Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

334 143. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. tartanak fenn iskolát; még pedig egy-egy tanítóval, tehát közös iskolákat, a hol leányokat és fiukat együtt tanítanak és egy tanító fiukat és" leányokat közösen hat osztályon keresztül vezet. Ilyen két, esetleg három iskola van egy községben. Nem a kultúrának, a pedagógiának érdekei kivánják-e, hogy ily községben az állam állami iskolát állítson fel, a melyben szétválaszsza a fiukat a lányoktól, külön-külön tanítsák a fiukat és lányokat és lehetőleg több tanerővel rendezze be az állam a maga iskoláját, a mely azután a kívánalmaknak jobban meg fog felelni ? Vagy megtörténik, hogy hitfelekezeti súrlódások vannak. Valamely községben több hitfelekezet van és nem mindegyik képes iskolát fentartani. Vájjon a kisebb hitfelekezeteknek, a melyek jó iskolát nem képesek fentartani, nincs-e érdekében és nincs-e érdekében a hitfelekezeti békének, hogy itt az állam állami iskolát állítson fel és ne kényszerítse az egyik hitfelekezet gyermekeit arra, hogy más, vagyonosabb hitfelekezet iskolájába járjanak ? Nem kell mindjárt, a mint a nemzetiségi képviselő urak teszik, burkolt magyarosítási törekvésekre, burkolt államosítási törekvésekre gondolni, hanem igenis nagyon sok különböző és más oka lehet annak, hogy az állam saját iskoláját kénytelen fentartani és mivel, a mint én ezt az első pillanatban is kifejtettem, az egész javaslatnak czélja és az egész segélyezésnek indoka nem lehet más, mint az, hogy az állam elfogadja a hitfelekezeteknek segélyét, hogy a nemzeti, kulturális és általános népművelődési feladatokban részt vesznek és kérnek, ezzel szemben segítséget nyújt nekik, tehát az államsegélynek a jogalapja nem rejlik egyébben, mint abban, hogy az állam szintén rá van utalva ezen segítségre, a melyet igénybevesz. A mely perezben ez a segítség megszűnik, meg kell szűnni az állam azon jogának, hogy segítséget nyújthasson a hitfelekezeteknek. Ennek folytán én az eredeti szövegben kívánnám ezen harmadik és negyedik bekezdést fentartani és Veres József t. képviselőtársam indítványához és pótlásához nem járulhatok hozzá. Blahó Pál t. képviselőtársam indítványával talán nem kell komolyan foglalkoznom, hiszen ő a harmadik bekezdést törölni kéri, ennek daczára a negyedik bekezdést módosítja, holott a harmadik bekezdésnek a folyománya a negyedik bekezdés. Én nagyon kíváncsi vagyok rá, miért kell a fontos állami érdekeket mérlegelni, ha ezek alapján nem lehet megvonni az államsegélyt, ha tehát ezen fontos állami érdekek abszolúte semmire befolyást nem gyakorolnak. Ha ő összhangba hozta volna indítványát magával a szöveggel, akkor lehetne szó róla ; igy azonban az indítvány a törvényben még akkor sem foglalhatna helyet, ha igaza lenne a t. képviselőtársamnak. A mi gróf Bethlen István képviselőtársam indítványát illeti, a legnagyobb sajnálatomra ezt sem fogadhatom el. A t, képviselőtársam a tanítók érdekeit vévén figyelembe, •— Leitner t. képviselőtársam is erre hivatkozott — azt kívánja, hogy ha már három esztendei spácziumot ad a törvényjavaslat a felekezeteknek arra, hogy az államsegélyt kérjék, engedjük meg a tanítóknak, hogy ezen időn belül ők maguk is ilyen segélyt kérhessenek. Ha ez a jog a tanítóknak megadatnék, a mi az ő érdekükben állna, ez véleményem szerint, a fegyelmezetlenség csiráját és magvát hintené el. Mert méltóztassanak elképzelni egy olyan esetet, hogy az iskolaientartó esetleg azért nem akarja igénybe venni az államsegélyt, mert az iskolájában azoknak a feltételeknek nem kíván és nem akar eleget tenni, a melyeket az államsegély ellenében a törvény felállít. Ha ilyenkor jog engedtetnék, a tanítóknak arra, hogy az iskolafentartó akarata ellenére kérjen államsegélyt és vállaljon esetleg kötelezettséget az iskolára nézve, ez egyfelől a fegyelmezetlenségnek magvát hintené el, másfelől egy lehetetlen állapotot teremtene, mert hogy képzelhető el az, hogy egy tanító olyan iskolában működhessék, a melynek iránya egészen ellentétben áll az ő irányával és a melyben ő azon kötelezettséget vállalta magára, a melynek teljesítésébe az iskolafentartó bele nem egyezett, és pedig joggal, mert csak akkor kellene beleegyeznie, ha az államsegélyt igénybe venné ? E javaslatnak az elfogadása tehát a tanítókat és az iskolafentartókat egymással ellentétbe hozná, és erősen megboszulná magát azon tanítókkal szemben, a kik a törvény ezen jogát igénybe akarnák venni. Leitner képviselőtársam indítványára pedig megjegyzem, hogy én nem képzelek olyan tanítót, a kinek dijlevelében nem lenne intézkedés arra az esetre, ha az iskola megszüntettetik, ha tehát állásától azért kell megválnia, mert működési tere többé nincs. Ez az állami tisztviselőkkel szemben is mindenütt megvan, hogy ha az állást beszüntetik, akkor ő rendelkezési állományba helyeztetik. Akkor tehát, ha, mint a jelen esetben, az iskolafentartó egyáltalában nem hibás és az iskolafentartó akaratán, az iskolafentartó cselekvésén kívüli okokból kell hogy megszüntesse az iskolát, erre vonatkozólag van bizonyos értelme és jogosultsága Leitner Adolf t. képviselő ur indítványának, a mely azonban a Vlád Aurél t. képviselőtársamnak és barátomnak a miniszter ur által is elfogadott és újonnan szövegezett módosításában kielégítést is nyer. Azonban a 13. és 15. §-ok szerint, a mikor az iskolafentartó ténykedésének következménye az, hogy az iskola megszüntettetik, akkor, ha a tanitó sérelemről panaszkodhatik és hogy ha vele szemben valaki kártérítéssel tartozik, az igazság, a jogosultság és méltányosság alapján, ez nem lehet más, mint az iskolafentartó, minthogy az a körülmény, hogy az illető tanitó állását elhagyni kénytelen, közvetlenül az iskolafentartó ténykedésére vezethető vissza. (ügy van !) Épen azért t. képviselőtársam azon módosítását, hogy az a 13. és 15. §-okra is kiterjesztessék, elfogadni nem tudom és nem ajánlom elfogadásra a t. háznak sem. A szakasz további részeiben — a mennyiben a jogosság és méltányosság