Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-131
20 131. országos ülés 1907 április k-én, csütörtökön. napon hangoztassam. A » Pesté botáré* állam közgazdasági viszonyairól a következő szemelvényt engedje meg a t. ház, hogy megismertessem (olvassa): »A magyar kir. kormány engedelmével visszaélve, oláh nyelvű magyar honpolgárok csinálták Bukarestben azt a kiállítási csarnokot, a melynek egyik asztalán kiterítve feküdt a »Peste hotare« állam térképe abból a czélból, hogy ezen a térképen a »Pestc hotare« állam pénzügyi erejét is feltüntessék. Ez a térkép Magyarországnak a keleti Kárpátoktól a Tiszáig terjedő részét mutatja, s rajta koronásokból összeállított oszlopok, kis feliratos zászlókkal jelzik az egyes helységek felett az ölető oláh pénzintézetek viszonylagos nagyságát. Ekkora vakmerőség mellett az már nem feltűnő nekünk, hogy a koronások véletlenségből mincl osztrák veretűek, s a körülbelül 120 apró zászlócska szinei közül a zöldszin — szintén véletlenségből — hiányzik, ugy hogy a magyar nemzeti szinek még véletlenségből se' kerülhessenek össze. Az oláh pénzintézeteknek az 1905. évben tulajdon vagyona, alaptőkéje, nyugdijalapok és tartaléktőkék összevéve 137,547.492 koronát tett ki. Elcsodálkozik az ember, hogy világgá kürtölt sovinizmusunk mellett hogyan tudtak a »Peste hotare« állam titkos j>olgárai a magyar nemzet közgazdasági közforgalmából ilyen óriási összeget az oláh nyelvűek különleges érdekeinek szolgálatára elkülöníteni! Mégis csak furcsa valami az a magyar sovinizmus! A szegény »Peste hotare« állam elnyomott polgárai, hogy mérhetetlen elnyomatásukat a világ elé állítsák, néhány közművelődési alapot is bemutatnak fejlődési táblázatok segélyével. Ezek között a »Gozsdu Manó« alapítvány a legfigyelemreméltóbb. Ebből az alapítványból 1872-ben 25 oláh tanuló részesült ösztöndíjban, 1905-ben pedig már 170 tanuló. 1870 — 1905. év között összesen 2718 oláh nyelvű magyar tanulót segélyezett ez az alaj) 1,063.853 korona értékben. A »Peste hotare« állam kultúrájáról is tanulságos tudnivaló a következő idézet (olvassa): »Egy egész nagy falrészlet kizárólag annak van szentelve, hogy a »Peste hotare« állam elnyomott oláh nyelvű sajtóját mutassa be. A szerbiai, oroszországi, s ausztriai rumének néprajzi kiállításán az ottani rumén faj sajtójának elnyomásáról nem volt érdemes beszélni, mert azokban az államokban e téren is oly nagy fokú szabadságot élveznek a rumének különleges faji érdekeik istápolása szempontjából, hogy azokban nincs is szükség, ugy látszik, a rumén hirlapirodalomra. Xálunk pedig épen a »barbár elnyomás« következtében az oláhnyelvű hírlapirodalomnak következő — kiállításra érdemes — hajtásai vannak. A politikai, egyházi, közgazdasági, humorisztikus, szépirodalmi oláh nyelvű lapok száma összesen 31. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a ruméniai ruménnyelvű hírlapirodalom aránylag fejletlenebb . . .« Elnök (csenget): Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni, mert különben kénytelen leszek tőle a szót megvonni. Id. Madarász József: Nem helyes a szót megvonni. Elnök: Bocsánatot kérek, id. Madarász József képviselő ur azt mondta, hogy nem helyes megvonni a szót. A házszabályok rendelkeznek és az elnöknek kötelessége a házszabályok szerint, eljárni és ha nem jár el a házszabályok szerint akkor nem méltó a képviselőház bizalmára. (Élén le helyeslés.) Simkó József: T. ház! Több ehhez hasonló és talán még kirívóbb idézetekkel bizonyíthatnám azt, hogy mennyire hűtelenek különösen oláh nyelvű magyarjaink a magyar haza iránt. Azonban, minthogy a házszabályok értelmében erre nekem a mélyen t. elnök ur jogot nem adhat . . . Elnök: Bocsánatot kérek, én a házszabályok szerint járok el. A házszabályok nem engedik meg azt, hogy a képviselő eltérjen a tárgytól, mindenről beszéljen, csak arról nem, a mi napirenden és tárgyalás alatt van. Simkó József: . . . minthogy ahhoz a házszabályok nekem jogot nem adnak, hogy az idézést tovább folytathassam, azért áttérek beszédem további részére. T. ház! Azt hiszem, ezen szemelvények, a melyeket felolvastam, illetőleg idézni voltam bátor, elég bizonyságot szolgáltattak arra, hogy a t. ház mennyire veheti komolyan a mi oláh nyelvű magyarjainknak műfelháborodásait, a mikor t. képviselőtársaim közül egyesek az ő elevenükre tapintanak és hogy mennyire szavahihetők az ő felszólalásaik, a melyekkel itt e szent helyen a magyar hazához való hűségüket ecsetelik. Én csak azt mondom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha őszintén szólunk, nem mér azzal a szigorú mértékkel, a melyre a mi nemzetiségeink, de különösen oláh nyelvű magyarjaink rászolgáltak, mert e törvényjavaslat, bár sok nagybecsű, a nemzet jövőjét megtermő intézkedése mellett, még mindig egy magasan szárnyaló, eszményhitű léleknek tajrintatosságára vall. Bár csalódnám, t. ház. és adná a jóságos Isten, hogy sikerülne az előttünk fekvő törvényjavaslat szellemében megvalósítani minden felekezeti és nemzetiségre való tekintet nélkül azt, hogy valóban egységes, osztatlan, politikai magyar nemzetté forrana össze e magyar haza minden fia! T. ház! Ezen rövid szavaim után az eló'ttüak fekvő törvényjavaslatot a t. vallás és közoktatásügyi miniszter ur, valamint a t. kormány iránt táplált bizalmam jeléül általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a seélsobaloldalm.)
