Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

Ik3. országos ülés 1907 lehetetlen állapot lenne, és nem is tudom elképzelni, miért nem kárpótolná az állam az ilyen tanítót azzal, hogy kinevezi más iskolához. Az államnak ugy is szüksége van tanitóra. Nagyon szép dolog, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur imént beterjesztett javaslatában gondoskodni akar ideig-óráig, egy pár hónapra, nem is egy évre a tanítóról, mert csak az államsegély egy évi összegével akarja kárpótolni, noha a tanitó az egész fizetését vesziti el. Bocsánatot kérek, akár uj állami iskolát helyeznek a megszűnő iskola helyébe, akár nem, tanitó kinevezésére mindig lesz szükség. És ha egyszer a kinevezést ahhoz a feltételhez kötik, hogy a tanitó minden törvényes kelléknek megfeleljen, nem látok okot arra, hogy az állam miért ne adja vissza a kenyeret annak, kitől az véleményem szerint jogtalanul és erőszakos módon elvétetett. T. képviselőház! Észrevételeimet szerettem volna a 15. §. tárgyalása alkalmával megtenni, mert ez az eset, a mely a jelen szakasz harmadik pontja következtében beállhat, beállhat a törvényjavaslat 13. és 15. §-ainak végpontja eseteiben is. Hogy azonban én mégis már most vagyok kénytelen módosításomat benyújtani, annak oka az, hogy Vlád Aurél t. képviselőtársam tegnap egy hasonirányu határozati javaslatot nyújtott be. Már most ezen határozati javaslat sorsa végzetes lehetne a többi paragrafusnál is erre a kérdésre nézve, mert ha kedvezőtlenül döntetnék el, akkor a tárgyalás során a 13., illetőleg 15. §-ok esete is ez alá esnék. Azért nem foglalkozom tovább a kérdéssel, hanem arra kérem a t. házat, méltóztassék megszivlelni azt, hogy én a tanitók részére semmi olyat nem kérek, a mi az állam megterhcltetésével jár, vagy a mit azok jogosan nemcsak kérhetnek, hanem követelhetnek is. Javaslom, hogy a mostani szakasz után, akárhogy módosulj on is az, — miután kétségtelennek tartom, hogy Bozóky képviselőtársam határozati javaslata nem fogadtatik el — a következő toldás tétessék uj pontként (olvassa) : »Ha a jelen szakasz harmadik pontja alapján elvont államsegély, vagy a jelen törvény 13. §-ában tárgyalt eset, vagy végül a jelen törvény 15. §-ának utolsó pontja esetén — azok az esetek, a melyekről szóltam — az iskolafentartó elveszti iskolafentartási jogát, a tanitó, a ki ily iskolánál volt alkalmazva, ha a jelen törvény által megkívánt képesítéssel bír, állami népiskolához nevezendő ki, ha kineveséseért folyamodik.« Akarata ellenére természetesen senki ki nem nevezhető. Igen kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Elnök : Vlád Aurél képviselő ur a házszabályoknak 215. §-a alapján kért szót. Vlád Aurél: A t. képviselő ur módosítása folytán indítványomat, illetőleg módosításomnak április 19-én, pénteken. 331 azt a részét, a mely a 12. §. harmadik pontjára vonatkozik, tisztelettel visszavonom. Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Lévay Mihály ! Lévay Mihály : T. ház ! Az a törvényjavaslat; a mely előttünk fekszik, egy nagy gondolatnak, egy nagy czélnak akart kifejezője lenni. A nemzeti nevelés, a nemzeti eszme elismerésének széles e hazában szegődik szolgálatába a t. kultusz miniszter ur által benyújtott ezen törvényjavaslat. De a most tárgyalás alatt lévő 12. §. ellen többeknek kifogásaik voltak, nevezetesen Vlád Aurél, továbbá Bozóky Árpád a tegnapi napon szólott t. képviselőtársaimnak. Én előre kijelentem, hogy az ő aggodalmaikat nem osztom, mert tárgyilagosan akarom venni a helyzetet. . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Lévay Mihály: . . . bírálni a törvényjavaslatban foglaltakat. Ez a törvényjavaslat meg akarja vonni az állam támogatását az ország nemzetiségi lakói közül azoktól, a kik azt gondolják, hogy Magyarországban lakni nem annyit jelent, mint e haza hű fiának lenni, Magyarországban élni nem annyit jelent, mint az ország szent szabadságáért és boldogulásáért szívvel-lélekkel hevülni. Meg akarja ez a törvényjavaslat, szerény nézetem szerint, nyirbálni azokat a magasan szárnyaló vágyakat, a mely vágyakkal sokaknak szive Dákó-Románia felé vonzódik, s a mely vágyak hogy realizálódjanak, hogy megvalósuljanak, édes hazánk boldogulását is képesek lennének áldozatul dobni. Vlád Aurél: Éljen! Lévay Mihály: A törvényjavaslat czélja véleményem szerint az, hogy öntudatra ébreszsze Magyarország minden egyes lakój ában a hazáj a iránt őszinte tettel érző lelket és hogy azt az eszmét, hogy a magyar nemzet boldogulása az első és főczél a nemzeti szellemben való kultúra előbbre vitelénél is, azt az eszmét már a gyermeki lélekbe beoltsa, annak magvát már a gyermeki lélekbe elhintegesse. Ezt a nagy czélt akarja elérni a törvényjavaslat, nem erőszakkal, nem vaskézzel, mert ha objektíve biráljuk, ha objektíve veszszük fontolóra a törvényjavaslat egyes szakaszait, tapasztalni fogjuk, hogy igazi humánus lélek nyilatkozik meg a nemzetiségek iránt a törvényj avaslatban. Az igen t. kultuszminiszter ur, a mint mondotta, azt akarja elérni, a mit Magyarország . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 12. §-hoz hozzászólni. (Helyeslés.) Az általános vita befejeződött! Lévay Mihály: A t. kultuszminiszter ur e javaslata azt akarja elérni, hogy a magyar kultúra előmozdítása, a magyar kultúra felvirágzása, a magyar szellemben való nevelés elismertessék, széltében, az egész vonalon. Vlád Aurél t. képviselő ur azt mondotta tegnapi beszédében, hogy az a 12. §. halálos csapást mért a felekezeti iskolákra. Vlád Aurél: Mérhet! Lévay Mihály : Ha valaki lelkesedik a feleke42*