Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

290 ltí, országos ülés 1907 április í7-én, szerdán. Én, t. képviselőház, Arvainegyében a rendelkezésemre álló minden hatóságtól és hivatali közegtől informácziót szereztem be ezen főszolgabíróra nézve. Informácziót szereztem be a pénzügyi hivataloktól és hatóságoktól, informácziót szereztem be a vármegyei hatóság részéről és informácziót szereztem be a főispán részéről. Egyformán mindenütt azt a megnyugtatást nyertem, hogy húsz esztendő óta hivataloskodó példás tisztviselőről van itt szó, ki népének és járásának érdekeit igazán a lelkén viseli, (Helyeslés) a melynek szellemi és anyagi jólétét előmozdítani igyekszik. Altalános elismerés kisérte egész működését mindaddig, mig politikai ellentétek egyeseket •— nem akarom megnevezni, kiket — arra nem vezettek, hogy őt ilyen nyilvános infesztácziók tárgyává tegyék, a mely infesztácziókat azután egyes hírlapok és nyomtatványok utján járásában is terjesztettek. (Zaj.) Ezzel tartozom, t. képviselőház, ezen meghurczolt tisztviselő reputácziójának, de egyúttal a t. képviselő urnak is, hogy az ő vádjaival szemben az igazságot érvényre juttassam. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Szkicsák Ferencz képviselő urat illeti a szó. Szkicsák Ferencz: T. képviselőház! Engedjék meg nekem, mielőtt megindokolnám, miért nem veszem tudomásul a miniszterelnök urnak, a ki mint pénzügyminiszter ós mint a belügyminiszter ur megbízottja is felelt nekem, válaszát, hogy előzőleg köszönetemet fejezzem ki előzékenységeért, a melyet többi minisztertársai ellenében megtett, t. i. hogy interpellácziómra válaszolt. (Derültség.) Mert tudjuk, —• hisz nem régen Maniu t. képviselőtársam tette napirend előtt szóvá, — hogy a többi miniszter urak nekünk a házszabályok által előirt időben választ nem adtak, és egyes panaszainkra, a melyeket beszédeink közben előadtunk, nem reflektáltak. Nagyon sajnálom, hogy Darányi földmivelésügyi miniszter ur elment; ő megígérte egy panaszomra, hogy sürgősen fog intézkedni, azóta hat hó elmúlt és semmiféle intézkedést nem láttam. De mikor köszönetemet fejezem ki a miniszterelnök urnak, egy magyar közmondással kell élnem: adtál Uram, esőt, de nincs köszönet benne! (Zaj.) Nézzük csak, kire nézve nincs köszönet ebben a válaszban. Én rám nézve, a miniszterelnök úrra nézve vagy talán más faktorokra nézve, kikre majd beszédemben ki fogok térni. (Zaj.) A miniszterelnök úrra nézve nincs, mert ő nem volt ott személyesen és valóban igaza van, hogy ha én nem jelentkeztem, a mikor felhívtak, hogy a vizsgálaton jelen legyek... (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, mert tudják, hogy most kétszeres figyelemre van szükség. (Zaj.) Szkicsák Ferencz: A miniszterelnök ur tisztán informáczió alapján adta meg a választ, a melyből, azt hiszem, nem lesz köszönete a kormányzati programmnak sem, a melyet a miniszterelnök ur hivatalbalépése előtt előterjesztett, de nem lesz köszönete Andrássy belügyminiszter ur 1906 november 26-án mondott beszédének sem. Nézzük csak, mit mondott a miniszterelnök ur hivatalba lépése előtt itt a házban ? (Felkiáltások •. Nem tartozik ide! Folytonosan tartó zaj. Olvassa): ». . . egész tartama alatt, annak minden ágazatában különös nyomatékkal fogjuk gondozni a közélet tisztaságát, valamint a jogrendnek érvényesülését«. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérném a képviselő urat, méltóztassék hangosan olvasni. Szkicsák Ferencz: Ez az egyik. A. másik, a melyikből nem lesz köszönete Andrássy beszédének. Fel fogom olvasni azt a passzust, a melyikből nem lesz köszönet. Azt mondta a belügyminiszter ur (olvassa): »Mindig azt fogom követelni, hogy szeretettel, igazsággal bánjék minden nemzetiségűvel a tisztviselő.« Hát kérem, azt tudjuk, hogy Andrássy belügyminiszter ur ezen beszédét kinyomatta és saját költségén, ha jól tudom, szétosztotta. (Zaj.) Mikor a jegyző minálunk olvasta, olyan okos volt, hogy tudta, hogy ez nem áll nálunk, nem is olvasta ezt a passzust, hanem kihagyta teljesen. (Derültség.) Most már megint, ha tekintetbe veszszük, hogy én másképen tudom ezeket a dolgokat, s ha akarnám, bebizonyítanám . . . (Halljuk! Halljuk!) Majd meg fogom mondani, hogy miért nem akarom és meg fogom mondani, hogy miért nem jelentkeztem a vizsgálatnál. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Szkicsák Ferencz: Majd meg fogom mondani, beszédem fonalán, hogy miért nem jelentkeztem. Most csak azt akarom konstatálni, hogy köztudomású dolog az, a mit állítok. Egy hang (balfelöl): De bizonyítani nem tudja! Szkicsák Ferencz: Legyenek csak egy kicsit türelmesek. Szmrecsányi György: Bizonyítson és ne rágalmazón. (Zaj.)

l Szkicsák Ferencz: Azt mondom, hogy a főszolgabírónak egész hivatalos működése az erkölcsi rend megsértése volt és hivatkozom... (Felkiáltások: Rendre! Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, tartózkodjék távollévőknek sértegetésétől. A képviselői tisztség nem arra való, hogy a képviselő ur itt sértsen. (Helyeslés.) A képviselő urnak módjában van bizonyítani, azt mondja, tud is bizonyítani; kérem tehát, bizonyítson és ne sértegessen távollévőket, (É'énk helyslés.) mert különben kénytelen volnék őket védelmemben részesíteni és a képviselő úrtól a szót megvonni. (Élénk helyeslés.) Szkicsák Ferencz: A mit mondani fogok,