni, és akkor az az ő egyházi hatalmánál, hatóságánál fogva kiküszöbölheti a botrányt okozó dolgokat és ez által elkerültetik az összeütközés a kormánynyal. Ebből a szempontból bátor vagyok indítványozni, hogy a 12. §. harmadik bekezdésének a végén, a hol az mondatik, hogy az államsegélyt a miniszter megtagadhatja vagy visszavonhatja, ha azt fontos állami érdekek kívánják, tegye hozzá a képviselőház : »és az iskola főhatóságához intézett figyelmeztetés után az államsegély megtagadásának oka meg nem szünt«. Ha pedig megszűnik, a czél el van érve, az összeütközés elkerültetik és az államot is megmentettük bizonyos kiadástól. Bátorkodom módosításomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslések.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Vertán Endre előadó: T. ház! A 12. §. harmadik és negyedik bekezdéséhez nem is szóltam volna a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur felvilágosításai után, ha később erre vonatkozólag Blakó, Leitner és Veres József t. képviselőtársaim nem adtak volna be indítványokat. Mindenekelőtt Veres József t. képviselőtársam indítványával kívánok foglalkozni. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam az egész szakasznak szövegét félreértette akkor, a mikor az indítványt benyújtotta. Nevezetesen abból a feltevésből indult ki, hogy a segély azért vonatik meg, mert az iskolák bizonyos állami czélokkal ellentétbe helyezkednek és bizonyos követelményeknek nem tesznek eleget. Másként nem érthető a módosítása, a mely azt kívánja, hogy figyelmeztessenek a hitfelekezetek, hogy a megtagadás okát módjukban legyen megszüntetni. Itt nem erről van szó. Nem azért vonja meg az állam a további segélyt a hitfelekezeti iskoláktól, mert bizonyos okok vannak arra, a melyek magukban az iskolákban és a hitfelekezetekben találhatók, hanem azért, mert az állam ott állami iskolát állit fel és ezáltal ott a hitfelekezetek segélyezésére, a mely segélyért viszont ők is nyújtanak segélyt, többé szükség nincs. És e tekintetben ne tessenek mindjárt nemzetiségi, vagy a hitfelekezetek ellen irányuló gondolatokat feltételezni. Hiszen nagyon sok más ok lehet, a miért az állam kényszerül arra, hogy a közoktatást saját iskoláiban lássa el és bizonyos községekben ne bizza azt a hitfelekezetek kezére. Hiszen megtörténhetik az épen az eloláhosodás gondolatánál fogva Erdélyben majdnem minden községben, a hol románság lakik, hogy görögkatholikusok és görög-keletiek vannak és külön