Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-142

310 Í42. országos ülés Í907 április 18-án, csütörtökön. így tehát a kántortanító tanítói fizetésnek kell Hogy elismerje azt, a mi nem tanítói fizetés, és ezáltal az ő kántori járandóságának erejéig károsul a nem kántortanítókkal szemben. Ilyen viszonyok között odajutunk, hogy az államnak magának kell majd gondoskodnia arról, hogy a felekezeteknek kántortanitóik legyenek, mert senki sem lesz hajlandó kántortanitóságra készülni és ilyen áUást elfoglalni, midőn már eleve tudja, hogy kántortanitói munkája nem lesz megjutalmazva és ő mint kántortanító tulaj donképen ingyen fog dolgozni. Méltányos és jogos ennélfogva a kántortanítóknak a képviselőházhoz beterjesztett kérvényében felemiitett azon óhaja és kívánsága, hogy a kántortanitói jövedelem a tanítói jövedelemtől függetlenittessék, mert ez a két működés egymással valóban nem függ össze, mivel a kántortanító munkája egészen más, mint a tanitó munkája, a miért neki megérdemlett fizetés jár és ez nem számitható be neki a tanítói fizetésébe azért, hogy ki lehessen mondani a törvényjavaslatban, hogy kántori fizetése után nyugdijat élvez. A közoktatásügyi bizottság indokolásában olvassuk, hogy ebben az esetben a felekezeti iskolák kénytelenek lesznek feladni iskoláikat. Ez az indokolás igy szól (olvassa): »Kivánságuk a miniszteri javaslat indokolásában felhozottakon kívül még azért sem teljesíthető, mert a törvényjavaslat a kántortanitói állások szervezésének megengedése által elsősorban a hitfelekezetek érdekeit kívánja kielégíteni, a melyek ha arra kényszeríttetnek, hogy a kántortanító fizetését a tanítói javadalmazástól függetlenül állapítsák meg, iskoláikat nagyon sok helyütt fel kellene hogy adják.« Szóval a felekezetek, ha külön tartoznak díjazni a kántort és külön a tanítót, inkább lemondanak az iskolafentartás jogáról. Ettől fél az indokolás, pedig erre az aggodalomra nincsen ok. Azért, hogy az iskolafentartó felekezet kántortanitóját maga fizeti, még egyetlen egy felekezet sem adta fel az iskolafentartási jogot. Különben is merőben téves az indokolásnak ez a következtetése, mert a felekezetek 1893 óta abban a helyzetben vannak, hogy külön fizetik a tanítót és külön a kántort. 1893-ban a nyugdíj megállapításánál hivatalosan lett kimondva, hogy a kántortanitói járandóság nem tekinthető tanítói járandóságnak és azóta csakis a strikt tanítói járandóság után kapja meg a tanitó a nyugdijat. Ha már most a javaslat elvben kimondja, hogy a felekezeteket kényszeríteni is lehetne arra, hogy a kántori állást a tanítói állástól függetlenitsék, akkor ezzel beismeri a javaslat azt, hogy a kántori járandóság független a tanítói járandóságtól és mégis a kettőnek egyesítését kívánja. Ezért sérelmesnek tartom a szakaszt a kántortanítókra és bátorkodom a következő módositást benyújtani : »a kántori járandóságok a tanítói teendőktől független teendőknek jutalmazása lévén, — a tanitó alapfizetésébe fel nem számithatók.« Elnök; Az előadó ur kjván szólni. Vertán Endre előadó: T. ház! A Kaufmann Géza t. képviselőtársam által beadott módosítást elvileg elfogadom és csak stiláris szempontból leszek bátor azon módositást javasolni. Nem arra a helyre kérem a szöveget beiktatni, a hova a képviselő ur kívánja, hanem a 11. §. negyedik sorába e szavak után : »kántori járandóságok«, tétessék : »az utóbbiak jellegének érintése nélkül együttesen tanítói fizetésnek veendő«. így talán sokkal világosabb és szebb lesz a szakasz szövegezése, feltéve természetesen, hogy a t. ház elfogadja a módositást. Elnök: Csernoch János képviselő ur kíván szólni. Csernoch János: T. ház! (Halljuk!) A t. előadó ur módosítását elfogadom, de azon feltétel alatt, hogy a módosítás szövegéből a »tanitói« szó kihagyassék. Különben teljesen fedi az az én módosításomat, valamint Kaufmann Géza t. képviselőtársam módosítását és azért hozzájárulok. Elnök : Ki következik szólásra ? Ráth Endre jegyző: Goldis László! Goldis László : T. ház ! (Halljuk!) Engem az ezen szakaszhoz való felszólalásomban ugyanazon intenczió vezet, mint Kaufmann Géza és Csernoch János igen t. képviselőtársaimat, a mennyiben én is azt akarnám kimondatni a törve nj-ben, hogy a kántori járandóságok teljesen különállóknak tekintessenek a rendes tanítói fizetésektől. Ezen czélt azonban a Csernoch János igen t. képviselőtársam által benyújtott módosítás elfogadásával nem érjük el, mert akkor is csak ott vagyunk, a mire nézve a törvényjavaslat már intézkedik, hogy t. i. a kántori járandóságok is beszámitandók a tanítói fizetések összegébe. Legfeljebb világosabban van ugyanazon eszme kifejezve, de azt a czélt, a melyet Kaufmann Géza igen t. képviselőtársam el akar érni, el nem érjük. A jövőben t. i. beállhat az az eset, hogy az állam teljesen államosítja az iskolákat és akkor azon járandóságokat, a melyeket eddig a felekezetek adtak a tanítónak, szintén magához fogja vonhatni, hogy azokból tovább fizethesse a tanítót, a mi tényleg meg is fog történni, hogy ha teljesen államosítják az iskolákat. Ennek Kaufmann Géza igen t. képviselőtársam elejét akarja venni olyképen, hogy meg legyen határozva, mennyi az a kántori járandóság és hogy az továbbra is a felekezeteknek rendelkezése alatt maradjon. Ez a czél. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) De hogyha most ki nem mondjuk, hogy minden tanítói fizetés megállapításánál külön ki kell tüntetni azt az összeget, a mely rendes tanítói fizetésnek veendő és a másik összeget, a mely kántori javadalmazást képez, akkor a jövőben a félreértéseknek egész halmazát fogjuk felidézni, mert a mikor elérkezik az összes iskolák államosításának időpontja és bekövetkezik a felekezetek és az állam közötti harcz, akkor az állam pl. azt fogja mondani, hogy »kántori fizetésül csak 80 koronát veszek fel ebből, a többit pedig rendes tanítói fizetésnek veszem és mint ilyent megállapított-