Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

254 IhO. országos ülés 1907 április 16-án, kedden. — ugyancsak mint a minisztei ur szives volt előadni— ez a törvényjavaslat foglalkozik a magyar nyelvnek a nem állami elemi iskolákban való tanitásával. A midőn maga az igen t. miniszter ur nagy beszédében ekként kívánta megállapitani ennek a törvén}'] avaslatnak a tartalmát, kérdem én, miért volt szüksége az igen t. miniszter urnak az ettől való eltérésre a törvényjavaslat cziménél, a mely czim minden törvényt tudót vagy tanulót annak a törvénynek a tartalmára kell kogy utaljon % Miért tartja tékát szükségesnek" ennek a javaslatnak egészen más czimet adni ? Kétségtelen, t. káz, kogy ezen törvényjavaslatnak a járandóságok megállapításán kivül, nem a népiskola jogviszonyainak megállapítása, kanem a tanítók szolgálati viszonyainak fikszirozása képezi a czélját. Már pedig, t. káz, különbséget kell tenni a népiskola és tanitó között. A népiskola egy örökké élő — legalább igy fogjuk fel — örökké fennálló intézmény, a melynek jogviszonyai különfélék, kiterjedtek és sokféleképen magyarázkatók és állapitkatók meg. Magának ennek az állandó, örökké élő, nagy és üdvös intézménynek szolgálati szeméi yesitője és feladatainak teljesítője a tanitó. És kétségtelen, kogy ezen törvényjavaslatban nem a népiskola jogviszonyai, nem ezen állandóan fennálló intézménynek jogviszonyai vannak megállapítva, kanem annak a tanítónak a szolgálati viszonyai, a kit ez iskolában alkalmaznak ; és ezenkívül, a mint azt maga a miniszter ur is szives volt kijelenteni, ezen törvényjavaslat egyik főfeladata a magyar nyelv tanításának megállapítása volt. Ha igy áll a dolog, hogyka e törvényjavaslatnak ez volt egyik főezélja, akkor azt kérdezem, milyen indok vezethette a miniszter urat arra, kogy épen ezen főczélt a törvényjavaslat cziméből úgyszólván kikagyja és eltakarja 1 Mindenütt a legfőbb politikai elv az őszinteség, t. káz, a tiszta, az egyenes szándék, a törvények megalkotásánál pedig ez még inkább megkövetelkető. Azt hiszem, kogy senki sem gondolja, kogy én azzal a váddal vagy gyanúsítással lépek fel a miniszter úrral szemben, hogy a miniszter ur ne merné megmondani azt, a mit tulaj donképen akar, vagy nem látja jónak azt megmondani. Ilyet róla nem tételezhet fel senki, nem tételezem fel én sem. En a törvényjavaslatnak konstruktív hibáját látom ebben, hogy t. i. a törvényjavaslat czimének megszerkesztésénél nem voltak keUő figyelemmel arra, kogy tényleg magában a czimben kifejezés adassék azon tartalomnak, a melyet a törvényjavaslat magában foglak Ennek következtében a magam részéről a t. miniszter ur által javasolt czimmel szemben a következő czimet ajánlom elfogadásra (olvassa) : »Törvényjavaslat a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól és szolgálati viszo^airól, valamint a magyar nyelvnek a nem állami elemi iskolákban való tanitásáról.« Megjegyezni kívánom még azt, t. ház. hogy részemről Molnár János t, képviselő urnak a hitvallásos elnevezést illető felfogását talán helyesebbnek találom, mint ezt az eredeti czimet. De ennek daczára az általam javasolt szöveg elfogadását kívánom azért, mert ez a gyakorlatnak jobbanmegfelel, és ugy gondolom, helyesebb, ka megmaradunk azon kifejezés mellett, a melyet a régi gyakorlat használt. (Helyeslések.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Kivan az előadó ur a szólás jogával élni ? Vertán Endre előadó: T. képviselőház! Molnár János t. képviselőtársamnak indítványával szemben az eredeti szöveg fentartását kívánom. Nemcsak azért, mert régi törvényeink terminológiája szerint csak a »kitfelekezeti« kifejezés használatos, de mivel azon fogalmat is teljesen fedi, a melyet ki akarunk vele fejezni, és semmi szükség sincsen arra, hogy az mással felcseréltessék, mert ezáltal talán bizonyos félreértéseknek vettetik meg az ágya ; de kiváltképen azért is, mivel azon szó, a melylyel a »hitfelekezeti« szót akarja helyettesíteni, nem fedi mindenben a »hitfelekezeti« szó fogalmát és azt, a mit ezzel a szóval ki akarunk fejezni. Nem fedi nevezetesen azért, mert egészen ellentétben Molnár János t. képviselőtársam fejtegetésével, azt kiszem, kogy a »hitvallásos«-ban nem foglaltatik benn iZj cl mit mi itt a törvényjavaslatban ki akarunk fejezni, a mire a törvényjavaslatban súlyt helyezünk, t. i. az iskolafentartókra. A »hitvallásos« véleményem szerint, csak azt jelenti, kogy az iskolák vallásos alapon vannak szervezve, hogy az iskolákból a vallás nincs kizárva és hogy a valláserkölcsös nevelés képezi azt az alapot, a melyen az iskolák vezettetnek. A hitvallásos iskola tehát, véleményem szerint, ellentéte azoknak az iskoláknak, a melyekben a vallásos nevelés ki van zárva, de nem ellentéte a mi iskoláinknak, sem az államiaknak, sem a hitközségieknek, a melyek e tekintetben szintén vallásos, bár nem kitfelekezeti alapon vannak szervezve. A jelen törvényjavaslatban tehát nem arra fektettünk súlyt, — a mintkogy nem is lehet nálunk, a hol kizárólag vallásos iskolák vannak — hogf vallásos-e az iskola vagy sem, hanem az iskolafentartókra. Az állami, községi és hitfelekezeti iskolák tehát ugy vannak egymással szembeállítva, a mint szervezve vannak, hogy t. i. kitfelekezeti iskolák alatt a hitfelekezetek által fentartott iskolákat kívánja a törvény érteni, a mire nézve, véleményem szerint, preczizebb a »kitfelekezeti«. mint a »hitvallásos« kifejezés. Maniu t. képviselőtársam határozati javaslatát szintén elvetni kérem. Kérem pedig azért, mert véleményem szerint az ő jogi fejtegetése arról, hogy a »jogviszonyairól« szó az állam és az iskolák közti jogviszonyra nem vonatkozhatik, semmiféle jogi alappal és értékkel nem bir. Az állam azt a jogviszonyt akarja rendezni a törvényjavaslatban, a mely az állam és az iskolák között fennáll és ez kiterjed a tanítókra is, a kik szolgálati viszo-