Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

IhO. országos ülés 1907 április 16-án, kedden. 255 nyukba, az állammal való összeköttetésbe, jogviszonyba csakis azok által az iskolák által lépnek, a melyeknél alkalmazva vannak. Ezzel tehát feleltem mindkét kifogásra. A magyar nyelv tanitása pedig egy régi törvény végrehajtásán alapszik, a mit véleményem szerint külön a czimben kitüntetni nem szükséges. Reflektálhatnék most még azokra, a miket Molnár t. képviselőtársam az én beszédemre mondott, és ha nem reflektálok, nem. azért teszem, mintha elfogadnám az elnök urnak azon házszabálymagyarázatát, hogy innen az előadói székből azokra a dolgokra, a melyek a vita folyamán felvettettek, az előadónak ne lenne joga reflektálni és azokra vonatkozólag a saját észrevételeit megtenni. . . Elnök (csenget) : Felkérem az előadó urat, hogy az elnökkel ne vitatkozzék. Ezt tiltja a házszabály. Meg nem engedhetem. Vertán Endre előadó : Tökéletesen igaza van az elnök urnak ebben ; egyszerűen csak azt akartam kifejezni, hogy a házszabálynak azt a magyarázatát, a mely a szólásszabadságot sérti, a magam részéről helyesnek el _iem ismerem. Elnök (csenget) : A szólásszabadságot sem én, sem elnöktársaim soha meg nem sértették! A szólásszabadságnak egyedül és kizárólag egy korlátja van : a házszabály ! Ezt alkalmazni fogjuk mindenkor, akár tetszik az előadó urnak, akár nem. Az előadó urat pedig kérem, hogy telj esitse kötelességét, ne leczkéztesse az elnökséget és ne vitatkozzék az elnökkel, különben kénytelen leszek őt rendreutasítani. (Helyeslés. Zaj.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház ! Molnár János t. képviselőtársam fejtegetésének csak a törvényjavaslat czimére vonatkozó részével akarok foglalkozni, mert a házszabályok szerint ehhez van nekem csupán jogom. De egyre mégis ki kell térnem, t. i. nyilatkozatának azon részére, a melybon ő mintegy félreértett szavait magyarázta meg. Itt megint én ő vele szemben magyarázhatnám félreértett szavaimat, vagy legalább félreértett szándékomat. Mert t. képviselőtársam nehezményezi azt, hogy én beszédemben neki azt a szemrehányást imputáltam velünk szemben, a kormánynyal szemben, hogy mi egyáltalában azon idő alatt, melyet tulaj donképeni koaliczionális czéljaink megvalósítása igénybevesz, egyéb reformokat is eszközlünk, és rektifikálja, hogy ilyen szemrehányást tenni, hogy ezen körülményt szemrehányáskép velünk szemben felemlíteni az ő szándékától távol áll. Teljesen honorálom t. képviselőtársamnak ezt a felszólalását, hogy csakugyan azokból az idézetekből, a melyeket beszédéből felolvasott, kitűnik, hogy ő ilyen szemrehányást velünk szemben nem emelt, s hogy ő neki saját szavai magyarázatában ebben tökéletesen igaza van. De t. képviselőtársam a védekezés alkalmából némileg a támadás terére is átlép, s azt mondja, hogy ő nem azt kifogásolja, hogy a kormány a koaliczió tulaj donképeni hármas czélján kivül még egyébbel is foglalkozik, hanem azt, hogy a kormány a koaliczió hármas czéljából kettővel, t. i. a választási jog reformjával és az alkotmánybiztositékok létesítésével egyáltalában nem foglalkozik . . . Molnár János : Nem foglalkoztatja a házat ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : . . . nem foglalkoztatja a házat. Nos, t. képviselőház, az elsőre nézve, t. i. a választási jog reformjára nézve, t. képviselőtársam maga is elismeri, hogy ez huzamosabb időt igénybe vevő művelet, tehát talán nem szemrehányásképen emiitette, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a kormány ezzel még nem foglalkoztatja a házat. Más hangon nyilatkozott azonban az u. n. alkotmánybiztositékok kérdésében, s itten idézett tekintélyes lapokból is a hangulatot kifejezésre juttató olyan nyilatkozatokat, a melyek a kormányzati programra ezen részével, ennek megnyilvánulásával szemben bizonyos türelmetlenséget árulnak el. Hát, t. képviselőház, ha _ türelmetlenséggel mint hangulattal van ezen a téren dolgunk, nekem ez ellen semmi kifogásom nincs. Hanem, t. képviselőház, a politikai bizalom épen abban áll, hogy feltételezzük, (Zaj. Halljuk ! Halljuk 1) hogy az a kormány, a mely iránt bizalommal viseltetünk, azokat a kérdéseket, a melyeknek megoldására vállalkozott, meg fogja oldani helyes irányban, s meg fogja oldani akkor és ugy, a mikor és a hol azt a körülményeknek útmutatása szerint lehetőnek, helyesnek és szükségesnek látja. (Élénk helyeslés.) A trónbeszédben kötelezettséget vállalt a kormány azoknak az alkotmánybiztositékoknak keresztülvitelére, a melyek a trónbeszédben megjelöltettek. Tenni fogja ; és helyén csak ugy maradhat meg, ha a t. ház neki előlegezi azt a bizalmat, hogy szándékos mulasztást ezen a téren nem fog elkövetni, s hogy erre az időpontot saját belátása szerint jelölhesse meg. (Helyeslés.) Ez, t. képviselőház, folyik a kormány és az azt támogató többség közti viszonyból. Ha ezt a bizalmat a kormány nem birja a többség részéről, akkor annak megvannak a maga parlamenti következményei. (Igaz ! ügy van !) Ennyit csak mellesleg mondok t. képviselőtársam beszédének ezen részére. A mi már most a törvényjavaslat cziméhez beadott kétrendbeli módositá'jt illeti, én mindkettővel szemben a törvényjavaslat czime eredeti szövegének fentartását kérném. És pedig Molnár János t. képviselőtársam módosításával szemben egyszerűen azért, mert ez a kifejezés : » hitfelekezeti népiskola«, a népiskolára vonatkozó összes törvényeinken végigvonul. Ha most ennek a törvényjavaslatnak alkalmából azt megváltoztatnék, akkor a czimben bizonytalanságot keltenénk arra nézve, hogy tulaj donképen minő iskolákra vonatkoznak ennek a törvényjavaslatnak intézkedései, akkor bizalmatlanságot keltenénk a hazai bevett vallások és azok külső organizmusai, a hitfeleke-