Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

2fi 131. országos ülés 1907 április í-én, csütörtökön. hogy az iskola csak vallásos jellegű lehet és hogy a tantárgyakat a népiskolákban csakis felekezeti szempontból lehet előadni. Én nem értem, hogy valami bűn volna abban, ha valaki ebben az országban saját nemzetiségének, saját fajának történetét tudja. Hát ez hűn volna? Nem. Mert épen az által, a mint mondottam, neveltetnek a nem magyarajkuak a hazaszeretetre, ha itt, ebben az országban minden fajnak szabad mozgás engedtetik ; akkor nem lesz ellenséges indulat közös hazánk iránt. Nem tudom, hogy log eljárni a t. közoktatásügyi miniszter ur. Nekünk van egy külön szerb egyházi ünnepünk. Ez összeköttetésben van a szerbek történelmével, mert az szerb; az oroszoknál, a bolgároknál és Romániában az nincs. Szent Száva, a volt szerb király fia, a Id elhagyta királyi palotáját és szerzetes lett, iskolát alapitott Horvátországban, Dalmácziában, Maczedóniában, mindenfelé, s ma is minden év január 27-én Magyarországon, Horvátországban, Dalmácziában, Szerbiában, Maczedóniában mindenhol megünneplik Szent Száva emlékét, még Budapesten is a püspök egész asszisztencziával az istentisztelet liturgiájával ünnepli ennek a szentnek emlékét. Ezt ugy magyarázni, hogy ez nem felekezeti ünnep, hanem hogy bizonyos politikai háttérrel bir, nem lehet. A többi államban is, mint Boszniában, Herczegovinában maga a püspök vesz részt ezen szerb felekezeti, naczionális ünnepen, sőt résztvesznek a hivatalos közegek is. Elnök (csenget) : Kérném a t. képviselő urat, méltóztassék némelykor felém is fordulni, mert nagy érdeklődéssel hallgatnám beszédének a fonalát, de mert beszédének a tartama alatt legtöbbször hátat fordit nekem, nem. tudom kellő figyelemmel kísérni különben igen érdekes fejtegetéseit. Polit Mihály : A kultúra Magyarország területén nemcsak a népiskolák utján mozditandó elő, hanem kell hogy egyéb tereken is előmozdittassék. Nem régen egy képviselőtársam interpellácziót intézett a közoktatásügyi miniszter úrhoz, hogy mi lesz a magyar szinészettel, mert az most már nem a belügyminisztériumhoz, hanem a közoktatásügyihez tartozik. Az ülés után én odafordultam a miniszter úrhoz és megkérdeztem, hogy mi lesz a szerb szinházzal, mert nekünk is van színészetünk. A miniszter ur kitérőleg felelt nekem. Hát a szinészet is kulturális jelleggel bir, azt is segíteni kell. És mondhatom, a különféle népfajok Magyarországon sokkal józanabbak. Példát mondok ; Újvidéken a közgyűlés elé került a kérdés ; ott van magyar színtársulat a magyar kultúra fejlesztésére. De van szerb szinészet is. A magyarok és szerbek ugy találták, hogy a város szubvencziót adjon a magyar színháznak, de egyúttal adjon aránylag a szerb színháznak is. Azonban voltak soviniszták, a kik a városi közgyűlés határozatát megfelebbezték, azt mondván, hogy a szerb szinészet segélyezése a magyar kultúra érdeke ellen van, tehát nem szabad segélyezni. És mit tett a minisztérium ? Megsemmisítette a törvényhatóság határozatát. Elnök : Éz már megint eltérés a tárgytól. Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék szorosan a tárgynál maradni, különben kénytelen leszek a házszabályokat alkalmazni. Polit Mihály : Hát t. ház, ez a törvényjavaslat igen el van hibázva, mert a magyarországi történelmi fejlődés ellen irányul. Azon fejlődés ellen, a melynek során a magyar állam mindenkor respektálta a felekezeteket, mindenkor respektálta a külön fajokat. Ha azonban ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, akkor a felekezeti autonómia nem létezik. És mi nemzetiségiek és különösen mi szerbek ezért az autonómiáért patakokban ontottuk a vért. Mi a veleje a törvényjavaslatnak? A veleje az, hogy Magyarországnak nincs elég pénze a népoktatás államosítására. Hát akkor ha felekezeti és nemzetiségi pénzzel fentartanak soi disant felekezeti iskolát, ez lényegében nem más, mint azon hatalmi jog, a melyet az állam magának arrogál; nem más, mint az, hogy az állami iskolához a felekezetek és nemzetiségek kötelesek hozzájárulni filléreikkel. Hát, t, ház, ha volna szabad csak egy pár szót a ház engedelmével a t. függetlenségi párthoz intéznem. (Halljuk ! Halljuk !) Mi nemzetiségiek harmincz vagy még több évvel ezelőtt a szélsőbaloldalon voltunk, mert mi nemzetiségiek nem ismertük el helyesnek az 1867.évi XII. t.-czikket; azt mondtuk, hogy Magyarországnak érdekében van az önállóság, a függetlenség ; már pedig ez a törvényczikk egészen megsemmisiti Magyarország önállóságát, e törvényczikk folytán Magyarország mint állam nem exisztál. És, t. ház, mikor cseréltük fel ezeket a padokat ? 1876-ban elmentünk a szászok és a horvátok közé, mert a mikor valóságos paroxizmus volt a török szimpátiákkal kaczérkodni és én beszéltem, a függetlenségi pártról ezt kiáltották : » Akasztófát nektek !« Azóta mi nemzetiségiek nem voltunk többé a függetlenségi párton. Várady Károly: Egy szellemes közbeszólásért ! Polit Mihály: A t. ház engedelmével bátor vagyok a függetlenségi pártnak figyelmébe ajánlani, hogy ha önök kuruczpolitikát akarnak űzni, akkor ezt csak a nem magyar nyelvű honpolgárok millióival egyetértésben tehetik, mert különben Magyarországon mindenkor lesz labancz politika. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Vlád Aurél : Van rá talaj ! Polit Mihály: Ha szabad Magyarországon labancz politikát űzni; akkor ne tessék rósz néven venni, ha a különböző honpolgárok tetszésük szerint birnak politikát űzni, akár kurucz politikát, akár labancz politikát. Nagyon nagy tévedésben vannak az urak, a mikor azt mondják, hogy a nemzetiségiek gravitálnak Bécs felé, és főkép, ha rólam azt állítják, hogy én a kamarillának bizonyos ügynöke vagyok. Én, t. ház, évek óta irok és e házban is mindenkor