Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

Ík3f országos ütés 19o7 április 19-én, péntekéit. 327 nekik megadja-e vagy nem, ez egyáltalában a miniszter diszkrécziójától függött. Tényleg a minisztérium "igen helyesen ugy járt el, hogy a hol törvényes akadály nem forgott fenn, megadta a segélyt mindenkinek, a ki az 1893. törvény alapján folyamodott, de jogi biztositék e tekintetben nem volt. De még továbbmenőleg az 1893. évi törvény azt az intézkedést is tartalmazta, hogy a hol több iskola van, több felekezeti iskola kér segélyt és a miniszter czélszerűnek látja, hogy több iskola helyett egy legyen, valamennyit megszüntetheti és helyettük állami iskolát állithat fel. Ez a mai jogállapot. Már most ezzel szemben azt hiszem, hogy a 12. §. megtámadott rendelkezése nemhogy kiterjeszti, hanem megszorítja a miniszter jogát, mert ez a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, eltérve az 1893. évi' törvénynek legalább betűszerinti értelmétől, jogigényt, törvényes igéoyt állapit meg mindazokra a nem állami, illetőleg községi és felekezeti iskolákra nézve, melyek a törvénynek megfelelnek, hogy az itt megállapított fizetéskiegészitést igénybe vehessék. Ezzel a sokkal szilárdabb jogi bázissal szemben, a melyet az államsegélyre vonatkozó igények tekintetében a nem állami iskolák nyernek, igenis szükség van arra a korlátozásra, a mely az inkriminált intézkedésekben foglaltatik. Szükség van erre, daczára annak az igen tetszetős érvelésnek, a melyet különösen Goldis László t. kéjariselőtársam kifejtett, hogy hiszen az állami érdekek megóvásáról úgyis gondoskodnak a következő szakaszok, a melyek a fegyelmi jogot megállapítják, s az államellenes cselekményeket definiálják, hát minek erről még külön is gondoskodni ? Én azt hiszem, hogy mindenki, a ki ezen ügyekkel elméletileg és gyakorlatilag foglalkozott, igazat fog adni nekem abban, hogy akármilyen helyesen, akármilyen körültekintően iparkodjunk részletes intézkedésben körülírni az állami érdeket, lehetetlen azt oly kimerítően tenni, hogy ne maradjon még hátra az eshetőségeknek egy egész sorozata, amelyet a taxatíve felsorolásba nem sikerült belevenni. Goldis László: Az abszolutizmus felfogása! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, ez nem az abszolutizmus felfog hogy miért nem az, azt bátor leszek t. képviselőtársamnak és a háznak — hä ugyan erre szükség van — megmagyarázni. Ez a dolgoknak természetéből folyik. Ennek folytán számolni kell az olyan eshetőségekkel, a hol tényleg — mondjuk — valamely iskolának befolyása a népre nem jónak mutatkozik, a nélkül, hogy megfogható hibára rá lehessen jönni, vagy a hol az 1893. évi törvényben már 'említett eset fordul elő, hogy elaprózva vannak." az iskolák, ugy hogy végre valamennyien igazán a zugiskola természetével birnak, a nélkül, hogy a törvényben meghatározható hiba követtetnék el. a mely fegyelmi utón megtorolható volna. Ilyen helyen mégis csak az államnak fontos érdeke, hogy egy életrevaló, egy életképes iskola és iskoláztatás létesíttessék. Ilyen esetek előfordulhatnak feles számmal és ezekkel szemben nélkülözhetetlen kiegészítése a törvényjavaslat egyéb intézkedéseinek és egyéb előrelátó határozatainak az, hogy ezeket az előre nem definiálható eseteket fedező ilyen — megengedem — diszkréczionális hatalom adassék a miniszternek, mely azonban nem az abszolutizmusnak kaptafájára van kigondolva és nem annak talaján született, egyszerűen azért is, mert a miniszter ezt az ő jogát szintén csak parlamenti ellenőrzés és felelősség mellett teljesítheti. (Ugy van! jobbfelöl) Már pedig — a mint már voltam szerencsés az általános vita alkalmával mondani — mindazok az iskolafentartók, a kik féltékenyen őrködnek iskolafen tartási jogaiknak sértetlensége fölött, birnak elég parlamenti befolyással és mindenkor fognak bírni, hogy igen kellemetlenné tegyék egy miniszternek a helyzetét, a ki ezzel a diszkréczionális hatalommal vissza akar élni, annyira, hogy én nem képzelhetek minisztert, a ki saját állása — ha ugy tetszik — kényelmének szempontjából is a végletekig ne tartózkodnék attól, hogy ezekkel a tényezőkkel összeütközésbe jöjjön. (Helyeslés.) T. kéjjviselőház. mint mondám, ez az intézkedés nem terjesztése, hanem megszorítása az eddigi törvényes, az eddigi jogállapotban már fennállott miniszteri diszkréczionális hatalomnak. Egyet azonban elismerek, azt, a mire Vlád t. képviselőtársam figyelmeztetett, hogy a következmények, a melyek a tanítóra esetleg beállhatnak, ha a tanítónak hibáján kivül áll be az iskolának bezárása, a méltányossággal sokszor ellentétben lesznek. Erről provideálni kívánok, hogy abban az esetben, — és erre nézve módosítást leszek bátor beadni — ha az ilyen segélymegvonás folytán az iskola, melytől a segély megvonatott, fentarthatónak nem bizonyulna, a tanító, a mennyiben uj alkalmazást nem nyerhet, vagy nyugdíjba menni nem akar, vagy nem nyugdíjazható, bizonyos időn át az állami fizetéskiegészítésben továbbra is részesüljön. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy ebben a szakaszban nem arról van szó, hogy azok az iskolák állami szempontból megszüntessenek, hanem csak arról, hogy az állami fizetéskiegészités tőlük megvonassák. Goldis László: Az egyre megy ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, néha igen, néha nem. De az iskolafentartónak az a szabadsága, hogy az iskolát tovább is fentarthassa, ezen szakaszfiák intézkedései által nem érintetik. Ez a szabadság csak akkor szűnik meg, ha azok az állami érdekek érintetnek, a melyekről a törvény további diszpozicziói gondoskodnak,