Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

1JÍ. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. 289 a mely azzal végződött, hogy ezt a főszolgabíró urat nem ócsárlás, hanem, mint a legderekabb közhivatalnokok egyikét, tisztelet illeti meg. (Élénk helyeslés.) A felhozott vádak alaptalanoknak bizonyultak ; egyetlenegy bizonyítékot sem szolgáltatott sem a t. képviselő ur, sem más valaki. (Mozgás és zaj.) Konstatáltatott az, hogy a főszolgabíró ur, a ki ott lakik hivatalánál, nemcsak a hivatalos órákat tartja be, hanem a hivatalos órák előtt és után is ellátja a teendőit, feleket is fogad. A t. képviselő ur felhozta azt, hogy hálósipkában és reggeli öltönyben fogad. Nagyon természetes, hogy ha a nép közül valaki a hivatalos órák előtt korán jelenik meg, s ő előzékenységből azokat is fogadja, hogy akkor talán nem olyan toilletteben fogadja őket, mint az igen t. képviselő urat. Ez csak igen természetes. Konstatálva van, hogy ugy hivatalában, mint különben is a megyében, ha megjelenik, mindig nemcsak a legillendőbb, hanem a legszebb toiletteben is szokott megjelenni. (Élénk derültség.) A mi azt illeti, hogy a feleket tegezi nohát ez ligaz. Azon a vidéken az a szokás, — és ez épen a bizalmasságnak a kifejezése — hogy egy korosabb ember a fiatalabb embereket tegezi. (Ugy van! Ugy van!) 0 tehát ezen érintkezésben ezt nem tagadja meg, hanem ennek a helyi szokásnak megfelel. 0 azonban a népnek tanácsadója is volt, felvilágosításokkal szolgált, kezére járt nemcsak az ügykörébe tartozó ügyekben, hanem olyan ügyekben is, a melyek ügyköréhez nem tartoznak. Ha tanácsot kértek tőle, tanácsot adott. Ilyen körülmények között mondja, hogy előfordult az, hogy most, mióta izgatások folynak, (Felkiáltások bal felel: Szkicsák!) és ezen izgatásoknak főelve az ellen irányul, hogy a közhivatalnokoknak tekintélyét aláássák, (Ugy van! Ugy van!) előfordul az, hogy ha egyes ilyen egyének kihívóan viselkednek a hivatalban . . . Szmrecsányi György: Nagyon okosan teszi, ha kidobja! Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter : ... és ha figyelmeztetése után is illetlenül viselték magukat, igenis egy pár ilyent kivezettetett. (Helyeslés.) Szmrecsányi György: A mint ez Szkicsák fcal megtörtént. (Derültség.) Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter : Sőt mikor ilyenek olyan ügyben fordultak hozzá, a mely az ő ügyköréhez nem tartozik, akkor igenis azt is mondotta: Forduljanak csak Szkicsák képviselőhöz. (Derültség és tetszés.) A mi, t. képviselőház, azt a vádat illeti, hogy ez a főszolgabíró nem fogadna el felebbezéseket, vagy kényszerítené a feleket a jegyzőkönyvek aláírására, ő ezt határozottan tagadja. Maguk az iratok, a mint megvizsgáltattak, KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. mindenütt azzal a záradékkal voltak ellátva, hogy a fél figyelmessé tétetett arra, hogy ezen és ezen jogorvoslattal éljen. Igenis, az előfordult, hogy jegyzőkönyveket nem akartak aláírni, különösen most, a midőn biztatásokat nyertek sok oldalról, hogy a magyar nyelven felvett jegyzőkönyveket ne irják alá. (Elénk mozgás.) A mi, t. képviselőház, azt a panaszt illeti, hogy ő vadászterületeket kibérel, konstatálva lett, hogy Námesztó község kivételével, a melynek úrbéres közönsége maga ajánlotta ezt fel bérbe a főszolgabiró urnak, az összes többi községekben árverés utján vette ki a vadászterületet. Erre nézve egyébként bátor vagyok megjegyezni, hogy törvényeink oly tág teret biztosítanak ebben a tekintetben, hogy minden érdekeltnek módjában van ilyen bélietek ellen először az alispánnál, azután a közigazgatási bíróságnál panaszszal élni. A panaszt szóbelileg is előadhatja és hogy ha ilyesmi panasz tárgyává tétetik, hivatalból is meg szokott az eljárásnak korrektsége vizsgáltatni. A mi azt illeti, hogy tiltott időben vadászott, vagy olyanokkal vadászott, a kik vad ászjegygyei nem bírtak, erre nézve, bocsánatot kérek, semmiféle bizonyíték nem volt, sőt a pénzügyőri közegek, a kik nem vármegyei közegek, hanem egészen más branche-hoz tartoznak,* határozottan odanyilatkoztak, hogy ezek az állitások valótlanok. (Mozgás, zaj.) A t. képviselő urnak legsúlyosabb vádja azután az, hogy ő az erdők eladásából befolyó pénzeket a hivatalánál fizetteti ki és azokból magának busás honoráriumot biztosított," illetőleg utalványoztatott. Bocsánatot kérek, a mai erdőtörvény szerinti szokás az, hogy az erdőeladások ott, a hol kellő felügyelet nincs, a szolgabíró közbejöttével történtek, t. i. ő is ott volt az erdők eladásánál, igen helyesen. (Helyeslés.) Az ügylet biztosítása érdekében az is bent volt az árverési feltételekben, a mit most is megtartottak azok a községek, hogy a szolgabírónál legyenek kötelesek a favevők a pénzt befizetni, mert a szolgabíró arra is ügyel, hogy a követelések valóban érvényesítessenek. És épen ezen szolgabíró nagyon lelkiismeretesen járt el e tekintetben, ugy hogy azok a községek akkor is, a mikor módjuk lett volna, hogy maguk, illetőleg az úrbéresek intézkedjenek, az ő közvetítését kérték ki. Az ilyen alkalomkor, t. képviselőház, korábbi években előfordult az, hogy ő, a midőn hivatalos járatai voltak, az őt hivatalosan megillető napidijakat és fuvardijakat egyeseknek, községeknek felszámította. Ujabb időben, a midőn elfoglaltsági tere növekedett és meggyőződött arról, hogy az úrbéresek akként rendezkedtek az egyes községekben, hogy megbízhatóság tekintetében a saját kezelésük nem esik kifogás alá. nem engedett azon kívánalmaknak, hogy az erdők értékesítése az ő közvetítésével történjék. (Helyesl s.) 37