Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

240. országos ülés 1907 április IG-án, kedden. 243 lem a szót elvonja. (Derültség,) Rövid leszek és csak azt fogom kérdeni, — mert különösen a Felvidék érdekel engem, mint tót anyanyelvű polgárok képviselőjét — vájjon kik azok, a kik az államellenes irányzatot propagálják, vájjon bennünket ért-e ez alatt? (Zaj.) Mert, t. képviselőház, vájjon mi vagyunk-e az államellenes irányzatúak, a kik pedig önöktől semmiben sem különbözünk ? (Elénk ellenmondásolc.) Csak abban különbözünk, hogy mi a demokratikus követelményeket, elveket a valóságba, az életbe át akarjuk ültetni. És azután még egyben, t. i. abban, hogy mi az 1868. évi XLIV. t.-czikket életbeléptetni kivánjuk. Hát ez az a különbség, a mely közöttünk fennáll. Már most, ha ez a különbség, kérdem, vájjon államellenes irányzat-e az, hogy ha mi véreink számára követeljük azt a jogot, a mely a törvényben van lefektetve ? (Mozgás bal felöl.) Hogy ha ez az az államellenes irányzat, akkor én magamra veszem, hogy igenis ilyen államellenes irányzat hive én is vagyok. T. képviselőház! A mi a szőnyegen levő törvényjavaslat financziális oldalát illeti, még ehhez kivánok hozzászólni azért, mert én voltam ki olyan értelmű határozati javaslatot nyújtottam be, hogy a törvényjavaslat, épen financziális oldalára való tekintettel, a napirendről vétessék le, ós hogy — miután sokan nem értettek meg — miért kötöm a tanítókat össze biztositással. Sokan azt gondolták, hogy én azt kívántam, hogy a tanítókat [biztosítsuk. Nem, hanem a mint ezt határozati javaslatomban is kifejtettem, a nép minden fizetésemelés ellen van elvben, tehát a tanítók fizetésének felemelése ellen is, azért, mert azt gondolja, hogy ez az ő vállaira nehezedik, hogy ő fogja megint az ezzel járó nagyobb terheket viselni és én azt hiszem, hogy ebben igaza is van a népnek. Ennek illusztrálására megint leszek bátor egy elbeszélést elmondani a t. kép viselőház nak. A mese arról szól, hogy egy királynak volt egy oroszlánja. Nagyon kedvelt állatja volt ez a királynak, ugy hogy a király egy külön osztályt alakított, hogy az ügyeljen fel az oroszlánra, hogy az szépen növekedjék és fejlődjék. Egy hang (balfelöl) : Mese! Szkicsák Ferencz: Igen, mese. Az osztály azt határozta, hogy ez az oroszlán mindennap egy bárányt kapjon eledelül. Magától értetődik, hogy egy szolga is volt az oroszlán mellett, a ki ápolta és rendben tartotta. Már most az emberi gyarlóság következtében az történt, hogy a szolga nem adta az egész bárányt az oroszlánnak, hanem csakis háromnegyed részét, egynegyed részét ő ette meg. A király azonban látta, hogy bizony nem jó bőrben van az oroszlán. Felkérte tehát azt osztályt, hogy tegyen javaslatot, mikópen lehetne az oroszlánt jobb karba hozni. Akkor az osztály azt az indítványt tette a királynak, hogy még egy szolgát alkalmazzanak az oroszlán gondozására. S valóban még egy második szolgát is rendeltek oda, s ketten gondozták az oroszlánt, Megtörtént azonban, hogy ők ketten most már megették a báránynak felét, ugy hogy az oroszlán részére csak a báránynak a fele maradt meg. A király természetesen észrevette, hogy az oroszlán fogy, s ezért megint tanácsot kért az osztálytól, hogy miképen lehetne azt az oroszlánt megmenti. Akkor azt javasolta az osztály, hogy jó lesz még egy felügyelő is, a ki felügyel arra, hogy ez az oroszlán jól tápláltassék. TJgy is történt. Azután az törtónt, hogy megették az egész bárányt, az oroszlán nem kapott 'semmit, és igy az oroszlán megdöglött. (Zaj. Elnök csönget.) így lesz, t. ház, a néppel is, ha mi a tanítóknak — a kiknek én barátja vagyok — és a többi tisztviselőknek és az összes funkczionáriusoknak emelni fogjuk a fizetését, és nem fogunk gondoskodni arról, hogy a nép terhén könnyitsünk; akkor bizony abba a helyzetbe jövünk, hogy a nép tönkre fog menni és még többen fognak kivándorolni Amerikába, mint most. Épen ezért javaslom határozati javaslatomban, hogy ha emeljük a tanitóknak fizetését, ha kielégítjük jogos kívánalmaikat, akkor tegyünk valamit a nép terhének könnyítésére is. Azt gondolom, nincsen erre jobb indirekt mód, mintha leemeljük a nép vállairól azon terheket, a melyek ma a tűz ellen való biztosítás alakjában feküsznek rajta. Többször hallottam már, hogy a mostani többség ellene van a sztrájkok jogosultságának, de még sohasem hallottam egy hangot, a mely felszólalt volna itt a kartellek ellen. Tudjuk, hogy a biztosítási társulatok kartellben vannak egymással. Ok állapítják meg, hogy a biztosítási dijat, a mely nálunk 1 forint 50 krajezár, 2 forint 100 forint után. Már most vegyük, van egy parasztembernek 1000 forintot érő ingatlana, a mi, tudjuk, nagyon kevés; kiteszi ezt a háza, a gazdasági épületek stb. O neki kell fizetni ezek után évente illetékekkel és más dijakkal együtt körülbelül 20 forintot. Nem volna-e helyes, ha önök az én határozati javaslatom elfogadásával lelkére kötnék a kormánynak, hogy azonnal adjon be egy törvényjavaslatot, a mely a nép ezen terhein könynyitsen ? Azt hiszem, ha helyes, a mit kifejtett gr. Apponyi Albert ur, hogy az átmeneti idő alatt van helye a munkálkodásnak, akkor miért nem alapozzák meg mindazt, a mi a függetlenségi párt és a többi koalicziós pártok programmjában benne van. Azt hiszem, t. ház, hogy a nép terheinek könnyítésére az volna a méltó munka, ha elhatároznék a kötelező állami biztosítás intézményének törvénybe iktatását. Persze, t. ház, 31*