Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

326 14-3. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. urak és teljesitik a felekezetek ezt a feladatot, akkor méltóztassanak több méltányossággal lenni irántuk és nem azt mondani a felekezeti iskoláknak — a mikor módjában lehet a miniszternek 2—3 - 4 száz ujabb iskolát felállítani — »Der Mohr hat seine Pflicht gethan; der Mohr kann gebén. Most már mehetsz! köszönöm a szolgálatodat.* Ne tessék kitenni az utczára annak az iskolának tanítóját és magát azt a felekezetet, a mely nagy áldozatok árán teljesitette kötelességét. Ily módon őket legszentebb érzéseikben megbántani még sem lehet. (Mozgás balfelöl.) Egy hang (a baloldalon): Ott nem is állítanak állami iskolát, a hol teljesitik a kötelességüket! Suciu János: Én tehát méltánytalannak is találom ezt az intézkedést legfőbb mérvben, de azért sem fogadhatom el ezen törvényszakaszt, mert a jxditikában szokás szerint sok rejtett indok is működik közre, a melyeket nem szokás fennen hangoztatni és én köszönettel tartozom Bozóky Árpád és Kaufrnann Géza t. képviselőtársaimnak, a, kik kibökték, egész őszintén megmondták, hogy mi az eredeti czél. A czél: véget vetni a felekezeti iskoláknak ott, a hol azok nemzetiségiek. Mert hiszen Kaufmann Géza t. képviselőtársam azon indítványa, hogy csakis a nem magyarnyelvű felekezeti iskoláktól ne tagadhassa meg a miniszter az államsegélyt, ott sem, a hol van állami iskola, a mely képes befogadni a tanköteles gyermekeket, direkte a nemzetiségek ellen irányul. De Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam szépen beigazolta, hogy lehetséges olyan magyarnyelvű és nem nemzetiségi iskola is, a melyben százszorta és ezerszerte különb u. n. »államellenes« tanokat oktathatnak és vihetnek be az ifjak érzületébe, mint a nemzetiségi iskolákban. Csatlakozom Goldis László t. képviselőtársam módositásáboz és az eredeti szöveggel szemben azt kérem elfogadni. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A szakasznak két rendbeli intézkedése tétetett kritika és részben módosítások tárgyává. Először az az intézkedése, a mely szerint a fizetésfelemelés keresztülvitele, illetőleg a mikor azt az iskolafentartó saját erejéből nem képes eszközölni, az államhoz való fordulás kötelezettsége tekintetében három évi respirium adatik ezen törvényjavaslatban; a másik intézkedés pedig, a mely még behatóbb vita tárgyává tétetett, a szakasz harmadik és negyedik bekezdésében foglaltatik, a mely szerint ha fontosabb állami érdek forog fenn, a miniszter ott, a hol állami iskola létesíttetik, a mely valamennyi tanköteles gyermeket befogadni képes, a már eddig is élvezett segélyt is megvonhatja, vagy a kért segélyt megtagadhatja. A mi az emiitettem intézkedések elsejét illeti, t. i. a három évi respiriumot, e tekintetben a Bohus Károly t. képviselőtársam által beadott módosításhoz hozzájárulok, különben pedig magát az intézkedést kénytelen vagyok fentartani. Mert méltóztassék meggondolni, hogy ez a törvényjavaslat több olyan teljesítést kivan az iskoláktól az állami segély igénybevételének feltételeként, amelyre eddig kötelezve nem voltak. Nem volna méltányos számos iskolát hirtelen azon egy teljesíthetetlen kötelezettség elé állítani; időt kell engedni nekik, hogy a törvény követelményeihez alkalmazkodhassanak. Mert ha azt az alternatívát állítjuk fel, hogy vagy a maga erejéből emeli a fizetést, vagy pedig az államhoz fordul és tesz eleget mindazon feltételeknek, amelyeket ezen törvényjavaslat az állami segély igénybevehetése végett megszab: akkor e respirium megadása nélkül nem mondhatom, hogy hány, de mindenesetre sok száz, sőt talán több ezer iskolát végeznénk ki, még pedig önhibáján, s az iskolafentartók hibáján kivül. Ez nem volna méltányos és az államot is oly feladat elé állítaná, a melynek hirtelen talán nem is volna képes kellőleg megfelelni. Felfogásom szerint nem is kell attól tartani, hogy ezzel az illető iskolák tanítói várva várt fizetéskiegészitése haladékot szenvedne, mert ha az iskola nem felel meg a törvényes követelményeknek, akkor ezt a fizetéskiegészitést ugy sem kaphatja meg, ha pedig az iskola megfelel a törvényes követelményeknek, akkor bízom abban, hogy oly erős lesz a tanítóság pressziója az iskolafentartóra, hogy nem képzelem el azt az iskolafentartót, a ki tisztán azért, mert húzódik a törvény alkalmazásától, képes legyen ennek a préssziónak ellentállam. Tehát azzal a módosítással, a mely Bohus t. képviselőtársam indítványában foglaltatik, s a melyet helyesnek és igazságosnak tartok, kérem fentartani a szakasz azon intézkedését, a mely ezen haladékot megadja. Sokkal erősebb támadásnak volt kitéve az az intézkedés, a mely a segély megtagadását teszi lehetővé fontos állami indokból: t, i. ha állami iskola állíttatik azon a helyen, a melyen más iskola már létezik, vagy felállíttatni szándékoztatik. Hogy ezen intézkedést igazságosan és méltányosan megbírálhassuk, kissé vissza kell mennünk a dolog historikumára és meg kell néznünk a jelenleg érvényben levő 1893 : XXVI. t.-czikket. Hegyha ennek a 9. §-át figyelmesen elolvassuk, akkor abból azt veszszük ki, hogy ez a törvény tulajdonképen imperative az állami segélyezést csak az 1893-ban létezett iskolákra nézve mondotta ki, a később keletkező iskolákra nézve a szoros értelemben vett jogállapot tulajdonképen az volt, hogy vájjon a kért segélyt