Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

131. országos ülés 1907 beszéltem az okkupáczió ellen. Már pedig a bécsi politikának alfa és ómegája a keleti kérdésnek olyatén megoldása, a melynek végén az okkupáczió áll. Hát mit gondolnak, lehet kedvelt Bécs szemében olyan egyén, a ki az okkupáczió ellen van ? De, t. ház, különben is a bécsi mérvadó körök és a dinasztia a magyarországi nemzetiségeket odadobták a magyaroknak és azt mondták: tessék velük bánni, a hogy akartok. És a darabont-kormány, és a Lukács-féle czirkuláré a népiskolákra nézve egészen sovinisztikus irányú volt. Bécs csak azt mondja : nekem kell pénz, nekem kell katona, nekem kell közös hadsereg, nekem a többi mind közömbös. És ha Bécs Magyarországnak ezt megadja, nincsen okunk kokettirozni a bécsi mérvadó körökkel. De, t. ház, illúziója a magyar fajnak, a mikor azt mondja : aula est pro nobis. Ez nagyon múlékony, nagyon csaló jelszó, mert lehetnek olyan politikai viszonyok, a mikor a bécsi köröknek, a dinasztiának jobb támasza Csehország, mint Magyarország, a mikor dr. Kramarznak több befolyása lesz, mint a t. közoktatásügyi miniszter urnak vagy Andrássynak. Ezt tekintetbe kell venni mindig és ezért, ha kurucz politikát akar űzni a szélsőbaloldal, ezt csakis a nemzetiségekkel egyetértésben teheti. Emlékeztetem önöket a legnagyobb magyarnak mondására, annak a mondására, a ki világtörténelmi szerepet játszott, Kossuth Lajoséra, a ki, mikor 1867-ben a kiegyezést Ausztriával megkötötték, azt mondotta : Félek, nagyon félek, hogy az európai bonyodalom és a nagy keleti kérdés folytán beállhat az, hogy a kétfejű sas fog dönteni a magyar nemzet sorsa felett. T. ház ! Nagy baj azt állítani, hogy Ausztriának vége lesz. Olyan nagy birodalom . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék kissé a tárgyhoz is szólni. Ha elkalandozik a képviselő ur és egyáltalában egy szót sem szól a törvényjavaslathoz . . . Polit Mihály : Én a ház engedelmével szólok. Elnök : Csakis az elnök kérdésére határozhat a ház a felett, hogy más tárgyról beszéljen. Polit Mihály : Érdekes dolgokat kivánok elmondani, ha nem lehet, befejezem beszédemet mindjárt. (Halljuk! Halljuk!) Szabad-e vagy nem szabad? Elnök : Először is nem lehet a tárgytól eltérni a ház engedelme nélkül, másodszor a tanácskozásra szánt idő is eltelt, tehát nagyon kell kérnem a t. képviselő- urat, hogy ha a tárgyhoz kivan is szólni, csak röviden méltóztassék most már befejezni beszédét, mert ismétlem, a tanácskozásra szánt idő letelt. Polit Mihály : Nagyon sajnálom, hogy nincsen idő arra, hogy bizonyos eszméket Magyarország közös érdekében tisztázzak. Csak annyit mondok tehát, hogy ez a törvényjavaslat egy eltévesztett munka. Befejezem beszédemet azzal, a mit Cicero április 4-én, csütörtökön. 27 mondott azon hires beszédében, a melyet Verres ellen tartott; én is azt mondom ezen törvényjavaslatra nézve, a mely Magyarországon millió és millió honpolgárnak nemcsak elégületlenségét, hanem elkeseredését is felkelti. Azt mondom, hogy : »Res tam nefaria verbo satis digno nominari non potest«. Én visszautasítom ezt a törvényjavaslatot és bátor vagyok a t. ház asztalára egy határozati javaslatot letenni, a melyet az összes nemzetiségi képviselők aláirtak és a mely a következőleg hangzik (olvassa) : »Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi •• miniszter ur a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló, a képviselőháznak előterjesztett törvényjavaslat előkészítése alkalmával tökéletesen mellőzte a hitfelekezetek törvényes egyházi képviselőit, a püspökségeket; tekintettel különösen arra, hogy nevezetesen a szerb és román görögkeleti, illetőleg görög-katholikus püspököket előzetesen meg nem hallgatta és tőlük a szükséges informácziókat be nem szerezte ; tekintettel arra, hogy a nevezett törvényjavaslat mélyen sérti a mindeddig törvény által biztosított egyházi és iskolai önkormányzatot, nevezetesen megsérti a görög-keleti hitvallású román, illetőleg szerb nemzeti egyházaknak az 1868 : IX. törvényezikkben biztosított autonómiáját; tekintettel arra, hogy a nevezett törvényjavaslat a felekezeti néptanítókat elvonja saját törvényes egyházi hatóságuk fegyelmi fenhatósága alól és őket minden fegyelmi ügyben a politikai hatóságoknak rendeli alá, a mely tény nemcsak hogy tényleges, szentesitett és mindezideig jogérvényes törvényekbe ütközik, de egyszersmind azt a jogilag lehetetlen állapotot teremti meg, hogy nevezett törvények által a felekezeti iskolák részére biztosított és érvényben lévő autonómiáját ugyancsak és egyidejűleg törvény által semmisiti meg, azon esetben, ha a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat törvényerőre találna emelkedni; tekintettel arra, hogy a nevezett törvényjavaslat ezen intézkedésének elfogadása és szentesítése által a Magyarországon törvényileg és történelmileg a felekezeteknek biztosított egyházi és iskolai önkormányzata megsértetnék és megsemmisíttetnék, a nélkül, hogy az ezen önkormányzatot biztosító törvények hatályon kivül helyeztetnének, — a képviselőház elhatározza, hogy: a vallás- és közoktatásügyi miniszter által benyújtott, a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik és utasittatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a hitfelekezetek törvényes és erre elsősorban hivatott képviselőinek, a jmspököknek, nevezetesen a szerb és román görög-keleti nemzeti, illetőleg a román görög-katholikus egyház püspökeinek meghallgatásával és azoknak tanácsai értelmében egy uj törvényjavaslatot dolgozzon ki és nyújtson be,